Nem az a baj, hogy kritikát kap a kormányzat. Ez normális, sőt elengedhetetlen, a demokrácia része. Az ember akkor szisszen fel, ha bukott miniszterelnök magyarázza, hogyan kell országot kormányozni; ha „verőlegény” oktat ki erkölcsről, illemről; ha ateista kvízmester tart bibliaórát; ha bukott pénzügyminiszterek magyarázzák, hogyan kell költségvetést készíteni stb.
Az egész arról jut eszembe, hogy olvasom Czeglédy Csaba tenyérbemászó posztját. A diákok pénzével ügyeskedő börtönvárományost zavarja az olasz tengerpart luxuséttermében ebédelő magyar miniszterelnök, aki feleségével kagylót, tengeri halat, homárt és polipsalátát fogyaszt.
„Megnéztem az étterem árait – írja –, nagyságrendileg, ha nem ittak valami nagyon drága bort, nyolcvanezer forintba került az ebédjük, amit »természetesen« nem ők álltak.” (Téved a hatmilliárdos csalással vádolt hírnök: Orbán Viktor a magánprogramjain, beleértve az étkezéseket is, mindig minden számlát maga rendez. Hangulatkeltésre, prolihergelésre persze kiváló a „hír”.)
Hasonlóan fals Cseh Katalin minapi ujjongása is. A momentumos EP-képviselő megrészegülve dobolja közhírré:
„Az Év EP-képviselőjének választottak a »koronavírus okozta válságra adott válaszok« kategóriában. A járvány megjelenésekor önkéntes orvosként dolgoztam egy budapesti kórház sürgősségi osztályán. Nagyon megható volt az Európai Parlament egyik legnívósabb díját átvenni.”
Ha most a nemzet gratulációjára számít az asszonyka, akinek családi cégét sokmilliárdos sikkasztással hozták hírbe, s aki Brüsszelbe csak a magyar kormányt gyalázni jár, nagyot téved. A mi mércénk más.
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)
Ha tetszett, oszd meg kérlek másokkal is!
