Menetrend szerint érkezett a balatoni nyaralások feletti siránkozás. Ahogy tavaly, úgy idén is Gálvölgyi nyitotta meg a szezont. És még csak innovatív sem volt. Hiába:
ugyanazt mondják ők évek óta. Hogy a balatoni nyaralás luxusszámba megy,
amiről természetesen – kimondatlanul is – a hatalmon lévő jobboldali kurzus tehet. Ahogy arról is, hogy a lángos és a fagyi vagyonokba kerül, s hogy a szállás drágább a magyar tengernél, mint a spanyol partokon. Legalábbis a balliberális okostojások tapasztalata szerint.
Mint megtudhattuk: mivel az elmúlt években túlárazott lett a NER-tó partja, így Gálvölgyi János idén sem megy nyaralni a Balatonhoz.
És ez – szerintük – közügy.
Min fanyalog kínjában a trónfosztott balliberális elit?
Az egykor zseniális paródiáiról ismert humorista, aki a posztkommunista évtizedekben kiváltságos művész volt, azaz morális többlettel a puttonyában ítélkezhetett élők és holtak felett, mára önmaga paródiájává vált. Nem kisebbítve ezzel színészi képességeit, de mégis jogosan feljegyezhetjük:
Gálvölgyi nem érvel, hanem ítélkezik,
és egy jól kitapintható politikai szándékot követ, mikor árt a balatoni turizmusnak.
A politikai célt világosan értjük:
Az MSZP–SZDSZ-kormányok idején elkényeztetett balliberális értelmiségi holdudvar évek óta próbálja túlárazott NER-tónak átkeresztelni a Balatont.
Ebből a kontextusból ugyanis a leggyengébb képességű ellenzéki politikus is minden nyáron meg tudja fogalmazni a korrupciós vádjait. Emlékezzünk csak Fekete-Győr András méltán hírhedt és szükségszerűen zsákutcába torkollott balatoni körútjára, vagy éppen a szabadstrandok felújítása miatt hangossá váló szocialisták kádárista színezetű méltatlankodására. (Még akkor is, ha az előbbi elől végül Gyurcsány lángosozása vitte el showt, és még akkor is, ha a szocik népligeti rendezvényein sincsenek már retro árak, hisz a sör és virsli kombó a majálisokon is egy vagyonba kerül már…)
A nyafogás másik szándéka is hasonlóan profán, hisz önhittségből fakad.
A szakértelem kisajátítása (amiről Csurka István nagyjából azt állította, hogy olcsó bolsevista trükk) mellett az államvezetési kompetencia és a morális felsőbbrendűségű kinyilvánítása mindig is sajátja volt a „reformkomcsiból” liberálissá, majd „európai demokratává” avanzsált posztkommunista gyökerű értelmiségnek, illetve csatolt részének, a szabadelvű művészvilágnak. De ez megkérdőjeleződött az elmúlt másfél évtizedben
Trónfosztottá váltak, ez fáj leginkább nekik
Bárhogy is erőlködnek, a saját tragédiájuk súlya alatt csupán egyre keserűbb a mondandójuk, hisz ők is tudják:
Magyarországon valójában időszerűtlenné vált a mindenhez is értő haladárok elittudata.
Kész, kifújt, elmúlt. Az államvezetési kompetencia kisajátításának kísérlete a Gyurcsány-kormányok nem éppen áldásos tevékenységének „köszönhetően” vallott kudarcot. Ezzel együtt a hagyományosan baloldali szakértelem megkérdőjeleződött, miközben az értelmiségi holdudvar megfogyatkozott, intellektuálisan kiüresedett. Elmentek a nagyok, megdőltek a progresszív bálványok és az egyévtizedes kontraszelekciónak hála
megérkeztek azok a „jól informált” törpe óriások, akiknek a nyugati minták szolgai másolásán túl semmi nem jut eszükbe.
A rendszerváltoztatásban részt vevő liberálisoknak még volt gondolatuk. Habár a történelmi léptékű árulás, a posztkommunistákkal való lepaktálás (Demokratikus Charta, MSZP–SZDSZ-kormányok) hiteltelenné tette őket, mégis volt valami intellektuális kisugárzásuk. De ők már nem élnek, míg a huszonéves szabadelvű generáció (amit a Momentum próbált megcélozni) olyan üres, mint az űr:
egyetlen saját gondolatuk sincs, csak a nyugati politikai és kulturális célok kritika nélküli importálásában jeleskednek.
Az időből kifutó köztes generáció pedig – amelynek Gálvölgyi is oszlopos tagja – beleragadt a középszerűségbe. Tizennégy év ellenzékiség és sikertelenség pedig megkeseredett vénembereket faragott belőlük.
Nézzük csak meg az utolsó néhány Szárszói találkozót! Kínos, nagyon kínos…
A hübrisz még a sajátjuk
A balliberális művészek és az értelmiség – minden látványos kudarcuk ellenére – ma is úgy gondolják, hogy mindenhez értenek, illetve hogy a mindenhez is értenek.
Koronavírus, háború, infláció. Bevándorlás, gender. Közoktatás. És Gálvölgyiéknek hála: a magyar tenger és a nyaralás. Csak néhány téma, amiben nem véleményt mondtak vagy mondanak, hanem kinyilatkoztatnak. Aki másképp látja, mint ők, az pedig hülye mucsai paraszt. Vidéki bunkó. Tanulatlan bugris.
Vagyis: agymosott Fidesz-szavazó.
A balliberális művész ugyanis nem érvel, hanem ítélkezik, mert azt gondolja, hogy még mindig nála van a bölcsek köve. Hogy még mindig mindenből több jár neki.
A mindentudásnak ez az érzete öröklődik szüntelen, generációról generációra. Annyi változott „csupán”, hogy a többség már nem hisz nekik.
Ma már nem működne a Heti Hetes, ahogy a Hócipő sem vicces már, a szárszói dzsemborik pedig érdeklődés hiányában évről évre elmaradnak. Csoda-e ezek után, hogy a balliberális művész és az értelmiségi ma már a leginkább megkeseredett emberek egyike. Hogy csak a folyamatos panaszkodás, a mások lefitymálása és a mások által épített dolgok kigúnyolása maradt neki?
Hát nem! Érthető, bár elfogadni akkor sem lehet. Mert tisztességtelen, mert elvtelen. Mert minden búja és baja ellenére
még mindig süt belőle a gőg. Mert még mindig meg akarja mondani a tutit.
Ahogy az esztétikáról és a politikáról, úgy a balatoni nyaralásról is.
(Nagy Ervin, nem, nem az a Nagy Ervin!)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
