in , ,

NA VÉGRE! Nacsa Olivér: A menekültválság arra vezetett, hogy nyilvánosan felvállaljam keresztény-polgári-nemzeti elkötelezettségemet

Köszönjük a bátor kiállást! De hol vannak a többiek????

A menekültválság vezetett arra, hogy a nyilvánosság előtt is felvállaljam keresztény-polgári-nemzeti elkötelezettségemet – mondta lapunknak Nacsa Olivér humorista. Ugyanakkor tévútnak tartja, ha a művészi alkotás összekeveredik a politikával, és szomorúnak, hogy a különböző értékrendű emberek között egyre kevesebb a párbeszéd.

Nacsa Olivér 20151017

A humorista szerint ami most folyik Európában migránsügyben, az a civilizációnkat veszélyezteti (Fotó: Csudai Sándor)


A bevándorlás kapcsán azt is elmondta, hogy ki kell állni az európai értékekért, hogy azok határozzák meg az életünket negyven év múlva is. Nacsa Olivér emellett beszélt a politikai humorról, az operettről és a Váci Dunakanyar Színháznál vállalt munkájáról is.

– A humorista egyszer csak operettgálát konferál – a nézők erre az immár hagyományos operett- rendezvényen, a Budavári Palotakoncerteken csodálkozhatnak rá. Marad a politikai humornál, vagy új szerepkört vállal?

– Nem, mindenkit megnyugtathatok, természetesen maradok annál a műfajnál, amelyben a közönség is megszeretett. De az ember az évek során akaratlanul is változik, sok mindent átértékel, újabb célokat jelöl ki. Így jutott eszembe, hogy az előadó-művészetnek azzal a szervezési oldalával is foglalkoznom kell, amely már korábban is érdekelt. Az motivál ebben a leginkább, hogy alkossak, értéket teremtsek. Az operett szeretetét a szüleimnek köszönhetem. A Kádár-rendszerben leértékelték ezt a műfajt, így amikor a Palotakoncert szervezésébe fogtam, legfontosabb küldetésemnek éreztem, hogy régi, megfelelő rangjára emeljem az operettet. Világhírű szerzőink voltak, akiket az egész világon, New Yorkban, Párizsban, Bécsben szeretnek. Mindenhol rajonganak a Lehár Ferenc-, Kálmán Imre-darabokért, és olyan eleganciával adják elő azokat, amely helyenként vetekszik az operák nagy ívű, fennkölt stílusával. Leírhatatlan örömmel tölt el, hogy a Budavári Palotakoncerteknek köszönhetően Magyarországon most reneszánszát éli a műfaj. Az idén már harmadszorra rendeztük meg az immár kétnapos fesztivált. Nagyszerű dolog, hogy végre hivatalosan is hungarikum lett az operett.

– A váci színházi életben is szerepet vállalt. Ott mivel foglalkozik?

– Menedzserként tevékenykedem a Váci Dunakanyar Színháznál. Kis Domonkos Márk fantasztikus színházat hozott létre, amelynek részeként minden nyáron megrendezzük a visegrádi országok színházi találkozóját. A szövetség jövőre ünnepli huszonötödik évfordulóját. Az idei fesztiválra a lembergi ukrán színházat hívtuk meg. Talán sokan emlékeznek, a színház vezetője Yaroslav Fedoryshyn világhírű rendező. A mester most az Yvonne, burgundi hercegnő című Witold Gombrowicz-darabon dolgozik, amelyet a Nemzeti Színházzal koprodukcióban mutatunk be. Vácon és a fővárosban is fut majd a darab. Megtisztelő számunkra, hogy Vidnyánszky Attila igazgató elkötelezett támogatója a színházunknak. Természetesen könnyedebb műfajú előadásaink is vannak repertoáron. Hihetetlen, milyen óriási igény van Vácott a színházra, telt házas darabokat játszunk, ami nem kis büszkeséggel tölt el bennünket.

– Kipróbálja magát színészként is?

