in ,

Jurák Kata – Ujhelyi a gáton és az alatt

AZ ELLENZÉK A LEJÁRATÓ KAMPÁNYOKKAL JOBBÁRA ÖNMAGA BŰNEIT TAKARGATJA

Ujhelyi István százhetvennegyedik alkalommal próbálja meg lejáratni a kormányt 2014 óta, akkor fogadta meg ugyanis, hogy radikális európaiként az Orbán-rezsim bűneire fogja irányítani az Európai Unió figyelmét. A szocialisták brüsszeli üdvöskéje szerint ez a kötelessége. Halkan jegyzem meg, hogy egy képviselőnek a választópolgárok érdekeit kellene képviselnie, nem pedig lejárató hadjáratot folytatnia a hazája ellen, de megértem, hogy ez mégiscsak életidegen lehet számára.

Derék ellenzéki képviselőnk az elmúlt évek­ben szinte minden, hajánál fogva előrángatott témában korrupciót kiáltott, majd levelet írt valamilyen nemzetközi szervezetnek vagy uniós vezetőnek, bizonyos esetekben pedig azonnali feljelentésekkel is bombázta az Euró­­pai Parlamentet.

A „rettenetes korrupciós ügyek” feltárója most éppen azzal feltűnősködik, hogy felszólítja a kormányt: azonnal hozza nyilvánosságra az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) az Elios Zrt.-hez kapcsolódó közvilágítási beruházásokról született jelentése teljes szövegét, mert sze­rinte az bizony „az utóbbi idők egyik legsúlyosabb, állami segít­séggel elkövetett visszaélési botránya lehet”.

Ez az a pillanat, amikor érdemes feli­dézni azt a nagy hallgatást, amit a tavalyi OLAF-jelentés nyilvánosságra hozatala után produ­káltak derék szocialista exvezetőink; tudják, a 4-es metró beruházásával kapcsolatban. Brüsszel szerint 166,998 milliárd forinttal nem tud elszámolni a magát most „demokratikus ellenzéknek” csúfoló DK–MSZP stb., akik úgy gondolkodnak az OLAF szerepéről, ahogyan az óvodások: a szervezet akkor jó, ha nekik ad igazat, viszont rossz, ha az általuk elkövetett korrupciós cselekményeket tárja fel.

De most elérkezett Ujhelyi nagy pilla­nata, amikor követelheti, hogy a miniszterelnök családjához köthető céggel kapcsolatos OLAF-jelentést hozzák napvilágra, mert „ha a Fidesz-kormány valóban az átláthatóság és a tisztesség talaján áll, akkor azonnal nyilvánosságra hozza a teljes OLAF-jelentést és segíti az ügy feltárását.”

Bár a jelentést nem ismeri teljes egészében, képviselő úr hangsúlyozza: nem fogja hagyni, hogy „a fideszes legfőbb ügyész mögé bújva, a közpénzpórázon tartott médiabirodalmat eszközként felhasználva elhazudják a valóságot.” Itt hívnám fel képviselő úr figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a baloldali kormányok ámokfutásának következtében csőd szélére sodort Magyarországot az Orbán-kormány állította talpra.

Emlékeztetném Ujhelyit arra, hogy önök hazudtak „reggel, éjjel meg este”, nem a Fidesz, aki annyit „lopott”, hogy helyreállította a gazdaságot, rendbe tette a költségvetést és visszafizette a Gyurcsányék által felvett 20 milliárd euró IMF-hitelt. A Fidesz-kormány véget vetett a devizahitelezésnek a végtörlesztéssel, árfolyamgáttal, forintosítással, kilakoltatási moratóriumot vezetett be, eszközkezelőt hozott létre. Továbbá a magáncsőd intézményével, az ingatlanok áron aluli elárverezésének tilalmával segített a devizahiteleseken.

Most annyira gátlástalanul lopnak és csalnak, hogy kifizették az összes önkormányzat adósságát 685 milliárd forint értékben, valamint az egyetemeket az úgynevezett PPP-konstrukcióban (Magyar Bálint, SZDSZ) sújtó összes adósságot. Az elmúlt hét évben 7000 milliárd forinttal nőtt az állami vagyon, 9 százalékra csökkentették a társasági adót, amely a legalacsonyabb az unióban.

