Felmostam a társasházunk lépcsőházát, mert én voltam a soros, na nem az Amerikába szakadt filantróp, meg hát őt nagybetűvel is írják és pénzügyileg, no meg politikailag sem vagyunk egy súlycsoportban. Viszont ő vélhetően nem mos fel lépcsőházakat, tehát én nyertem, bibíííí!
Nos, az egyik emelet sarkában egy kétségbeesetten vergődő, pókhálófoszlányoktól és szöszöktől szabadulni képtelen, csodás szárnymintázatú és színű pillangóra lettem figyelmes. Betévedhetett valamelyik ablakon, de a kiutat már nem találta. Megfogtam, megtisztogattam és a ház előtt útjára bocsátottam. Először el se hitte, hogy szabad, mert ült a hüvelykujjamon, aztán pár pillanat múlva feleszmélt és tovaszállt. Előtte még, talán kíváncsiságból tett egy kört, talán, hogy megnézze, ki fia borja segített rajta.
Ő nem tudta, de én nála is boldogabb voltam. Tettem egy apró gesztust, aminek lehetőségével a pillangó élt, majd önfeledten tovalibbent.
Hétköznapjaink általános közönye sokakból kikoptatta, hogy metrón, buszon, villamoson, állni is alig tudó, idősebb embertársaiknak átadják a helyet, hogy zebrán átvezessenek egy megzavarodott, esetleg látásában sérültet, a példák vég nélkül sorolhatók.
A telefonjaik virtuális világában élők voltaképpen magukat fosztják meg a kölcsönösen adható és kapható gesztusok lehetőségétől és azok felbecsülhetetlen örömétől, hisz a telefonjaikba feledkezetteknek lehetőségük sincs arra, hogy a hétköznapi gesztusaikat egymás iránt gyakorolhassák.
Bolygónk egyik oldalán egy pillangó szárnyverése a másik oldalon nem okoz földrengést vagy áradást – bár ki tudja – de az biztos, hogy bármely figyelmesség nem csupán azok érintettjeinek, de a gyakorlóinak is nemesebbé és fennköltebbé tehetné a mindennapjait, bárhol is éljünk a földgolyón.
Még egyetlen gondolat a végére.
Saját környezetemben, de másoktól is hallom, hogy adott beszélgetéseikben érdeklődésükre a másik fél elmondja az egész életét – na jó, csak a felét – és eszébe sem jut visszakérdezni, hogy ,,na és te, hogy vagy, mi újság? Mi több, úgy köszön el az illető, hogy ,,de jó hogy találkoztunk, hisz oly régen hallottunk egymásról.” Tudom, sokaknak segítség, ha valakinek kiönthetik a szívüket, de legalább egy halovány kísérletet tegyenek a visszakérdezésre, mielőtt annak tudatában állnának tovább, hogy kölcsönösen, milyen jót is beszélgettek a másikkal.
Gesztusaink adása, mások irányában történő érvényesítése nem elvesz belőlünk, hanem hozzátesz életünkhöz és azokéhoz is, akik a kedvesség nyomán maguk is ráébredhetnek arra, hogy egy harmadik, tetszőleges személy felé ugyanezt tegyék.
Azt mondtam előbb, hogy egy pillangó szárnyverése több ezer kilométerre tőlünk nem okoz földrengést vagy áradást. Ha földrengést nem is, de áradást igenis, okozhat. A szeretetünk áradását.
Csak rajtunk és csöppnyi kölcsönös figyelmességünkön múlik.
Bognár Zsolt /Parabolha/
Kedves Olvasóm!
Amennyiben lehetőséged engedi , segítsd portálunk fennmaradását, mert veszélyben van a mindenszo.hu további működése.
Támogasson minket!
Kártyás fizetéshez kattintson az összegre, amennyivel támogatni szeretne minket.
Egyedi összeggel szeretne támogatást küldeni? Kérem, írja be az összeget, majd nyomja meg a "Támogatom" gombot!
Átutalással szeretne támogatást küldeni?