Azt írja Donáth Anna, hogy „a roma élet is számít”. De ki mondta, hogy nem számít? Ki mondott, sugallt ilyesmit? Soha senki. Kinek magyarázza ezt? Kinek üzen? Donáth szerint „ma a bőrszínük alapján elképesztő hátrányok érik Magyarországon a romákat”. Miről beszél ez a nő? Van rá bizonyítéka? Ha történt ilyen, tett feljelentést? Miért hazudozik? Költői kérdések, a választ tudjuk. Ez provokáció, a többség elleni rasszista terror. Donáth küldetést teljesít: magyart és cigányt uszít egymásra, importálná a fehérgyűlölő, szobordöntő, rendőrség-fölszámoló amerikai elmebajt. A nyugati liberális fősodor a bukott zöld forradalom után most éppen faji polgárháborúban utazik, attól reméli globális rémuralma megerősítését.
Ez ugyanaz, mint amikor az ember leülne focimeccset nézni, de ötpercenként az arcába tolják, hogy „Nem a rasszizmusra!”. Sőt, percenként. Mintha a tévénézők, szurkolók számottevő része vagy akár csak egy százaléka notórius rasszista lenne, akiket át kell nevelni. S ez megy évek óta. Hiába vagy sportrajongó és utálod a politikát: meccs előtt, alatt és után csak azért is megkapod a politikai beöntést. Minden mérkőzésen betüremkedik a képernyődre valaki, és fölemelt mutatóujjal figyelmeztet, hogyan élj – mintegy azt sugallva, eddig nem úgy éltél, szégyelld magad. Mintha a rasszizmus tömeges, sokakra jellemző viselkedésforma lenne, társadalmi jelenség, amit folytonos bűntudatkeltéssel, Szabad Nép-félpercekkel irtani kéne. Orwell paranoiás világa már nem dörömböl az ajtónkon, hanem bent van a nappalinkban, s maholnap kipenderít minket a házunkból.
A legújabb agybaj: kötelező jelleggel ott térdepelnek a focisták a gyepen az Egyesült Államoktól Anglián át Németországig (próbálna bármelyik állva maradni…), és a feketék életéért meg egy notórius bűnöző szentté avatásáért fohászkodnak. Aki pedig gépen föléjük száll, s jelzi, a fehérek élete se smafu, az rasszista, aki „relativizálja” a Black Lives Matter egyedül üdvözítő tanait. Az ilyet azonnal kitiltják a meccsekről, sőt kirúgják az állásából. Nem lepődnék meg, ha holnap híre kélne: egy ledöntött szoborhoz kötve behajították a Temzébe…
- A „fekete életek számítanak”: ez a liberálisok legújabb valláspótléka, szektaőrülete, ami előtt kötelező a világnak térdet hajtania. Aki szerint viszont mindenki élete fontos, azt kiátkozzák, tönkreteszik, megsemmisítik. Ebből is látszik, a fősodrú liberalizmus a dühöngő elmebetegség legsúlyosabb, gyógyíthatatlan formája. Ha nem győzzük le és zavarjuk vissza őket a homályba, a józan ész világa elenyészik.
Megfigyelésem szerint az emberek többségét elsősorban a bűn zavarja, nem a bűnöző bőrszíne. Nem szeretik a tolvajokat, a gyöngyöspatai iskolában társaikat terrorizáló, majd milliós kártérítéshez jutó tanárverőket, az erőszaktevőket, az „öregezőket”, az „unokázós” csalókat, a Blaha Lujza téren bárkit combon szúró „Mauglikat”, Szögi Lajos meglincselőit, Marian Cozma szíven szúróit, Bándy Kata megfojtóját, a Deák téri késes ámokfutókat. Azt pedig különösen nem szeretik, hogy az áldozatokra csendes gyertyagyújtással sem emlékezhetnek, mert akkor nácik lesznek. Valójában nem az elkövetők származása, hanem a bűntettek értelmetlen brutalitása, sátáni kegyetlensége az, ami kibillenti a társadalmat a béketűréséből. Hiszen a társadalmat Csorba Robika és Kóka Jenő kegyetlen meggyilkolása is ugyanúgy szíven ütötte, pedig ők történetesen cigány származásúként váltak egy rémisztő, rasszista bűncselekménysorozat áldozataivá.
