Bognár Zsolt a képen látható 2 úriemberről: az álmodozások korának ugyanis számukra is vége, hiszen csak a kemény munkának lesz becsülete a választók előtt, de mindezt ujj és kéztörések nélkül

A címbeli sopánkodást a Tisza párt egyik alvezére, a civilben alkalmi ,,csonttörő” Radnai Márk tette közhírré és egyben közkinccsé egy vele készült interjúban, a Kultúrtáj beszélgetős műsorában.
Fogy a költségvetés. Ezen miért csodálkozik?
A tréfa kedvéért próbálom elképzelni a fogyó KÖLTSÉGVETÉST.

Esetleg Radnai a személyi edzője, akihez súlyproblémái ledolgozására szegődött a kis duci Költségvetéske? De szeretném kérdezni, netán azt is látja Radnai, hogy Költségvetéske azért fogy, mert használóinak jó része érdemtelen rá?
Azért azt remélem elfogadja tőlem, hogy olyan alkotóknak, akik tele szájjal szidják a finanszírozót, nem igazán logikus és evidens lépés az állami költségvetésből történő támogatása.
A ,,támogass, hogy szidhassalak” elvét – akárki is van döntési helyzetben – nem hiszem, hogy egy bizonyos mérték felett tolerálná.

Szerintem a Radnai Márk által emlegetett alkotók körül a költségvetésen kívül sokkal inkább a levegő fogy, amiért mindent el is követtek és követnek, hogy így legyen.
Radnai Márk hitelessége a politikára időlegesen átnyergelve azzal nem állt helyre, hogy elnézést kért, miután csonttöréssel fenyegetett meg magán sms-ben egy neves színházi kritikust. Ezzel az erővel bárkinek célozgathatunk arra, hogy eltesszük láb alól és ha a szándék idő előtt kiderül, akkor meg elnézést kérünk? Ugyan már!

Nem a Tisza árad, hanem az a temérdek erkölcstelen történet, amit a frissen grundolt vezérkaruk ilyen rövid idő alatt fel tudott mutatni. Magyar Péterről, a leendő kultúrpápa Nagy Ervinről és Radnai Márkról közismert, hogy nem áll távol tőlük a közéletivé tett bicepszmutogatás. Magyar Péter pechére a fojtófogásos, számára technikai KO-val zárult MMA-s szórakozóhelyi vitézkedésére, Nagy Ervin Rákay Philipnek megpendített, utcai elintézést kínáló arcoskodására és Radnai Márk ujjtörő, ebben vitathatatlanul úttörő, de a színészi szakmánkat szégyenítő önkifejezésére gondolok a közel – és a nem is oly távoli múltból felidézve.
Márk arról is beszél a riportban, hogy 2010-től változott meg a színházi kultúra. Állítása szerint politikusként a regnáló rendszer kétharmaddal történő megdöntésére szövetkezett társaival, hogy többek között a művészeti rendszert is átalakítsák.

A magyarországi színházi életben ősidőktől érvényben levő liberális hegemónia megdöntésére szerveződöttek vagy finomítsam úgy, hogy ezek kizárólagossága ellen fellépő konzervatív hatalmi elit hasonló próbálkozása miért lenne kevésbé releváns vágy és tettekre is váltott cselekvés, mint az újdonász tiszások rendszerváltó elhatározása?
Csak a balról indított forradalom létjogosultsága oké, a jobboldalról véghez vinni szándékozott kulturális térfoglalás meg szélsőséges, lejárató jelzőkkel felpántlikázott diktatúra, önkény, kulturális agresszió?

Radnai Márk a jobboldalt vádolja árokásással, noha 2010 környékén a kultúráról való gondolkodás minden szegmensében, lásd színházigazgatók, mint a balos politika kinevezettjei, a Színművészeti tanári karának jelesei, az akkor még rivális nélküli Magyar Színházi Társaság potentátjai, a kritikusi beágyazottjaikkal együtt mind-mind ugyanannak a világnézeti körnek a kirobbanthatatlan és megkérdőjelezhetetlennek hitt alakjai voltak és vannak is, akik személyes sértésnek vették, hogy egy másik alkotói nézet, művészi látásmód is helyet kért az addigi, általuk uralt játszóterükön. Nem a létezésük probléma, csupán az a színházi nyelv, amellyel gúnyolnak és célkeresztbe állítanak minden nekik nem tetszőt, sok esetben sértve az általánosan elfogadott jóerkölcsöt. Mindezt úgy, hogy még ők verik a tam-tamot, amiért nem kapnak megfelelő támogatást az önmegvalósításukhoz. A művészi szabadságra hivatkozni halovány érv részükről, mert ezzel az erővel az önkifejezés morális határa a csillagos ég lenne. A közízlés rombolásának nem lehet eszköze sérült lelkűek kulturális tombolása.

Egyetlen példát említek. A Magyarországot ,,elhagyni” kényszerült Schilling-Sárosdi házaspár igénytelen pucérkodásaira adjon pénzt az erre kíváncsi nézőseregük. Én legfeljebb arra adnék nekik, hogy normálisan felöltözködjenek. A pucér Schilling hátsóra és a ,,kézimunkázó” Sárosdi kezekre ne a Nemzeti Színházban kelljen már tapsikolnunk elragadtatásunkban.
Visszakanyarodva a jelen sivalkodóihoz, árkot ők ástak maguk köré és 2010 óta sértett primadonnákként próbálják őrizni múltjuk körbeárkolt szigeteit. Aki erről beszélni mer, azt rafinált technikákkal, hol hangosan, hol a fű alatt lejáratják, tehetségtelenezik.
A magam részéről egyébként a politika színpadán kíváncsian várom, hogy Radnai Márk hogyan igazolja társaival azt a várakozást, aminek bizalmát sokaktól előre és látatlanban megkaptak.
Az is érdekel, hogy a ,,nem így, a másképp, az eddigieknél merőben eltérően” fogadkozásaikat 2026-ig hogyan fogják hihetővé és választhatóvá tenni.

Az álmodozások korának ugyanis számukra is vége, hiszen csak a kemény munkának lesz becsülete a választók előtt, de mindezt ujj és kéztörések nélkül.
Remélem, hogy ebben az egyben egyetért velem az alelnök úr.

Bognár Zsolt /Parabolha/

Kedves Olvasóm!

Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése:

Számlaszám:

Erste bank

11600006-00000000-43559002