Kárpáti Iván volt a SOROS megszólaló a Klubrádió Szabadság Klubjában. Menetrendszerű abajgásában hozta a kötelezőt.
Kárpáti, nem vagy te ,,kárpáti”, mert szavaidból úgy érzem, hogy te nem ebben a földrajzi értelemben vett ,,medencében” érzed otthon magadat. Délibábos, valótlan állításaid keservei helyett miért nem arról sejpegtél kis jegyzetedben, hogy négyezer milliárd forint hazánknak történő kifizetésére került végre pecsét a széfet őrző uniós senkiháziak részéről.
Pampogsz itt a kormány ezer milliárdos repülőtér visszavásárlásáról, felróva, hogy az miért lenne a szuverenitásunk része.
Kisapám?
Budapest nemzetközi repülőterének már miért kellene idegen konzorciumok birtokában lennie? Ha te csak amolyan átutazó vagy itt, akkor persze értem, hogy ez nálad nem jelent, nem is jelenthet értelemszerűen szuverenitási szempontot, pár millió magyarnak hidd el, hogy mégis melegszik attól a szíve, hogy a reptér visszakerülhet többségi magyar tulajdonba.
Klubrádiós rettegett Iván, azt is írod, mondod a miniszterelnökről hogy:
,,Abba már bele sem megyek, hogy miként támogatja a szuverenitásunkat, ha egy agresszor hatalomhoz próbálja láncolni az országot, annak érdekében jár el a szövetségeseinkkel szemben. Ha még egyáltalán neki még azok a szövetségesei, akiket mi alapvetően gondolunk. Nyilván már rosszul.”
Kárpáti idézett utolsó két mondata olyan magyartalan, szóismétléses bikkfanyelv, hogy az csuda, no de ez most legyen mellékszál.
Kárpáti uram, úgy látom, hogy te csak a láncolásban tudsz gondolkodni. A jobboldal meg nemzeti érdekben. Nekem ez utóbbi szimpatikusabb. Az, hogy gazdasági értelemben nem mondtunk le az orosz gázról, tudod azt is jelenti, hogy az elmúlt közel két évben nem fagytál oda a konyhakőhöz a saját láncaiddal. Ez azért mégiscsak valami, nem gondolod?
Azt is írod, mondod, hogy:
,,A költségvetési hiány már a távolból integet…”
Öregem, akkor miért itt tátod a szádat, menekülj!
Mit nem adnék azért, hogy egy csupán odaútra szóló repjegyed birtokában a már magyar tulajdonú Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren integethessek neked és béklyóba kötő láncaidnak, amelyekkel oda bilincseled magadat határainkon kívül, ahová csak akarod.
Bognár Zsolt /Parabolha/
Segítsd munkánkat! Fennmaradásunk rajtad múlik!