Nem a bűnöző színe számít – a bűnről viszont beszélni kell! Az emberek többsége például nem érti: ha egyes bűntettek elkövetési módjából az egész ország látatlanban tudja, milyen származású lehetett az elkövető, akkor miért nem szabad a cselekményhez vezető okokról őszintén, a megoldás reményében beszélni? Miért lesz náci, aki az egész országot kínzó, fontos témákat feszeget, miközben szóról-szóra ugyanazt mondja, mint a borsodi cigányvajda? A vajda is náci lenne? Vagy csak a nácizók hihetetlen nagy gazemberek? Miért kell a szőnyeg alá söpörni a témát, mások megbélyegzésével ellehetetleníteni a tisztázó beszédet? Éppen az elhallgatás az, ami a szélsőségeket erősíti. Ha nem nevezzük nevén a bajt, orvosolni sem lehet.
Sokan azt sem értik, ha az Egyesült Államokban nyilvános statisztikát készítenek a börtönben ülők származásáról, akkor nálunk miért nem lehet? Mi ebben az ördögtől való?
- A valóság megismerése rasszizmus? Kétlem. Szerintem a sumákolás a gyűlölet melegágya. Ha városi legendák, mendemondák formájában kell terjednie a híreknek, mert bizonyos információk tiltottak. Mindez nem segít sem a többségnek, sem a kisebbségnek. A tények elfedése egyes-egyedül a Donáth Anna-féle sleppnek, az etnobizniszből élő rasszista uszítóknak, a Gyuri bácsi zsoldjában faji polgárháborút előkészítő külföldi ügynököknek az érdeke. Ők szabályosan őrjöngőrohamot kapnának, ha Magyarország követné az amerikai mintát. Az ugyanis keresztbe verné több évtizedes, mindenért a többséget hibáztató, a kisebbségek áldozatkultuszát építgető machinációikat.
Ha ez bekövetkezne, onnantól Donáth Anna nem üvölthetné világgá fekete mezőben, hatalmas fehér betűkkel a Facebook-falán, hogy „A roma élet is számít”, továbbá „ma a bőrszínük alapján elképesztő hátrányok érik Magyarországon a romákat”. Pontosabban üvölthetné, csak mindenki rajta röhögne. Mert az amerikai minta bevezetése nyomán mindenki tisztában lenne például azzal, a bűnözők közül mennyi a többségi és mennyi a kisebbségi. Ki az igazi áldozat, ki az elkövető. Az igazság szabaddá tesz – ha ez mond valamit a Donáthnak.
HÁT NÉZZÜK AZ IGAZSÁGOT!
Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa 2009-ben hozta nyilvánosságra egy tíz évig tartó, 2002-ben lezárt reprezentatív kutatás eredményét – erről a nácizmussal nem igazán vádolható InfoRádió számolt be annak idején. A kutatás szerint a magyar börtönökben lévő felnőtt férfiak fele vallja magát cigány származásúnak. (Miközben az ország lakosságának legfeljebb nyolc-kilenc százaléka cigány származású!) A cigány származású bűnözők nagy része vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket követ el, és sokszor indokolatlanul alkalmaz erőszakot – derült ki a vizsgálatból.
Íme a valóság! Ám efféle kutatás 2002 óta (!) nem volt, vagy ha mégis, arról a nyilvánosságot „elfelejtették” értesíteni. A magyar állampolgároknak – szemben az amerikaiakkal – nem kötik az orrára az efféle tudnivalókat, így saját tapasztalataikból, barátaik, ismerőseik beszámolóiból, a híradókból elcsípett információmorzsákból kénytelenek összerakni fejükben az őket körülvevő világot.
