ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK HUSZADIK ÉVÉRTÉKELŐJE – FIATAL SZEMMEL

Ötödmagammal együtt léptem be a Várkert Bazárba, ahol szerencsére jutott még nekem ülőjegy. Sokan voltak a Várkert Bazárban, többeknek csak állóhely maradt, de tolongás és idegeskedés nélkül teltek a percek a kezdésig.

Emlékszem 2006.augusztus 20-ra , emlékszem a szocialista kormányok alatt zajlott egyszerű március 15-i ünnepségekre is, utóbbin a huszárok lovainak patái nem egyszer az úttestre kilökött tömegek koponyáját érték a kaotikus rendezés miatt. Mert a bizonytalan országban a szervezés is bizonytalan.

Fotó: mti.hu

Körülöttünk mindenki korunkbeli, 18-25 évesek. Jó volt látni, hogy ilyen sokan vagyunk. Előttünk a közélet színe-java, politikusoktól színészekig, műsorvezetőktől énekesekig. Mindenki leteszi a voksát az erős ország, az egységes Magyarország mellett.

Közben arra gondolok, hogy nagyapám már nem lehet itt. Őt 2007-ben elrabolta és kilakoltatta a Gyurcsány-kormány tagjaival kokettáló falusi ügyvéd, a helyi lakásmaffia vezetője, élet és halál ura. Még mindig szabadlábon, miközben nagyapám már nincs köztünk. Még mindig szabadlábon, de legalább már tudja: ez az ország már nem az ő országa. Tudom, érzem, hogy Papa büszke rám fentről. Mert ha csak egy picit is, de én is részese vagyok az Új Magyarország építésének.

A keresztény és a hagyományos család értékeinek hangoztatása után tapsvihar tört ki a teremben. És az a legnagyobb öröm, hogy ezek a fogalmak a fiatalok számára, a generációm számára is alapértékek. Mert mi nem vagyunk az a megtört gerincű, szellemileg és lelkileg is széttöredezett csoport, amelynek egyes tagjai júliusban az Andrássy utat csúfolják meg a Prideon, nem tisztelve sem embert, sem Istent. Mi a jövő vagyunk, ők pedig bukásra vannak ítélve. Mi, akik ebben a teremben ültünk, a jövő Magyarországa vagyunk. És bizony, történelmi a feladatunk: a letett alapokra egy új, keresztény, házasságra és hazaszeretetre épülő új Magyarországot kell felépítenünk.

A magyar fiatalok ellenzékváltó hangulatban vannak. És lehet, hogy egyszer leöntjük narancssárga festékkel a „gulyásmarcit”, mert miatta érezzük magunkat néha piszkosul nagy szégyenben.

Seregszemle volt ez a magyar fiatalság számára. És jelentem, a seregszemlén elegen voltunk.
(Lami Krisztofer, istenhazacsalad.blogstar.hu)