Meg azért hadd jegyezzek itt meg valami. Mondom ezt úgy, hogy szemernyi kétségem sincs, ez az egész Magyar Péter-jelenség egy bizonyos fokig jól is jött nekünk, összerántotta a tábort, minden eddiginél világosabb lett, kik azok a mi és és kik azok a nem mi, míg a baloldalon most lehet csak igazán nagy a zavar. Mert hát gondoljunk csak a Momentumra, amely egy az egyben az a szavazóbázis, amire most Magyar Péter lő. Donáthék nem lehetnek egy bizonyos fokon túl barátságtalanok Magyarral szemben, mert arra fel még többen hagynák őket ott, ámde annyira negédesen sem nyilatkozhatnak, mert akkor az eleve is már átkacsingató szavazójuk joggal mondhatja, minek szavazzak a Momentumra, ha a Momentumnál és Momentumabb Magyar Péter?
Ahogy kitűnik, a Momentum voksolóinak legalább fele elillant és ha valaminek, hát ennek sem lehet eléggé örülni.
De, és ez egy nagy de, itt jön az a bizonyos megjegyzés. Minket nem lehet megijeszteni azzal a lehetséges szcenárióval, hogy az eddigieknél jóval élesebb verseny következhet. Én és még sokan úgy szocializálódtunk, az van a vérünkben, hogy a küzdelem folyamatos, mindennapos. Küzdünk azért, hogy bejussunk a Parlamentbe, küzdünk a helyekért, küzdünk azért, hogy ha lehet, ne egyszámjegyű legyen az eredmény. Jómagam legalábbis ezzel a mentalitással nőttem fel.
2010 óta ilyen szempontból bódulatosan jó a világ, de ettől még mindig szárazon tartjuk a lőport és mindenki másnak is ezt javaslom. Nem szabad annak lennie az alapmentalitásnak, hogy 2010-től datálódóan van helyén a világ rendje és akkor mindenki meg is nyugodhat, elvégeztük a melót, most pihenni is lehet – vagyis a világ rendje persze ez, de a mindennapokat, a küzdelmi helyzeteket tekintve nem -, nem szabad elkényelmesedni. Folyamatosan számot kell azzal vetni, hogy mindig, mindig a munkán múlik a siker.
Szóval olyan kimutatásokkal, hogy az utcahossz kevésbé utcahossz, mint szokott lenni, minket nehéz megrémiszteni. Szeretjük, ha harcolhatunk. Pláne, hogy kizárólag rajtunk múlik, mennyire győzünk. A győzelem ugyanis habitus, szokás kérdése. Az nem csak úgy történik, megesik, hanem kiérdemelni szükséges. Így lesz része a természetünknek. És mint ahogy a balosoknak az a természetes, hogy mindig veszítenek, nekünk az, hogy mindig nyerünk.
Nem változtatunk ezen júniusban sem. Csak meló, meló és meló. Ennyi.”
(Trombitás Kristóf, mandiner.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