- Szerintem minden élet számít. Aki csak egyik vagy másik élet fontosságát hangoztatja, az szándékosan provokálni akar, népcsoportokat összeugrasztani. A többségi társadalom nem várja el (a Donáth-féléktől különösen nem), hogy áldozatként kezeljék. Ám hogy – pláne, a fenti kutatás fényében – elnyomónak, nácinak bélyegezzék, folyton bűnbakká tegyék, mesterségesen bűntudatot keltsenek benne, az vérlázító. Amit Donáthék művelnek, velejéig aljas. Egyfajta terrorizmus. Rasszista terrorizmus.
A magyar kormány a járványpolitikát épp most cseréli vissza a koronavírus előtt megkezdett cigányellenes kampányra. A kormány házi ellenzéke cigányellenes felvonulást szervezett rendőri kísérettel, a miniszterelnök pedig a gyöngyöspatai romák ügye kapcsán penget cigányellenes húrokat
– hazudja Donáth. Miközben soha annyi figyelmet, pénzt és erőfeszítést nem szenteltek a honi cigányságnak, mint az elmúlt tíz évben. És ennek bizony látható jelei vannak. A közmunkaprogram sok tízezer cigány honfitársunk önmegbecsülését, emberi méltóságát adta vissza – a baloldal lélekölő, örökös függőségbe záró segélyezési módszerével szemben. Sokan közülük azóta a piaci szektorban is el tudtak helyezkedni. Pedig emlékszem, a balliberálisok mit összealjaskodtak a közmunka bevezetésekor, „kényszermunkaként”, „munkaszolgálatként”, „vízgereblyézésként” degradálva le a sokak megélhetését jelentő, tisztes munkát. A világviszonylatban is példaértékűnek számító magyar családtámogatási rendszer hatalmas segítséget jelent a magyar romáknak, akik többek között emiatt is – a balliberálisok bánatára – zömében bizony a Fideszre szavaznak. Donáth facebookos uszításaitól nem lakik jól a család – a kormány által teremtett csaknem egymillió munkahely viszont tisztes bért, életet jelent mindenkinek.
Donáthékat egyébként annyira nem hozza lázba a magyar cigányság helyzete, hiszen tavaly – Gyurcsánynéval és a többi libsi romhalmazzal együtt – nem szavazták meg az Európai Parlament egyetlen roma képviselőjének, Járóka Líviának az alelnöki kinevezését (aki ennek ellenére megkapta a szükséges többséget, EP-alelnök lett). Pedig ha valaki, akkor a Fidesz roma származású politikusa sokat tett a honi cigányság fölemeléséért, az ő nevéhez fűződik például az európai roma stratégia kidolgozása. Ám van egy szörnyű bűne: fideszes – és ha egy cigány ember fideszes (márpedig – „so sorry” – a többségük fideszes), akkor Donáthék érdeklődése lankad.
Nekik csak olyan cigányok – vagy bármilyen más származású, vallású, szexualitású kisebbségek – kellenek, akiket rá lehet uszítani a többségre. Ha rend van, béke és szeretet, ha nem lángol az ellentét, akkor öntenek rá olajat a marmonkannájukból. Bevált taktika: mindig a társadalmat, a békés, rendszerető többséget, az országot a hátán cipelő középosztályt, a fehér, hetero keresztényeket kell hibáztatni azért, ha bármely kisebbségnek nyűgjei vannak. (Miért nem fogadhatnak örökbe gyereket a homoszexuálisok? Miért nem ingyenesen heréli ki az állam a magát nőnek képzelő férfiakat? Miért üldözi a többség a kisebbséget? Satöbbi.) Annál jobb, minél pofátlanabb a vád – annál magasabbra csap majd a fölháborodás lángja. S e fölszított lángoknál nagyszerű lehetősége nyílik a fehérgyűlölő, rasszista gazembereknek – legyenek azok szabad demokraták, momentumosok vagy épp antifás BLM-esek – atomjaira bontani a társadalmat, szétzilálni a nemzeti kötőszöveteket, kitenyészteni az új kor hitetlen, múlt nélküli fröccsöntött zombijait.
(Pilhál Tamás, pestisracok.hu)
Oszd meg másokkal is!
