Minden rosszindulat ellenére igenis boldog lesz az új évünk!
Felhévizynek jól telt a szilvesztere, barátaival búcsúztatta az óévet, jókat beszélgettek, tréfálkoztak, finom malacsültet ettek és hozzá szép borokat fogyasztottak. Na és természetesen jó zenéket hallgattak, Félix számos régi lemezkülönlegessége is felkerült a lemezjátszóra. Remek volt a hangulat, a hírlapíró felhívta koccintani éjfélkor még Reinfrank nénit is a kedves férjével, aki hozott a vendégeknek tepertős pogácsát és még a különleges, titkos recept alapján készülő sajtós rolójából is tett a tálcára pár darabot kóstolónak.
Nehéz éven vagyunk túl, ezért ilyenkor, január első napján mindig reményekkel telve indulunk neki az új esztendő kihívásainak. Először mindjárt lehet is kezdeni a munkát a szilveszteri buli maradványainak az eltakarításával. Szerencsére a csapat hölgytagjai nagyjából mindent összerendeztek hajnalban, mielőtt hazaindultak, de azért maradt bőven tennivaló Felhévizynek is. Le is ült a lemezgyűjteménye elé, és szépen elkezdte szisztematikusan visszapakolni azt a sok-sok lemezt, ami az éjszaka folyamán előkerült.
Volt, amelyiknek csak a kuriózumszámba menő borítóját mutatta meg a barátainak, de nagyon sok korongot meg is hallgattak. Ahogy pakolászott, kezébe került Koncz Zsuzsa 1988-as Fordul a világ című nagylemeze. Nem igazán rajongott Konczért, de valahogy mégis bekerült a kollekciójába egy lemez tőle. Valószínű, hogy nem véletlenül, hiszen ez a lemeze volt az, ami a rendszerváltást megelőzően készült el, és tartalmaz pár olyan dalt, ami a szabadság utáni vágyat, a forduló világ előszelét megjeleníti.
Aztán, tudjuk jól, hogy a művésznő a rendszerváltást követően melyik oldalra állt: tárt karokkal rohant az SZDSZ karjaiba.
Bár ő volt az az énekesnő, aki a rendszerváltás előtti időkben is nagyszerűen tudott érvényesülni, sőt bátran kimondhatjuk, hogy a Kádár-rendszer kegyeltje volt. Ma már nincs SZDSZ, egész egyszerűen azért, mert nem tartottak rá igényt az emberek. De a liberális művészekből álló régi holdudvar, Gesztitől Bródy Jánoson és Désen át egészen Koncz Zsuzsáig mind a mai napig aktív, és ahol tud, bele-bele mar a jelenlegi kormányba és Orbán Viktorba.
A művésznő is számos esetben támadt már rá a kormányra, de olyan is előfordult, hogy az egész magyarságra tett dehonesztáló kijelentést, például korábban adott egy interjút a 24.hu-nak, ahol a következőképpen beszélt a magyarokról:
„[…] egyszerűen szégyellem magamat amiatt, hogy idáig jutott a világ, hogy idáig jutottunk mi is. Kellemetlen náció lettünk a környezetünk számára, és a történelmünkben nem először.”
Most, az óévet búcsúztatandó az Rtl.hu-nak adott egy hosszú interjút, ahol szintén nem mulasztott el odaszúrni a kormánynak és természetesen közvetve, fondorlatosan a Fideszre szavazó magyar embereknek is:
„[…] annyira örülök, hogy »ismert erdei köröknek« nincs más elfoglaltsága, mint tanárokat kirúgatni, lebecsülni, nyilvánosan megalázni, miközben az általuk vezetett magyar gazdaság épp az összeomlás határán van. […] Felfoghatatlan, miért kell az oktatás, a tudás, a szellemi munka, egyáltalán a magyar értelmiség presztízsét tönkretenni. Mitől gondolhatja bárki is, hogy értelmiség nélkül boldogulhat egy ország?”
Koncz szavaiból kiderül, hogy szerinte az értelmiségi kizárólag baloldali és liberális lehet. Mert az igazi értelmiségi tüntet a kormány ellen, punktum. Na ez az a vélemény, ez az a megnyilvánulás, ami pontosan megmutatja a liberálisok mindent és mindenkit lenéző, magas lóról beszélő, lekezelő attitűdjét.
Nagy Feró, aki valóban a rendszerváltás előtti, pártállami idők kárvallottja, mondhatni üldözöttje volt, nagyszerűen fogalmazta meg ezt a 888.hu-nak adott interjújában:
„Máig rendszerellenes vagyok, de most a liberális felsőbbrendűség ellen lázadozok”.
– Nagy igazság ez, amit Feró kimondott. Koncz Zsuzsa és a többi liberális megmondóember a baloldali pártokkal egyetemben azért küzd, hogy minél rosszabb legyen az országnak, a magyar embereknek, mert azt gondolják, hogy így majd legyőzhetik a mostani kormányzó pártokat. De hatalmas tévedésben vannak. Mert akárhogy is szeretenék, minden rosszindulat és áskálódás ellenére, igenis boldog lesz az új esztendőnk. Ezért kell küzdenünk 2023-ban is! – gondolta magában Felhévizy, és határozott mozdulattal visszatette a Koncz-bakelitet a helyére, hiszen ahogy mondani szokták: ez már egy lejárt lemez.
(FELHÉVIZY FÉLIX, magyarnemzet.hu)
