Íme, ezt böfögte ki magától a disznószemű:
Azért jó lenne már eldönteni, hogy Orbán Viktor kormánya most Hitler kormánya, nácik-e, esetleg Kádár korszak, vagy Mussolini, Sztálin, netántán Horthy korszak. Mert ezeket a jelzőket felváltva válogatja a harmadszor is csúfosan elbukott liberális ellenzék, mint más az alsóját.
Most feltette Vásárhelyi Mária a Rákosi rendszer c. lemezt. De ez ma már nem sláger. Lejárt lemez.
Na, akkor vegyük segítségül a nemrég elhunyt Lovas István blogját és nézzük meg, kicsoda Vásárhelyi Miklós, azaz Vásárhelyi Mária édesapja.
Arra gondoltam, ha ezt az embert, aki „szánalmas féregnek” nevezte a rákosista Szabad Népben az ÁVÓ-n megkínzott Mindszenty hercegprímást, hőssé lehet avatni, akkor kötelességem bemutatni őt úgy, ahogyan az egykori tanúk vallottak róla. Arról a Vásárhelyi Miklósról van szó, aki 1990 után a magyarországi Soros Alapítványt vezette, mely a legkártékonyabb hatást fejtette ki a magyar társadalmi fejlődés alakulására.
Vásárhelyiről tudni kell (és ez a csatolt anyagban is olvasható), hogy Mussolini fasiszta mozgalmának tagja volt. Amihez hozzá kell tenni: akkor lépett le onnan, amikor Olaszországban német nyomásra meghozták a zsidótörvényeket. Az elvember ezután lett kommunista. Majd liberális demokrata.
**********************************************************************************************
SOROS MAGYARORSZÁGI HELYTARTÓJA: VÁSÁRHELYI MIKLÓS
Lovas István
Kevés dolog rázta meg annyira a Soros-birodalmat és Soros itteni alapítványának fő embereit annyira, mint az amerikai üzleti körök rendkívül befolyásos, két hetente kiadott folyóirata, a Forbes magazin április 7-i keltezéssel március 24-én megjelent cikke, amelyet az Új Magyarország a tengerentúli megjelenés napján ismertetett.[1] A megjelenést követően Soros szóvivője közölte, “fontolgatják” a pert. A helyi Soros alapítvány vezetői azonnal szélsőjobboldalinak nevezték a Forbes magazint és csodálkozásuknak adtak hangot, miként süllyedhetett a “Magyar Fórum” szintjére. Majd döbbent csönd következett. Néhány héttel később levéláradat érkezett a Forbeshoz, amelyben szerzőik tiltakoztak a “rágalmak” és hamis beállítások ellen. A fajsúlyosabb amerikai lapok – ellentétben az itteni szokásokkal – minden megjelenésre érdemesnek tartott levél írójával felveszik a kapcsolatot, nehogy álnéven beküldött levelet közöljenek. Miután a Forbesnak küldött leveleket gyanúsnak találta, nem kisebb zemély, mint Jim Michaels, a Forbes főszerkesztője vette fel a kapcsolatot a levélírókkal. Alkut ajánlott nekik: szívesen közli levelüket, amennyiben azt is hozzáteszik, mennyi pénzt kaptak ill. kapnak Sorostól ill. a Soros alapítványtól. A beszélgetés után már egyetlen levélíró sem ragaszkodott ahhoz, hogy hozzászólása megjelenjen. És, valamilyen oknál fogva, Soros azóta sem perli a 765 ezer példányszámban megjelenő Forbes magazint.
Magyarországon viszont per lett a Forbes-cikkből. Csak éppen nem Vásárhelyi Miklós, Dornbach Alajos, vagy Litván György perelt, hanem az utóbbit perelte Schmidt Mária történész, amiért Litván a Forbes újságírójának az Egyesült Államokban is jól ismert kutatót “szélsőjobboldalinak” nevezte.
Az SZDSZ-től megszokott jelzőkön kívül természetesen sűrűn elhangzott a vád: a Forbes állításai nem a tényeken alapulnak. Lapunk most ennek ment utána – pontosabban egy személy, Vásárhelyi Miklós esetében, aki Soros legfőbb embere Magyarországon. Vagyis, megvizsgáltuk azon dokumentumok egy részét, amelyekre a Forbes kutatói támaszkodhattak. Meglehet természetesen, hogy a kutatás során felbukkantak olyan Vásárhelyi-anyagok is, amelyek elkerülték Forbesék figyelmét.
