Ezekben a napokban válik teljesen nyilvánvalóvá a balliberális átverés, ami által hatalomba kerültek a fővárosban és jó néhány vidéki településen. Felelőtlen ígéreteiket, amelyekkel nyertek az önkormányzati választáson, ha akarnák, sem tudnák teljesíteni, mert a forrásokat elherdálták a pozícióba emelt elvtársak busásan megnövelt fizetéseire. Soha nem érdekelte őket a célba vett falvak, városok jövője, az emberek jóléte, csak a pénzcsapot látták, amelyen keresztül fel lehet tölteni a kiszáradt pártkasszákat a 2022-es kampányra.
De közbejött a járvány, és rá kellett döbbenniük, hogy bizony nem sikerül majd mindenkinek évi százmilliót összehozni ezekben a székekben, ahogy erről egymás között kérkedtek öntelten. Különösen akkor nem, ha bizonyos feladatokat kénytelenek megoldani, mert teszem azt, megeszi a rozsda a Lánchidat.
Ezért kezdődött el a jajveszékelés a kormányzati megszorításról, az önkormányzatok anyagi ellehetetlenítéséről, az önkormányzatiság felszámolásáról. Úgy tűnik, nem jön össze a nagy lenyúlás haditerve. Lehet, hogy majd beleőrülnek, mégis muszáj lesz úgy tenniük, mintha vezetnék a településeket, különben odalesz a nagy rezsimsöprés. A teljes tanácstalanság, döntésképtelenség lett úrrá a főváros vezetésében is. Erre a legjobb példa a már említett hídfelújítás esete.
Karácsony Gergely tétova mozgásán jól megfigyelhető, hogyan rángatják őt dróton a moslékkoalíció pártjainak háttéremberei. Először kigyúrt izomember módjára lemondja az egyeztetést a kormány pénzelvonására hivatkozva. Majd durcáskodik, mint a gyerek, akit rajtakaptak valami disznóságon, de még azt hiszi, ki tudja szövegelni. Végül mégis bejelentkezik az egyeztetésre, mert valami rafináltabb tanácsadó közli vele, hogy a Lánchíd ráomolhat és maga alá temetheti egész politikai pályafutását. Közben nincs egy elejtett megjegyzése sem arra a kérdésre, amit a Fidesz tett fel neki: Hová lett a híd felújítására szánt pénz?
A feladat persze nem egyszerű. Egyszerre kellene harcos kormányellenességet mutatnia a DK-tól a Jobbikig terjedő szélsőségesek igényeinek megfelelően és együttműködést imitálnia a kormányzati források megszerzésének reményében.
Ez egy nagy formátumú, tehetséges politikus erejét is meghaladná. Ezt a felelősséget semmiért nem vállaló, leginkább egy hisztérikus óvodás szintjén politizáló krakélert viszont egyenesen nevetségessé teszi, hogy soha nem tudja, mitévő legyen. Mi sem bizonyítja jobban, hogy több számmal nagyobb rá a főpolgármesteri kabát, mint ostoba felfortyanása a felelősségét firtató megjegyzések hallatán a Pesti úton történtekkel kapcsolatban. „Úgy látszik, mindenért én vagyok a hibás!” – fakadt ki, és ez egyértelművé tette, hogy lövése sincs, mi lett volna a kötelessége.
Egész egyszerűen nem tudja, mi egy főpolgármester dolga. Hamarabb fogalmazza meg liberális álláspontját a nemváltoztatás üdvözítő voltáról, mint bármely várospolitikai kérdésről. Egyetlen dologban következetes, minden szituációban úgy próbál pózolni, hogy összevethető legyen a miniszterelnökkel. Ezt nyilvánvalóan azért teszi, mert nem tett le kormányfői ambícióiról. Mint csahos pincsi ugrál Orbán Viktor körül, és rángatja a nadrágszárát. De ebben sincsen tűz, nincs elszántság.
Rettenetesen próbálja palástolni, de mindig ott bujkál idétlen mosolyában a rá legjellemzőbb sóhaj: „Mi a fenének vállaltam én ezt el?!”
Mindenesetre jó, ha már most megjegyezzük, permanens kampányuk legfőbb jellemzője, hogy mindenért a kormányra mutogatnak. Forrásmegvonásnak titulálják, ha az állam nem pótolja az elherdált milliárdokat, és kivéreztetésnek becézik a közteherviselést. Hazudnak reggel, éjjel meg este…
(Gajdics Ottó, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
