„Tegnap este bizonyára sok magyar családban vettük elő a gáz- és áramszámlákat, azt bogarászva, vajon túllépjük-e a rezsicsökkentett tarifát? (Mi nagycsaládosként is, igen.)
Az értetlenkedés, máshol a felhorgadás vagy a kétségbeesés előtt azonban érdemes higgadtan végiggondolni, mi miért történik.
Egyfelől az alapfogyasztást még most is a piaci ár ötöde-hatoda értéken használhatjuk, ami – bár a támogatott mennyiség a tegnapi döntés nyomán csökkent – a nyersanyag árának elszabadulása miatt a rajta lévő állami kompenzáció így is folyamatosan, meredeken nő. (50 ezret kellene fizetni, és ebből az állam áll 42-t…)
Fontos minden alkalommal tudatosítani azt is, hogy »mások bűne nem a mi hibánk«, de egy globalizált világban csak tompítani lehetséges a ránk háruló terhet, kikerülni teljesen sajnos nem.
A háború kezdete óta világos a magyar álláspont: ez NEM a mi harcunk, nem tehetünk az arra adott öngyilkos európai válaszok következményeiről (energiaválság, infláció, fenyegető élelmiszerválság), amelyek egyre inkább húsbavágóak Európa-szerte.
És mégis, alóluk mi sem vonhatjuk ki magunkat – ahogy anno egy másik ukrajnai történés is érvényesítette magát rajtunk. Csernobilról se tehettünk, mégis megkaptuk…
De van más baj is. Még mindig mintha mákonyos álomban élne az öreg kontinens. Hagyja, hogy döntéshozói nyilvánvaló érdekeivel szembe kormányozzák közös hajónkat.
Az ébredés ebből az önbecsapós álomból egyre közelebb van: az ősz hűvös fuvallatai, a heti bevásárlás költségeinek gyors emelkedése, az egyre nagyobb számban érkező menekültek jelenléte kijózanító lesz.
Igen, az elhibázott uniós politika fájni fog! Mindannyiunknak.
De még mindig nem kenne késő orvosolni a bajt: fegyverszünetre, békére törekedve. Ez is nehéz út, de más irány a mélyülő válságból való kilábaláshoz egyszerűen nem vezet.
Imádkozzunk a döntéshozók bölcsességéért!”
(mandiner.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