Az alábbi dokumentum szemelvény meglehetősen egyoldalú. Ugyanis Vásárhelyit nem az előnyös oldaláról mutatja be. Aki kiegyensúlyozottabb képet óhajt kialakítani, hangoljon a közszolgálati adásokra és olvassa a liberális lapokat. Ott a kedvező oldalt kapja. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy miért kell valaki múltjával foglalkozni: Nos Farkasházy Tivadar (Co-Nexus Hócipő, Charta-szóvívő, Soros-pénzen szárszói találkozót rendező, amúgy, természetesen, pártsemleges közszolgálati és Népszabadság-szerző, akár Aczél Endre, a volt pártlap másik szabályos sajtóterroristája) június 17-én az MTV Napkelte műsorában ki tudja hányszázadik alkalommal említette Torgyán József múltját. Márpedig a múlt emlegetése nem korlátozódhat azokra, akiket a szabályos sajtóterroristák nem szeretnek.
Ugyanakkor, hogy elejét vegyük a “félreértelmezés” vádjának, hangsúlyozzuk, a sajtóterroristák módszerénél tisztességesebben, az alábbiakban magát Vásárhelyit szólaltatjuk meg. Ismerve azonban az SZDSZ/Soros-féle szellemiséget, mindez nyilván nem akadályozza majd meg Vásárhelyi támogatóinak körét, hogy a Postabank vagy a Vico által fenntartott lapjaikban magukat a Vásárhelyi-írásokat is rágalmaknak, sőt, sajátos módon szélsőjobboldali rágalmaknak nevezzék. Mint vélhetően Várkonyi Tibor, a rossz, de pénzes ügyek lelkes szószólója, a szabályos sajtóterrorista akinek múltjának feldolgozása hetilapunkban nem fog sokat váratni magára. Akár Kende Péter sajtóterroristáé sem. A Szabad Nép e régi, szabályos sajtóterroristái netán csak azt felejtik el majd közölni olvasóikkal, hogy a hetilapunkban megjelent “rágalmak” szerzőjét Vásárhelyinek hívják és, hogy az alábbi idézetek pontosan hol és mikor jelentek meg. Ezek az urak ugyanis nem szeretik az ellenőrzést és azt, ha az érdeklődők a forrásnak utánanézhetnek.
Eddig Lovas István blog bejegyzése.
Korábban megírtuk, kicsoda Vásárhelyi Miklós:
PINCZÉSI VÁSÁRHELYI “MÉLTÓ” UTÓDJA VOLT A SZABAD NÉPNÉL
Ebbe a történetbe ebben a cikkben mélyebben nem mennék bele, idéznék viszont néhány Pinczési-cikket (ekkor természetesen Pincésinek írták a nevét) az ötvenes évekből. Olyan írások ezek, amelyekhez hasonlót Vásárhelyi Miklós írt, egyébként ugyanoda, a Szabad Népbe.
Vásárhelyi még a negyvenes években írt olyan förmedvényeket, amelyekkel örökre kiírta magát az írástudók közül, Pinczési később gyakorlatilag átvette a helyét. Pócspetrivel, Máriapóccsal kapcsolatban mindketten kivették a részüket abból a sajtópropagandából, amelyhez csak a nyilas korszak rémes írásai mérhetőek. Már ezek a cikkek felérnek egy-egy háborús bűnnel – legalábbis az én nézőpontom szerint.
Vásárhelyi hírhedt cikke 1948-ban jelent meg „Vér tapad a fekete reakció kezéhez” címmel, Pinczési ennek írta meg a „folytatását”. Az egykori pap (!) 1953-ben a következő riporttal jelentkezett: „Megszűnt-e az osztályharc Máriapócson?”Már a cikk felvezetése jellegzetes:
„Máriapócsrol jól tudja az egész ország, hogy a klerikális reakció egyik fő fészke volt Magyarországon, régi búcsújáró hely, ahol a papok, a földesurak és a kulákok hosszú időn át ültek a dolgozó parasztok nyakán, tudatlanságban tartották, sanyargatták, kínozták a népet. Pócson most, nyolc évvel a felszabadulás után még mindig urak a kulákok; a község vezetőhelyein munkásnak és dolgozó parasztnak álcázott kulákok garázdálkodnak.”
És a végkövetkezetés: “Máriapócson a dolgozó parasztok zöme alig várta, hogy megszabaduljon a nyakán élősködő fasiszta bitangoktól és az őket ajnározó, dédelget”ő tanácselnöktől.”
Osztályharc / Forrás: Arcanum.hu
Igen, ez a gazember volt ennek a Vásárhelyi Máriának az apja!
Na de ki az a Vásárhelyi Mária?
Vásárhelyi Miklós lánya, Vásárhelyi Mária (*1953) szociológus, újságíró, az SZDSZ alapító tagja.
Na, most ez a Vásárhelyi Mária Rákosizza le az Orbán kormányt. Van pofája.
mindenszo.hu
