Hétfő óta megkönnyebbülhettek a magyar nagyvárosok polgárai. Különösen a budapestiek lélegezhettek fel – szó szerint. Végre nem kell befogott orral, hányingerrel küzdve keresztülsietni az aluljárókon, végre nem riogatják a törékenyebb alkatúakat agresszív, büdös élősködők, végre nem rémítik a turistákat a belváros kellős közepén bódult verekedők.
Végre rend lett a közterületeken, amelyeket így rendeltetésüknek megfelelően lehet használni. Miközben a normális többség örömmel nyugtázza ezt, az életellenes, szélsőséges balliberális szubkultúra vonítva jajveszékel. Mint mindig, ha valami jó történik.
„Mától bűn a hajléktalanság”, ordították egyként e létforma sajtóorgánumai hétfőn. Ami természetesen, és ezt ők is tudják, hazugság. A hajléktalanság nem bűn, hanem sajnálatos állapot, krízishelyzet, amelyben segítségre, megoldásra van szükség.
Mármost a ballib szubkultúra adós a válasszal, hogy mire megoldás, ha szerencsétlen sorsú emberek a saját vizeletükben fetrengenek, netán megfagynak az utcán. Tisztességes ember aligha tekintheti foggal-körömmel fenntartandó vívmánynak, alapvető emberi jognak a méltatlan halált.
A közterületek élhetetlené, használhatatlanná tétele nem jog, és október 15. óta nem is jogszerű. A magyar állam jelentős összegeket költött a hajléktalanellátó rendszer fejlesztésére. ma már senkinek nem kell kényszerből az utcán fetrengenie. A kormányzat – nagyon helyesen – figyelembe vette a normális többség jogait, amelyeket eddig a ballib elmebaj hevült prófétái kéjjel tiportak. Miközben persze egyiküknek sem jutott eszébe saját házába befogadni állítólagos védenceiket.
Naná, hogy nem: a ballib agitátorokból sohasem az emberszeretet, a valóságos féltés beszél. Számukra a hajléktalanok pusztán biológiai fegyvert jelentettek a normális társadalommal szemben. A magyar állam ezt a fegyvert csavarta ki a kezükből, egyszerre segítve a rászorulókon és a devianciától szenvedő többségen. A vizelet- és hányásszagtól megtisztított aluljárók a közösségi önbecsülést is erősítik. Ez fáj nekik, ezért ordítanak.
(forrás: Ágoston Balázs, www.demokrata.hu)