– Tervben van egy szórakoztató darab, amelyben komoly szerepet vállalok, de a részletekről egyelőre nem nyilatkoznék.

– Bagi Ivánnal közösen korábban kereskedelmi csatornáknál is dolgozott humoristaként. Miben jelent mást a közmédiában szerepet vállalni?

– Más hozzáállást követel. Itt nincs rajtunk akkora nyomás, nem kényszerítenek ránk olyan dolgokat, amelyeket a kereskedelmi csatornákon rendszerint elvárnak a programban szereplőktől. A legtöbb esetben csak promóciós megfontolások állnak a háttérben. Ezek a televíziók a piacról élnek, üzleti vállalkozásokról beszélünk, ahol semmi nem számít, csak a nézettségi mutatók, az, hogy az aktív keresőket, a tizennyolc–negyvenkilenc éves korosztályt mindenáron odacsábítsák a reklámblokkokhoz. A hirdetők kizárólag ezért fizetnek.

– De a közmédiában sem mellékesek a nézettségi mutatók.

– Valóban nem, és mi is arra törekszünk, hogy minél többen minket válasszanak. Itt azonban ehhez nem kell feláldozni az egyéniségünket, művészi koncepcióinkat, elképzeléseinket. A kereskedelmi tévéknél tapasztaltakhoz képest a Magyar Televízióban jóval kulturáltabb a hangnem. Nem kell a színvonaltalan bulvár kegyeit keresnünk, nyugodtan foglalkozhatunk akár közéleti témákkal is. A televíziózás mára teljesen tematizálódott. Rengeteg olyan csatorna jelent meg, amely csupán egy szűk réteghez szól. A nézők céltudatosan választanak, így konkrétan mérhető, hogy mely célcsoportok milyen csatornákat és műsorokat követnek. Előadói és produceri munkám során is szomorúan látom, hogy nagyon sok értékes színész számára – mivel nincs felületük, nincsenek komoly sorozatok, nagyszabású filmalkotások, tévéjátékok – annyira fontos a jelenlét, hogy kénytelen elmerülni a bulvár legmélyebb bugyraiban. Nekik sajnos lételemük, hogy beszéljenek róluk, miközben a művészetükkel kellene bizonyítani a tehetségüket. Tíz-tizenöt éve is másképp volt mindez, talán akkor jött az az utolsó színészgeneráció, amelynek még alkalma volt megmutatni a nagyközönségnek a művészi munkásságát.

– Említette a tévék tematikusságát, a nézői célcsoportokat. Az önök műsora kiket szólít meg?

– A köztévét elsősorban az idősebbek követik. A már említett tizennyolc-negyvenkilenc éves korosztályban viszont a legnézettebb a műsorunk, de azon is le tudom mérni a népszerűségét, hogy a rajongóink közé sorolhatom például Törőcsik Marit, Molnár Piroskát, Szinetár Miklóst és egy sor Kossuth-díjas művészt, akik örömmel jönnek hozzánk vendégnek.

– Mi a fő szerkesztési elvük?

– A legfontosabb az, hogy ma már a témához keressük a meghívottakat, és nem az általunk alakított karakterhez igazítjuk a műsor tartalmát. Az aktuális történésekre reagálunk.

– Poénjaik megértéséhez szükséges a politikai életben való jártasság, naprakészség. Nem nehezítik meg ezzel a dolgukat? Hiszen, látva a politikától való elfordulást, leszűkítik azoknak a körét, akik nevethetnek a vicceiken.

– Mindenképp szükség van a műsorunkhoz közéleti jártasságra. A politikai humor mindig is ilyen volt. Ráadásul maga a műfaj meglehetősen összetett, hiszen amit mi csinálunk, az tulajdonképpen egyszerre színészet, humor és társadalomkritika. De a mindenhol tapasztalható nosztalgiahullámot is előszeretettel meglovagoljuk, ezért emeltük be a Szomszédok című teleregény karaktereit is a műsorunkba. Ők tipikusan mai élethelyzetekben tűnnek fel, így jelent meg a brókerbotrány és a devizaadósok helyzete is. A Szomszéd kertjében pedig a „miniszterelnöknek” és „kihívójának” adtunk lehetőséget a szereplésre. Mára viszont Orbán szomszéd nélkül maradt.

