Sokan teszik fel a kérdést mostanában, miféle párt politikusa is a vehemensen Magyarországra támadó Judith Sargentini? Aki utánanéz, különös dolgokra bukkanhat.
Sargentini pártja a kommunisták utódpártja Hollandiában.
A Groene Links, a Baloldali Zöldek nevű pártot 3 kisebb párt beolvasztásával a Holland Kommunista Párt központi bizottsága hozta létre, lényegében egyfajta fedőszervezetként, hogy megtévessze a közvéleményt.
1989-ben döntöttek így, abban az évben, amikor Kelet-Európában megkezdődött a kommunizmus összeomlása, a Szovjetunió haláltánca.
A holland kommunisták, látva az eseményeket, régi szokásaikhoz híven illegalitásba vonultak, átnevezték magukat Baloldali Zöld pártnak.
A mindvégig sztálinista elveket követő Holland Kommunista Párt legszégyenteljesebb döntései közé tartozik, amikor 1956-ban hivatalos nyilatkozatban üdvözölte a magyar forradalom leverését.
Ez a gyalázatos döntés akkora felháborodást keltette Hollandia-szerte, hogy tüntetők megtámadták Amszterdamban a párt székházát. A felháborodott emberek megrohamozták a Felix Meritis palotát(!), ahol a kommunista párt székelt. Behatoltak az épületbe, szétdobálták a berendezést és csaknem meglincselték a magyar forradalmat támadó sztálinistákat. Később ez a kommunista központ lett az újmarxista mozgalmak székhelye is.
A pártot tehát azért kellett egy álnév, a Groene Links, a Baloldali Zöldek név mögé elbújtatni, mert minden becsületét elvesztette a józan gondolkodású hollandok előtt.
A kommunista kádereket zöld álruhába öltöztető utódpártnak lett aztán a tagja Judith Sargentini.
A pártiratokból kiderül, hogy komoly vita előzte meg, hogy mi is legyen a nevük. A teljesen elrejtőzni akarók a Groen, azaz a Zöld név mellett kardoskodtak, az idősebb kommunisták azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy legalább a baloldali szó, a LINKS maradjon meg az átvedlett politikai alakulat nevében és logójában.
Sargantinit balos szülei nagyon fiatal korában „bevitték a munkásmozgalomba”, már kislányként megtanították gyűlölni a NATO -t, mint a nyugati világrend védelmezőjét.
Többször részt vett a katonai szövetséget támadó demonstrációkon: a családból egyenes útja vezetett a szocialista diákmozgalmakba, és a kommunista utódpártba, ahol lelkes kádergyerekként egyik vezetője lett a párt drogliberalizációért harcoló „KISZ” szervezetének, a DWARS-nak. Innen, a kommunista utódpártból küldték az Európai Parlamentbe.
