„Márciusban átestünk – nem problémamentesen – a covidon, harcoltunk munkaidővel, kötelezettségekkel, neveltük a gyereket, küzdöttünk, ahogyan lehet. Családommal békében, egészségben élünk. Akadtak szép pillanatok számomra is: megjelent idén két könyvem, horgásztam a Dunán, néha sütögettem, álmodoztam, tervezgettem, próbáltam választ adni arra a nem is egyszerű kérdésre, ki vagyok, mit keresek a világon, mi a feladatom, és hogyan válhatok teljesebb, épebb emberré. Gondolom ti is hasonlóképpen éltétek meg ezt a nem is olyan könnyű esztendőt.
Régóta erősödő érzésem, ami félig-meddigi közéleti visszalépésemhez is vezetett, hogy rosszul mennek a dolgok, a nyugati világrend válsága a soha nem tapasztalt kommunikációs nyomás miatt szó szerint besiklott mindannyiunk életébe. Az erősödő kétségekből ki kell szabadulnunk, ha ép, egészséges életre vágyunk. Dacára annak, hogy újságíró vagyok, hírek között telik az életem, valamennyire azért sikerült elrugaszkodnom a globális fertőtől. Azt javaslom nektek is, hogy töltsetek minél több időt a természetben, ússzatok, evezzetek, kiránduljatok, barangoljatok az erdőben, másszatok hegyet, gombásszatok, horgásszatok, vadásszatok! Merüljetek el Isten völgyében, a teremtett, ember által még el nem rondított világban. Keressétek magatokban a jót, űzzétek el a rosszat, éljetek emberhez méltó, tartalmas életet! Ilyenkor mindig megnyugszom, és egy időre elfeledem, hogy a világ rossz úton jár, hogy a régi ember harcol az újjal, hogy el akarják taposni, ki akarják belőlünk radírozni, amiért élni érdemes.”
– írja Szentesi Zöldi László.
Add tovább!
