Pocsék ember Magyarország kormányfője – írta Gyurcsány Ferenc, többszörösen megbukott kormányfő közösségi oldalán. Írásom címét tőle kölcsönöztem félig-meddig alliterációként. Nagy baj lehet Gyurcsány Ferencéknél, amikor már annyira központba került a gyűlölt személy, amikor annyira beteges fóbia lett számukra a “minden rossz okozója”, hogy elfelejtik mi is történt az elmúlt húsz évben, amikor elfelejtik a valóságot, amikor szembe mennek a tényekkel.
Gyurcsány Ferenc bejegyzésében már olyan szavakat használ, amelyek számára mindig üresen csengtek, de használja Orbán Viktorra. Ezek szerint: ,, Maga van és semmi. Se nemzet, se haza, se kereszténység, se konzervativizmus.” Ízlelgessük, hogy kinek nem számít a nemzet, a haza, a kereszténység és a konzervativizmus. Orbán Viktor és csapata mindig is nemzetben gondolkodott, a magyarság közös erejében. Az, amit Antall József miniszterelnök mondott parlamenti expozéjában, miszerint lélekben 15 millió magyar kormányfője szeretne lenni, azt Orbán a gyakorlatban valósította meg. Mindjárt a 2010-es Fidesz kétharmados győzelemmel törvénybe iktatták a határontúliak kettős állampolgárságát. Később az Alaptörvénybe is bekerült a kettős állampolgárság fogalma, amely biztosította minden olyan magyar anyanyelvű honfitársunknak – az elszakított országrészek magyarjai, a világban élő szórvány magyaroknak- azokat a jogokat, amelyekkel élnek az anyaországi magyarok. Például részt vehetnek az országgyűlési választásokon, magyar oktatási, kulturális támogatást kapnak, anyagilag a magyar állam hozzájárul gazdaságuk fejlesztéséhez, a magyar történelmi örökség védelméhez, de részükre jár az egészségügyi ellátás is. Ez a szomszédunkban és a világban élő magyarságban erősiti az identitás érzését és a magyar-magyar összetartozást.
Mit tett Gyurcsány Ferenc? Az ellenkezőjét.
Miniszterelnökként szocialista és liberális csapatával (MSZP-SZDSZ) megakadályozta a kettős állampolgárság létrejöttét a 2004-es december 5-i népszavazáson. “A nemre buzdított, az erdélyi, a felvidéki, a bácskai-vajdasági, a kárpátaljai magyarság ellen gyülőletre uszított, amely mély sebeket okozott a több mint ezer éve, a Kárpát-medencében élő magyarság körében. Ennyit arról, hogy kinek számít, számított a nemzet. Nézzük a hazát. Amikor a balliberális oldal került hatalomba – Horn Gyuláék, Medgyessy Péterék, Gyurcsány Ferencék, Bajnai Gordonék-, akkor első dolguk volt, hogy kiárusították áron alul a nemzeti vagyont, eladták külföldieknek a számukra nagy haszonnal kecsegtető stratégiai ágazatokat – MOL, Malév, gáz, víz, elektromos áram, autópályák építése, 4-es metró beruházása – hatalmas kölcsönöket vettek fel az IMF-től és más pénzintézetektől. Sőt oda adták francia cégeknek a cafeteriát, amit a magyar állam finanszírozott és a keletkezett hasznot, száz milliárdokat a franciák kivitték külföldre. Ez olyan, mintha néhány magyar vállalkozó megkapta volna a francia állam által támogatott szociális juttatás – üdültetés, étkezési jegyek stb – szétosztását, mondanom sem kell, befektetés nélkül. És az ebből keletkezett pénzt Magyarországra, saját hasznukra vitték volna ki. Ez persze elképzelhetetlen lett volna, mert a franciák sem voltak hülyék, főként nem gazember hazaárulók. Többek között ezért kapott Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök francia becsületrendet, Demszky Gábor főpolgármester pedig sok milliárd forintnyi kenőpénzt, megbecsülést, mert a jóval olcsóbb, ugyanolyan színvonalú orosz metró kocsik helyett egy ezer sebből vérző francia metró kocsikat vásárolt.
