Ellenzéki tüntetés volt szombat délután a Deák téren. Beszámolók szerint a mérsékelten forradalmi hangulatú összejövetelen elsősorban az idősebb generáció tagjai vettek részt, lehettek vagy másfél tucatnyian. A molinókon ez állt: „Viszlát a sitten, Döbrögi!”, illetve „Aki dudál, velünk van!” (Egy-két autós dudált is, sőt az öklét rázta – alighanem a kialakult dugó miatt.)

Máig előttem egy tavalyi kép, amikor nagyjából ugyanitt – írd és mondd! – hat elszánt tüntető zárta le a délutáni csúcsban a Bajcsy-Zsilinszky út és Andrássy út kereszteződését. Köztük természetesen a kemény mag, Mécs Imre bácsi (ki ne ismerné: SZDSZ, MSZP) és neje, Fruzsina asszony, Magyar Bálint húga. (A szomszédos Szabadság térről, a „német emlékmű” melletti alaptáborból ugrottak át egy kis rutinháborgásra.) Fél óra múlva úgy harminc-negyven fősre duzzadt a „tömeg”, ugyanis a környék járókelői közül többen odamentek hozzájuk, hogy megkérdezzék, jó-e hülyének lenni. Egy vézna, szőrös ifjú szervezte az eseményt, aki orr- és fennhangon közölte az egybegyűltekkel, hogy ő egy keményen dolgozó kisember, és nagyon fel van háborodva. Egy molinófélére rá is pingált valami vesszenorbánozóst. Csakhamar egyfajta piknikhangulat alakult ki a kereszteződésben, néhány japán turista is megállt mellettük, érdeklődve fotózták a szőrös embert és csapatát, illetve a bedugult, tülkölő kereszteződést. Nagyjából egy órán át tartott a demonstráció, végül a szőrös úgy döntött, berekeszti a tüntetést. Mécs Imre bácsiék még maradtak egy kicsit, hátha jönnek újabb japánok. Vagy a CNN. De csak beszólások jöttek az araszoló autósoktól, mint most, szombaton. A történelem ismétli önmagát.

(Pilhál György, magyarnemzet.hu)