„Ha az ellenzéki összefogás politikai napirendjét megnézzük, rendre olyan témákra lelünk, amelyek egy munkamegosztás eredményeképpen alakultak ki. Mindenki azt az ügyet képviseli, amely nemzetközisége színezetének megfelel. A nemzeti programot teljesen feladó Jobbik és a nemzeti kérdésben semleges érdektelenséget mutató LMP például mára felvette programjába az uniós nyomásgyakorlás különféle eszközeinek elfogadását.
A régimódian internacionalista MSZP a baloldal maradékának EU-mániáját őrzi. Újtípusú kozmopolita pártból pedig rögtön kettő is akad: az eurokrata, az Európai Egyesült Államok létrehozásáért kampányoló Demokratikus Koalíció és a kifejezetten nemzetnélküli, zöldbaloldali Párbeszéd.
A Momentum képviseli köztük a skrupulus nélküli globalizmust.
Nem véletlen hát, hogy azon ügyek közös képviselete, amelyekben mindannyian globális fellépést sürgetnek (jogállamiság, klímavédelem, korrupció, migráció, transzparencia), rendre kiegészülnek olyan intézményi integrációk együttes erőltetésével, amelyek automatikusan szuverenitáscsökkenéshez vezetnek (euró, Európai Ügyészség, korrupcióellenes ügyészség).
Mindebből az következik, hogy 2020–21-re rögzült a kívülről irányított ellenzék és a belülről vezérelt kormány közötti frontvonal, melynek innenső oldalán a Fidesz–KDNP mögött álló választók vannak, onnansó felén viszont egy jólszervezett, tőkeerős hálózat, amelynek egyaránt része a globális média, a nemzetközi NGO-televény, az uniós testületek és a nagyhatalmi aktorok.”
(mandiner.hu)
Add tovább!