Ezt nevezik Gyurcsányék hazafiságnak? Ezt az aljas rablássorozatot, Magyarország kifosztását tartják rendben lévőnek? S amikor az ezermilliárdokat eltűntették, míg rohantunk az országos csőd felé, nevetve közölte a bukott miniszterelnök a sokszoros gáz- és áram emelésnél, hogy “a nadrágszíjat meg kell húzni, nem fog fájni.” Ez volt számukra a haza, és a benne élő magyarok megbecsülése? Ezt hívják az ország kifosztásának, amit büntetlenül megúsztak. Természetesen második, harmadik, negyedik kétharmados Fidesz-KDNP pártszövetség Orbán Viktor vezetésével újra talpra állította Magyarországot, vissza fizette az IMF-nek a sok milliárd eurós tartozást, visszavásárolta fokozatosan a nemzeti vagyont, így ismét miénk a MOL, a MALÉV és az energiát, fogyasztást előállító stratégiai ágazatok többsége, a víz, a gáz, az áram… Ezeket a több milliárd eurós tételeket persze a magyar lakosság termelte meg, de vissza is kapta részben az árát a rezsicsökkentéssel és a széleskörű család-és nyugdíjasok támogatásával. Mi lett volna, hogyan élnénk már, ha a balliberális oldal Gyurcsányék vezetésével nem fosztották volna ki így az országot, vagy nem kergettek volna több száz ezer magyar családot a deviza hitelezéssel a reménytelenségbe?
Beszéljünk a kereszténységről. Ezt is szájára vette a Demokratikus Koalíció elnöke. Valójában ki itt a keresztény? Ki él keresztényként? Gyurcsány lenne az? Miniszterelnökként, de pártelnökként is nekiugrott a keresztény egyházaknak. 2004-ben meg akarta vonni a keresztény iskolák – katolikus, református, evangélikus – állami támogatását. Az MSZP kormányzati partnere, az SZDSZ az állami támogatás teljes elvonását javasolta. Nemkülönben a zsidó felekezeti iskolák finanszírozását is háttérbe akarták szorítani. Mintha nem lett volna negyvenöt évnyi kommunista elnyomás, szovjet megszállás, a keresztényüldözés, amely szinte teljes egészében felszámolta a katolikus, református és evangélikus iskolákat, szétszórta a szerzetes rendeket és megfosztotta vagyonuktól. Gyurcsányék is erre készültek? Sokatmondó Göncz Kinga szociális szabaddemokrata miniszter – Göncz Árpád köztársasági elnök lánya – mozgolódása, aki az egyházi közszolgálati intézmények térnyerésének visszaszorítását javasolta Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek; leveléből egyértelműen kiderült, nemcsak az idős – és fogyatékosotthonokra gondol, hanem az iskolákra is. Kilátásba helyezte az idevágó egyházi kiegészítő támogatások állami folyósításának felmondását, ha kell, a vatikáni szerződés jelenlegi tartalmának megváltoztatásával. Gyurcsány Ferenc még arra is vetemedett, hogy II. János Pál pápánál tett látogatásakor, támadta a pápa által kinevezett magyar püspököket.
Ez az ember mer kereszténységről beszélni? A negyedik kétharmados jobboldali, konzervatív kormányzás nem szól másról, mint a keresztény egyházakkal – beleértve más egyházakat is – való jó együttműködésről, a hitélet, a vallási oktatás és a karitatív tevékenységek állami támogatásáról. Ez az építkezés jelentette azt is, hogy a keresztény egyházak az állammal együtt működve megrendezték Magyarországon az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amire eljött Ferenc pápa és mísét is adott a világ minden tájáról idezarándokolt hívőknek. Ez az Orbán-kormánynak nemcsak felszínes gesztusa volt, hanem őszinte megnyilvánulása a világ keresztényeinek támogatásáról. Nem kevesebbet tesz most a magyar kormány, hogy a Hungary Helps (Magyarország segít) programmal támogatja az üldözött keresztény közösségeket a világban, ami nemcsak erkölcsi, emberiességi kötelességünk, hanem az ezeréves magyar államisággal rendelkező magyarság keresztényi feladata is.
