Ugorjunk a közepébe – mutatom:
„(…) jah-jah-jah oh woa-o-oy
Tartsd meg magadnak az építő jellegű kritikád
Te fasz, tele a Plázs terasz
És ameddig csak nyomom én slágereket hozok ez a
Oh jah-jah-jah oh woa-o-oy
Van amiért, valamiért Fáj odaadni valamit
Talán mer’ tudom, hogy a végén úgyis enyém lesz a nyeremény”
Na, mit szólsz?
Ugye, mennyire jó, mennyire igényes, mennyi-mennyi újat és izgalmasat árul el a világról? S ha esetleg arról mégsem, hát legalább a szerzőjéről, aki az a bizonyos Azahriah. Ezen a ponton mindig hozzá kell tenni kötelezően, hogy „az Arénát háromszor is megtöltő énekes”, na ugye, háromszor, érted, akkor ez már valami, akkor ez már valaki!
Kristálytisztán látszik, rengeteget fejlődött, javult, szépült, okosodott a világ az elmúlt nagyjából 30-40 évben, 50 évben, na jó, legyen 60, minden szebb lett, jobb lett, s főleg igényesebb lett.
Az ántivilágban még olyasmiket hallgattunk, hogy mondjuk:
„Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted,
míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted.”
Vagy azt, hogy:
„Hosszú volt az út, mit annyi éven át jártunk, néhány jó barát
Egyszer minden út a válaszúthoz ér, végül ez is kettévált
Lehet, most még nehezebb, de menni kell tovább
Jártunk északon, hol éjjel nap sütött, s délen kéklő tengeren
Messzi tájakon, más emberek között, láttunk hívó fényeket
Élni mégis itt lehet, újra köztetek
Az éj ránk köszönt, de a hajnal újra jön, s végre fényben állunk
Hosszú volt az út, mit eddig bejártunk, mégis többre vágyunk
S nézd, az éjszakai út fénybe fordul.”
Ugyan. Szánalmas.
Azahriah érzi, mire van szükség a szép új világban:
„Bemutatkozik Desh,
Aka Molnár Atika
Ha megjelenünk a buliba az mindig patika
Le a body, babi Tested fain
Walk it like I talk it
Nyald a brokim
Prémium afro fless
Zsebünkben a safe, adjatok egy dzsangeszt
Lesz még nem érthető zenecontext
De lesz.om, mert úgy nyomom, ahogy az fless
Csak a one way ticket
Töltsd a bombayt
Sok a shit-dickpices gangster pórnép
Hé-maméra-hémamaréna
Gyullad a tűz mondd el hát mi a téma
Import a hoodie
Latin romnyi
Santa Monica
Sztereotip, homophobic
Sok-sok ember még
Majdnem, mindegy…. Hagyd a faszba”
Erre.
Meg jó sok „dzsangeszre”. Ezek fogják tovább építeni a világot, ezek nemzik majd a jövőt. Ezek. Nem hiszem el, hogy nem érzed, mennyire klassz ez!
A sok hülye a múltból, hogy nem szégyellik magukat:
„Bujdosó menekül, recsegnek az ágak,
Táguló szemében ott szűköl az állat.
Meztelen emberek sírgödrüket ássák,
Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.”
Milyen üres, milyen közhelyes…
Meg ez is:
„Nézed, hogy mi folyik itt,
Ami befolyik, az rögtön kifolyik,
A világos sörtől savanyú a szád,
Nem ígéri senki, jobb élet vár rád.
Nyolc óra munka, Nyolc óra pihen és Nyolc óra szórakozás.”
Ezek semmit nem mondtak el a minket körülvevő világról, nem szóltak semmiről, nyilván ezért jártunk akkoriban ezekre a koncertekre.
Bezzeg ez – figyelj ám nagyon, mert nehéz felfogni a rejtett értelmet, éppen ezért tölti meg Azahriah háromszor is az Arénát:
„Azi, Deshi, cigi, meg a vendégek
Geci nagyba veretem, de nem lényeg
Érdekel a szempa tesa nem Ray-Ban
Összespanolni velem már rég túl késő
Szemétszagú szettbe szedtem nemrégen
Lehet múltbéli dolgokra nincsen mentségem
De-de veled vagyok örökre, én megígérem
Gyere, másszunk meg újra még egy lépcsőt”
Meg nyilván ezért:
„Mindenki les, mi a fasz van ma
Ki van a kollektív szakma
Ha megmutatok neked itt minden szart
Amin átdzsalok, ők nem marasztalnak
Messziről lövök, bam-bam
Nem vágod, hogy miér’
So when is comes to an end
Imma’ do it all over again
All over again”
Mondom én. Már Kazinczy Azahriahra gondolt, amikor ezt írta:
„Szólj, s ki vagy, elmondom. – Ne tovább!
ismerlek egészen. Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.