De csak lopnak és csalnak! Kilencszázezer gyerek ingyen kapja a tankönyvet, és annyira szemtelenül csak magukra gondolnak, hogy racionalizálták a közigazgatási ügyintézést az okmányirodákkal, az egyablakos ügyintézéssel.

A felsorolt gátlástalan „rablások” után rávetették magukat Budapestre, és azt is „szét­lopták”: rendbe tették a 4-es metró kaotikus beruházását, jelentős értékű pereket nyerve a külföldi beszállítókkal szemben, befejezték a Bálna épület szintén átláthatatlan beruházását, megújították a budapesti autóbuszparkot, konszolidálták a szocik által lerohasztott és szétlopott, adósságtehertől roskadozó BKV-t, felújították a Széll Kálmán teret, amit Demszky húsz évig ígérgetett. Befejezték a rohadó Tüskecsarnokot, felújították az Erkel Színházat, amit az előző kormányzat le akart bontani.

A fékeveszett „rablás” kiterjedt a határon túlra is. Több tízmillió forinttal támogatják a vajdasági és kárpátaljai magyar oktatást, a szórványkollégiumokat, 50 milliárddal a vajdasági, 20 milliárd forinttal a kárpátaljai magyar vállalkozásokat, pályázati rendszerben. Jelentős összegek jutnak a kiemelke­dően fontos, határon túli világi és egy­házi magyar műemlékek felújítására is.

De itt nem álltak meg, érzéketlenül „kifosztották a családokat, az embereket”. Ezért megalkották Európa egyik legbőkezűbb családtámogatási rendszerét. Bevezették a segély helyett a közmunkát, a kötelező óvodába járást, beindult egy bölcsődei program.

Folyamatosan emelik a béreket, bővítik a munkahelyeket. Persze a lakosság folyamatosan drámaian elszegényedik: évente 4-5 százalékkal nő a fogyasztás.

Bezzeg a baloldali kormányok! Ők nem loptak! Igen, Feri tisztakezű volt, rendszeresen bérmálkozott, táncolt, dalolt, influenzás hattyút boncolt, hadgyakorlatot vezetett, gyermekeket mentett, gombnyomásra sírva fakadt, diplomadolgozatot keresett (máig nem találja, illetve, senki sem találja), közben hazudott reggel, éjjel meg este, hazudott mindig. Belelövetett a saját népébe, s úgy tett, mintha kormányozta volna ezt a „kurva országot.” És ebbe „majdnem belepusztult”. Kitagadta a határon túlikat és így „megvédte” az országot 23 millió romántól.

Eladósodott minden és mindenki. Az állam, az önkormányzatok, a vasút, a BKV, a lakosság, a kórházak. Fantasztikus minő­ségi szintet ért el az oktatás is a körzetesítéssel, a pedagóguselbocsátásokkal, a szakiskolák bezárásával, az egyházi iskolák sanyargatásával, a követelményrendszer relativizálásával, a szülő–gyerek–pedagógus kapcsolat szétrombolásával, az egyetemi PPP-programokkal.

Csődbe vitték a Hajdú-Bétet, a Kecskeméti és a Győri Baromfi­feldolgozót, ahol tudatosan nem fizették ki a beszállítókat, ezzel pedig többeket öngyilkosságba hajszoltak. Így fosztották ki a Megyeri híd építőit és a Szeviép alvállalkozóit is.

Közben buzgón talicskázták ki a közpénzt, százmilliókat fizettek ki önmaguknak végkielégítés címén. Eladtak mindent, ami nem volt lehegesztve: a MÁV Cargót, a Molt, a repülőteret, a Malévet, az energiaszolgáltatókat, gáztározót, postapalotát, tőzsdepalotát, bankokat, Andrássy úti palotákat.

És akkor ön, kedves Ujhelyi képviselő úr, vajon hányszor kongatta azokat a bizonyos vészharangokat? Ne fáradjon a válasszal, tudjuk: soha.

 

(forrás:Jurák Kata, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Ez nem fog tetszeni a libsiknek – Másfélszer többen kötnek házasságot

Liberális demokrácia – Csak akkor politizáljon a pap, ha a ballibek migránssimogató nótáját fújja!