Évente több mint egymillió menekült letelepítése érdekében az EU-nak mozgósítania kell az NGO-kat, az egyházakat és a vállalkozásokat is. Ehhez nem csupán megfelelő finanszírozásra lesz szükség, de a szponzorok és a migránsok összekötéséhez a humán- és IT-kapacitásokat is bővíteni kell”.
„Európa idősödő népességére tekintettel több előnye van a migrációnak, mint amennyibe az integráció kerül. […] Az EU-nak jelentős számú menekültet kell befogadnia a frontországokból, mégpedig biztonságos és rendezett módon. […] Az EU-nak elégséges anyagi forrást kell biztosítania egy átfogó migrációs politikára.
„Tervemnek a menekültek védelme a célja, és a nemzeti határok jelentik az akadályt”.
A LIBE (Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága) terve szerint minden tagországnak ki kell vennie a részét a menedékkérők befogadásából. A jövőben nem az a tagállam lesz automatikusan felelős a kérelem elbírálásáért, ahol az érkező belép az EU területére, hogy a frontországoknak a jövőben ne kelljen aránytalanul nagy terhet vállalniuk. Ezen felelősség megállapításakor az érintettek és egy adott tagállam közötti kapcsolatok is számítanának, ezek hiányában egy fix elosztási kulcs segítségével jelöljék ki az illetékes országot a menedékkérők regisztrálása és biztonsági ellenőrzése után.
Szokásos fordulat a dokumentumfilmekben, mikor a tények már-már kiütik a nézők szemét, a végére odaírják, a valóságos személyekkel és eseményekkel való egyezőség kizárólag a véletlen műve. A liberálisok Sorossal együtt letagadnák a csillagot is az égről: az a bajuk, hogy feltárult a Soros életmű, amely új szempontok alapján mutatja be a spekuláns működésének több évtizedes horrorját. Szó került azokról a kisemberekről, akiket nyomorba taszított, akiknek csekélyke félretett pénze (befektetései) éppen amiatt veszítette el értékét, mert Soros bedöntötte az országuk nemzeti valutáját.
Lelepleződtek az off-shore adóparadicsomokban működtetett Soros-befektetési alapok, és végül, de nem utolsósorban nyilvánosságra került, hogy mit tett a vészkorszakban. Nyíltan rákérdeztek, igaz-e, hogy még bűntudatot sem érez amiatt, hogy menekülő zsidók vagyonának fosztogatásában is szerepet vállalt, ugyanakkor a migránsokra milliárdokat költene, persze azt sem a saját összerabolt vagyonából, hanem az európai államokat ösztönözné hitelfelvételre. Milyen filantróp az ilyen? Ezek tények, letagadhatatlanok. Azon lehet vitatkozni, arra a kérdésre lehet keresni a választ: mi vezetett Soros állítólag pozitív előjelekkel kezdődő ténykedésének, ha egyáltalán volt ilyen, a mai sötét és horrorisztikus fordulatához.
Most is vannak és mindig is voltak őrült és megalomániás, nagy hatalomra szert tett emberek. Az összeharácsolt vagyon, a szinte korlátlan hatalom érzete, hogy államok vezetői bármikor a rendelkezésére állnak, hogy bárkit eltaposhat, rágalmazhat, mert például kényelmes és szinte befoghatatlan előnnyel bír az európai parlamentben is (az ő emberei alkotják a legnagyobb létszámú frakciót) eszembe juttatja az 1000 körül a mai Dánia, Anglia, Norvégia és Svédország déli részein uralkodó Knut királyt, aki egyszer csak fogta magát, trónját kivitette a tengerpartra, odavezényelte udvarát, hogy megmutassa: a hullámok felett is ő uralkodik, az árapály is neki engedelmeskedik.
A másik példám pedig Caligula, hogy mi minden történhet, ha ellenállással találja szembe magát egy ilyen. Legendás volt pazarló életmódja és szeszélyes szadizmusa. Egy apát egyszer arra kényszerített, hogy végignézze saját fia kivégzését, majd meghívta magához egy ebédre. A szarvasmarha értékének emelkedésekor pedig a börtönlakókkal kezdte etetni vadállatait.
(magyarforum.hu)