Addig rángatják az oroszlán bajszát, amíg el nem indul. Így volt ez hat éve is, amikor a folyamatos feljelentgetések nyomán, a belső, „örök árulókkal” megtámogatva az Európai Unió egyes vezetői, pénzügyi háttérhatalmai úgy döntöttek: Orbánnak mennie kell. Már előtte Berlusconi olasz miniszterelnököt lapátra tettek, megpuccsolták, mert nem tetszett nemzeti politikája egyes uniós pénzügyi köröknek és az IMF-nek. Gondolták, a magyar miniszterelnökkel is meg lehet ezt csinálni.
Az Európai Parlament strasbourgi ülésén kérdőre vonták a magyar miniszterelnököt, de a felszólaló Orbán Viktoron gyakorlatilag semmilyen fogást nem találtak a szocialista, liberális és zöld képviselők.
Cohn Benditék leginkább csak ordítoztak, de Orbán leiskolázta az acsarkodókat.
A bankok, multik megadóztatása és az alaptörvény parlamenti elfogadásával kapcsolatosan megnyugtatott mindenkit, hogy minden törvényesen történt. Egy tény, nem lehetett tovább adózatlanul Magyarországról talicskával külföldre kivinni a pénzt.
Ennek ellenére a kormánybuktatás veszélye nem múlt el. Szükség volt egy nagy népi ellenállásra. Ez lett a Békemenet 2012. január 21-én, amikor is több mint fél millió ember némán felvonult a Hősök terétől a Kossuth térig, és százezrek vállaltak szolidaritást Orbán Viktorral és kormányával.
A sötétben bujkálók megrettentek, meghátráltak. Visszaléptek azon tervüktől, hogy megdöntsék a törvényesen megválasztott kormányt és miniszterelnökét.
A soha nem látott tömegű méltóságteljes Békemenet jelszavai önmagukért beszéltek: „Nem leszünk gyarmat!”, „Megvédjük a szabadságunkat és függetlenségünket!”, „Nem megyünk el szó nélkül, amit a baloldal művel!”, „Elegünk van a Nyugat kettős mércéjéből!”, „Nemzeti összefogás, nemzeti méltóság!”, „A Békemenet az összefogás diadala!”.
Akkor így fogalmaztam a Magyar Hírlap főszerkesztőjeként, az egyik szervezőként a Békemenetről: „A gigantikus tömeg üzenet azoknak a posztkommunistáknak, elvakult liberálisoknak, akik itthon és külföldön gyalázzák hazánkat, hogy nem veszélytelen cibálni a még békés oroszlán bajszát, és nem veszélytelen büszkeségében megsérteni egy nemzetet.”
Most is ilyenről van szó, és hasonló támadássorozatra számíthatunk három hónappal az országgyűlési választások előtt belföldről és külföldről egyaránt, mint anno 2012. év elején.
A január 21-ei Békemenet tehát megálljt parancsolt. Eddig és ne tovább!
Miről van most szó? Romokban hever a balliberális ellenzék a Jobbikkal együtt. Képtelenek megegyezni közös jelöltekben, közös indulásban, mert nem a nemzeti érdek, nem Magyarország sikere lebeg a szemük előtt, hanem a hatalom megszerzése, az újbóli harácsolás, az ország kifosztása.
Ezért nem beszélnek arról, hogy mit kellene csinálni, hanem képtelen dolgokat állítanak. Mint például Gyurcsány Ferenc, aki szerint Magyarországon már diktatúra van. Ez viszont azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a valósággal óriási problémájuk van. A képzeletüket vetítik a valóságra.
Ami viszont igaz a Demokratikus Koalícióra és általában a balliberálisokra, hogy meg akarják vonni a határon túliak, a kettős állampolgárok szavazati jogát. Gyurcsányék folytatják azt a testvérháborút, amit már elkezdtek 2004. december 5-én. Valójában ők az igazi támaszai az olyan szélsőséges megnyilvánulásoknak, ami legutóbb hangzott el Mihai Tudose román miniszterelnöktől, aki felakasztással fenyegette meg az autonómiáért harcoló és a székely zászlót kitűző székelyeket: „Ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is.”
Így állunk. Az Európai Parlament balliberális magyar labancai (a többi között Jávor Benedek, Szanyi Tibor, Újhelyi István, Molnár Csaba, Niedermüller Péter) motorjává váltak annak, hogy az Európai Bizottság elindítsa Magyarország ellen a hetedik cikkelyként emlegetett büntetőeljárást. Bűnünk, hogy nem akarjuk végrehajtani a Soros-tervet, a migránsok korlátok nélküli betelepítését. De bűnünk a LIBE bizottság szerint az is, hogy megsértjük a sajtószabadságot, a menekültek és kisebbségek jogsérelmeit nem kezeljük megfelelően, valamint az úgynevezett NGO-k (külföldről pénzelt civil szervezetek) ellen a pénzügyi tisztánlátás miatt fellépnek a magyar kormányzati szervek.
Nos, hosszú a sor a kifogásokban, ugyanígy büntetnék a lengyeleket és a cseheket is.
Feleslegesnek tartanám kedves olvasóim ismét leírni, hogy miért nem kell a magyaroknak a kötelező kvóta, mint ahogy nem kell a lengyeleknek, a szlovákoknak, a cseheknek sem. Ezer okunk van a nemre és ezerszer beszéltünk erről.
A látszólagos nyugalom mellett mégis újra veszély van! A külföldről pénzelt multinacionális erők, politikai faktumok demokratikus szervezeteknek álcázva, belső, magyarországi árulókkal felvértezve, egy valóságos ötödik hadoszloppal – Soros szervezetekkel – meg akarják akadályozni, meg akarják zavarni, hogy az április 8-ai országgyűlési választás rendben megtörténjen. Hazug vádakkal, fenyegetésekkel, zavarkeltéssel – például „Nincs demokrácia!”, „Diktatúra van!”, „Az oroszok már itt vannak!” – próbálják az emberek döntését befolyásolni.
Ebbe a hazugság áradatba bekapcsolódott a magyar balliberális értelmiség egy kis csoportja Heller Ágnessel és Konrád Györggyel az élen.
Az író utalt a valamikori román diktátor és a magyar miniszterelnök közös sorsára is, majd jövőképnek egyenesen lefestette Orbán Viktor esetleges likvidálását is.
Ez a fajta harcmodor a Magyar Köztársaság nyolcadik szabad választása előtt tarthatatlan és tűrhetetlen. Ez a stílus emlékezetett a magyar kommunisták durva, megfélemlítő és csalással teli 1948-as választásaira, ami után a gyilkosságokkal, törvénytelenségekkel teli Rákosi korszak következett be. Vége lett a (fél)demokráciának és minden fajta emberi morálnak. Ennek következménye lett az 1956-os forradalom és szabadságharc, majd annak vérbefojtása, a kádári megtorlás és egy negyvenöt évig tartó szovjet megszállás.
Na, ilyet nem akarunk! De nem akarunk liberális diktatúrát sem, ázsiai, afrikai migránsok bevándorló százezreivel és főként nem akarunk egy újfajta, kizsákmányoló, nyugati, gyarmattartó birodalom részeivé sem válni.
Békement kell! Itt az idő! Legyen újra Békemenet Magyarországért!
(forrás:azoreg.hu)