Íz, szín, tűz vagyon a borban, ha hegyaljai termés:
Íz, szín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mív.”
Persze ki az a Kazinczy? Megtöltené Kazinczy háromszor is az Arénát? Egyszer se. Hát Thomas Mann? Ő se. Na de írtak ők valaha olyan zseniális művet, mint Azahriah?
Mutatom:
„Mindenemet beletettem
Ezzel pedig magam mögött hagyok
Egy lezárt történetet
Amivel együtt egy új nyílik meg
Szeretlek titeket
Mindenkinek pacsi
Nyaljátok a zacsim, csá!”
Ót lóg a zacsin három teli Aréna – kell még valamit mondanom Ildikó? És a java még csak ezután következik – ezt is mutatom:
„Úúú nálam mehet minden tutiba
Megy a biznisz, robbanok uzival
Sok a csicsa, sok lett a sunyika
De én se vagyok szent
Mert egy igaz pina faló vagyok
Faszom ragyog, gagyog, baszik nagyot
Dik ez a gyerek bomba,
Úgy nő mint a gomba
Szívén van a szája, őt senki meg nem lopna
Dik-dik-dik, fasz, mivan hülyegyerek?
Ameddig vacsoráztok addig én csak füvet eszek
Lehet fars, de mindig odateszem
Ritmikába nem írtok újat ezt csak kinevetem
Há-há”
Meg az, hogy:
„Tudod, hogy minden mind1 már
Csak legyen elég dopamin
Csak legyen olcsó dopamin
(Teli bag, toptier ganggang)
Pumpál a dopamin
Dopa-dopamin
Dopa-dopamin
(0ů)Amig a füstöt beszívom
És ameddig lejjebb kiszívnak
Addig ott bent inner peace van”
Aztán újra megmásszuk a Parnasszoszt:
„Aladdin, Aladdin, Aladdin (Aladdin, yuh)
Rajtam villog testvérem a mokaszin (uh, yuh)
Véráramba kerül a kokain (kokaina)
kilövöm a bálnákat mint Moby Dick
dik-dik-dik
Minden este testvérem nálunk robban a cigi, vagy a bong
Normális mértékben száguldunk
Nem mint a hamilton
GringoFuckboy
Faszomon a bitch”.
Aki ezt nem érti, nem ért az semmit. Aki ezt nem szereti, az bizony nem méltó a szeretetre. Az a hülye Petőfi még ezt írta:
„Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”
Micsoda földhözragadt, üres locsogás! És mi elhittük… Becsaptak bennünket, és Petőfi sem mesélt soha a zacsijáról. Felnőttünk zacsik meg drag queenek nélkül, na, úgy is nézünk ki.
És a házibulikon, hajnalban, az elmaradhatatlan Pink Floydok után meghallgattuk ezt is az Omegától:
„A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.
Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.
A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.”
Nem értettünk mi semmit, nem tudtunk mi semmit, nem értünk mi semmit és nem érünk semmit.
Ez már a 21. század és Azahriah, aki éppen most mondta meg a frankót „Értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglények” maradtak Fidesz-szavazók.
Így kell legyen. Hiszen egyszerűen képtelenek vagyunk lenőni oda, ahol ez a háromszor is megtöltő zacsi van. Úgyhogy maradunk, akik voltunk, s értelmileg és mentálisan is visszamaradott véglényekként olvasunk egy kis Arany Jánost:
„(…) Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem,
–Félreálltam, letöröltem.
Hiszen az útfélen itt-ott,
Egy kis virág nekem nyitott:
Azt leszedve,
Megvolt szívem minden kedve. (…)”
Megtöltené Arany háromszor is az Arénát?
Egy frászt… Ráadásul már úri lócsiszárok sincsenek, csak Azahriah-k. Azokat meg, mint tudjuk, nem lehet visszalapátolni a lóba…
(Bayer Zsolt)
Kérlek segítsd munkánkat és a mindenszo.hu fennmaradását, mert a liberálisok el akarnak minket TAPOSNI!
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?