Messzire mentem. Ehhez mit szól Gyurcsány Ferenc és a hozzá hű baloldal. Nap mint nap a baloldali, külföldről pénzelt médiumaikban, a parlamentben a politikusaik gyalázzák a magyar keresztéyn egyházakat, élén a DK-s Vadai Ágnessel. Aztán Gyurcsány úr, a maga miniszterelnöksége alatt terjedt el a gyülőlet Magyarországon, titkosszolgálati eszközökkel szította a cigány-magyar ellentétet, sőt cigánygyilkosságok sorozata zajlott kormányzása alatt, ezen kívül azt hazudta-hazudja párttársaival ország világnak, hogy itt dúl az antiszemitizmus, félni kell zsidó honfitársainknak. Hazai és nemzetközi zsidó szervezetek, maga Izrael állam is hangsúlyozzák, hogy ilyen békében, megbecsülésben, vallási toleranciában, biztonságban nem élnek zsidók Európában, mint Magyarországon. S ez mind Orbán Viktor politikájának köszönhető, miszerint itt nálunk antiszemitizmus kérdésében nulla tolerancia van. Érdekes módon nincs most cigányüldözés, nem verik a zsidókat és nem vonulnak Budapest és más városok utcáin jobboldali, fasisztoid szervezetek tagjai.
Nyugodjon meg, Ferenc, és üzenem a régi nomenklatúra sztálinista barátainak, hogy a legnagyobb támadások, mocskolódások ellenére, sikerült a sztálinista alkotmány helyet egy magyar alkotmányt, Magyarország Alaptörvényét megalkotnia az Országgyűlésnek 2011 húsvétján. S miről szólnak az első sorok? Nemzeti hitvallásunkról: Isten, áldd meg a magyart! Ez mindent elmond Kárpát-medencei létünkről, hitünkről. Nem hiszem, hogy Önnek eszébe jutott volna ez az áldás. Nem elég, ha a Hímnusz alatt a szívére teszi a kezét. Úgy is kell élni, hogy ne legyen anakronisztikus, álságos ez a mozdulat. Ez az Ön magyarságtudatát is megkérdőjelezi.
Végül Gyurcsány Facebook posztjában Orbán Viktor konzervatívizmusát is vitatja. Erről olyan sokat nem szeretnék beszélni, mert mindaz, amit előzőleg leírtam az pont ezt a konzervatív magatartást igazolja. Talán emlékszik Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői beszédére 2014. július 25-én, ahol a világban létező illiberális demokráciákról beszélt, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok és talán nem is demokráciák, és mégis sikeresek, mint a politológia elemzések „sztárjai” Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. A miniszterelnök részben Zakaria téziseire hivatkozva bírálta a liberális felfogást. Szerinte az új magyar államszerveződés a liberális demokrácia korszaka után a kereszténység, a szabadság, az emberi jogok értékeit tiszteletben tartva, ismét versenyképessé teszi a magyar közösséget. Kijelentette, hogy a munkaalapú társadalom az élősködő társadalmi elit uralmának ellentéte, nem pedig a liberális szabadságjogok felszámolása. Az illiberális fogalom és politológiai terminológia használata belföldön és külföldön azonnal élénk visszhangot váltott ki, a miniszterelnök a támadások középpontjába került, aminek egyik élharcosa éppen Gyurcsány Ferenc volt. Persze a bukott miniszterelnöknek, mint jó ,,hazafinak” fel sem merült, hogy igazából nem Orbán Viktornak ártott, hanem Magyarországnak. Holott mindezek ismeretében mindaz, ami történik Magyarországon a kultúrában, oktatásban, gazdaságban és az államélet különböző területein, az az igazi nemzeti, keresztény, konzervatív, erkölcsös hozzállás. S ennek középpontjában az ember áll.
Végül is mocskolódó, gyülőlettel teli blogjának további részletei nem érdekelnek. Azért néhány kérdésem lenne Önhöz.
Ön mitől fél, mitől retteg? Miért számít Önnek ennyire Orbán Viktor? Ön nem az ügyet, hanem a személyt nézi? Gondolja, hogy hatalmi törekvéseit csak a magyar miniszterelnök keresztezi, nem gondolja, hogy nemcsak a kétharmad, de a négyötöd sem akarja magát?
Nem tudom, mit hozott otthonról magával, erkölcsöt, erkölcstelenséget, hitet, hitetlenséget, hazaszeretetet vagy a haza iránti gyülőletet, közömbösséget? Tényleg nem tudom. Mindenesetre nem gondolok sokat magáról. Önmagában, hogy egy olyan családba házasodott, ahol mindennapi volt a gyilkolás, a hazaárulás, a zabrálás, a nem becsületes élet, az ne beszéljen fontos elvi kérdésekről, mert nevetséges. Igen, most már számomra Gyurcsány Ferenc nem is pocsék ember, az én szememben annál lejjebb került. A facebookjából ídézek: “Maga van és semmi”
(Stefka István, pestisracok.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
Támogasd munkánkat egy lájkkal!