– Önök miért nem váltottak át a manapság nagyon népszerű stand-up comedyre?

– Éppen azért, mert ez most mindent eláraszt. A mai magyar humor műfaján belül amit mi csinálunk, meglehetősen speciálisnak számít, párosban pedig egyedül mi műveljük a szakmának ezt az ágát. Ez kuriózum, kár lenne lemondani róla.

– A politikai humorban nagyon vékony a mezsgye, a politikusok sértődékenyek, és az is számít, hogy egyik politikai oldal se maradjon ki a szórásból. Mindig sikerül megtalálni a középutat?

– A humoristának realistának kell lennie, ismernie kell a valóságot a jó paródia kimunkálásához.

– Eddig még nem hallottam öntől, hogy politikailag mi a meggyőződése. Elárulja?

– Először beszélek erről a nyilvánosság előtt. A menekültválság vezetett arra, hogy a nyilvánosság előtt is felvállaljam keresztény-polgári-nemzeti elkötelezettségemet.

– Sok előadó, színész azért tart az ilyen nyilatkozatoktól, mert attól fél, megosztó lesz a személyisége, és rajongókat veszíthet. Ön nem tart ettől?

– Rettenetes problémának tartom, hogy nálunk egyre kevésbé van párbeszéd nemcsak a politikusok, hanem a különböző értékrendű emberek között is. Semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy valaki nyíltan felvállalja a meggyőződését. Határozottan tévútnak gondolom, ha a művészi alkotás összekeveredik a politikával, egy előadót nem a politikai nézetei alapján kell megítélni. Remélem, hogy ezek után az én munkásságom sem így lesz elkönyvelve a nézőknél, a műsoraimban továbbra is arra törekszem, hogy politikai nézeteitől függetlenül minden nézőt megnevettessek. A hitelesség változatlanul az elsődleges fokmérő számomra. Soha nem voltam olyan ember, aki rá akarja erőltetni a világnézetét másokra, és soha senkit sem sértettem meg azért, mert másképp gondolkodik a világban zajló eseményekről, mint én. Ugyanakkor most úgy érzem, hogy bizonyos dolgokról nem szabad hallgatni, mert ami most folyik Európában migránsügyben, az bizony a jövőnket és a civilizációnkat veszélyezteti.

– Miért érzi veszélyesnek a bevándorlást?

– A politikai liberalizmus – amely Európa számos országában hatalmon van –, már most előre láthatóan a totális káoszba vezetheti a kontinenst. Méltatlan támadásokat intéznek Magyarország és kormánya ellen, mert meg akarja védeni európai kultúránkat, hosszú évszázadok alatt kialakult értékrendünket. Egyébként éppen ez az ügy az, amelyben a kormány a nemzet elsöprő többségének támogatását élvezi. Semmi bajom az iszlám vallással, tisztelem a híveit. Nem azt mondom, hogy Európának nem szabad egyetlen menekültet sem befogadnia, de annak, ami most folyik a világban, valamilyen formában határt kell szabni. Úgy vélem, a magyar kormány által képviselt politika a helyes irány a káosz kezelésében. Ki kell állni az európai értékekért, hogy azok határozzák meg az életünket negyven év múlva is. Akkor is kötelességünk megtenni ezt, ha ne adj’ isten egyedül mi maradunk zárványként ilyen ország Európában. Büszkének kell lennünk a gyökereinkre, arra, amit a magyarok tettek, tesznek és tenni fognak az európai civilizációért.

(magyarhirlap.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Nagyon nagy a baj – Az EU legalizálná az illegális bevándorlást – milliók jöhetnek. Minket is kötelezni fognak!

Végre van már valami következmény libsiéknél is – Bayer halálával viccelt, elbúcsúzott egyetemi posztjától