in ,

Exkluzív! Jurák Kata leleplez! Kik vagytok ti? Külföldiek a magyar politikában – Szabó Tímea, a Párbeszéd üdvöskéje (3. rész)

Izgalmas életút áll az alig negyvenhárom esztendős Szabó Tímea mögött

Izgalmas életút áll az alig negyvenhárom esztendős Szabó Tímea mögött, akinek érdemes jobban górcső alá venni eddigi tevékenységét. A Párbeszéd országgyűlési képviselőjéről akár egy James Bond film szereplőjét is mintázhatnánk, aki gyenge nőként már háborús konfliktusok megoldásában vesz részt, sőt, az afgán kormány felállításában is segédkezik. De vajon hogyan kerül a magyar lány Amerikába, majd rövid idő múlva Pakisztánba?

Miért költözik Kabulba, hogyan segédkezik “civil” szervezeteknek nyomást gyakorolni a politikai erőkre? És miért hagyja ott az afgánokat, akikbe saját bevallása szerint is beleszeretett? Hogyan landol végül Budapesten a Helsinki Bizottság tagjaként és tűnik fel újra, mint a Humanista Párt EP-képviselője? Mikor dönti el, hogy politikai pályán tevékenykedik tovább úgy, hogy egyébként egy interjúban arról beszél, hogy ez nagyon messze áll tőle? Miért alapít pártot, hogyan lesz önálló politikai entitás és miért titkolja jobbikos férjét? Kicsoda valójában Szabó Tímea? A politikusnő életrajzában ezekre a kérdésekre keressük a választ.

 

Amikor Szabó Tímea életrajzát olvastuk a Párbeszéd honlapján, rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennünk. Az 1976-ban született politikus a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció szakán végzett, majd valahogy a Harvard Egyetem jogi karán találta magát. Saját bevallása szerint öt évig újságíróként is dolgozott: brit és amerikai lapoknak, illetve hírügynökségeknek tudósított Magyarország jelentősebb gazdasági és politikai eseményeiről. Ezután egy laza ugrással már a Harvard Egyetem jogi karához tartozó kutatóprogramnál kutatásvezetőként tevékenykedett, ahol az ENSZ megbízásából fegyveres konfliktus-megelőzési stratégiákról, illetve sérülékeny csoportok védelméről irányított kutatásokat, jelentsen ez bármit is. Az alig huszonöt esztendős magyar lány 2001 nyarán három hónapot töltött Pakisztánban, ahol afgán menekülttáborokban dolgozott, de még a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előtt sikerült visszatérnie az USA-ba, ahol ismét a Harvard Egyetemen vezetett kutatást az afgán konfliktus rendezéséről és Afganisztán újjáépítéséről. Az amerikai bombázások befejeztével Kabulba költözött, ahol először az ENSZ missziójának segített az afgán kormány felállításában(!), majd csatlakozott a CARE International civil szervezethez, ahol egy országos emberi jogi felmérést vezetett, amellyel jelentős sikereket értek el az ország biztonsági helyzetének javításában. 2003 őszén hazaköltözött, és bekapcsolódott a Magyar Helsinki Bizottság munkájába, ahol négy évig vezette a szervezet menekült programjának nemzetközi projektjeit. Már eddig sem tűnik unalmasnak Szabó Tímea élete a 2000-es években, de nézzünk kicsit jobban utána, hogy a száraz életrajzi adatok milyen összefüggéseket rejtenek valójában. 

SZEGEDRŐL A HARVARDRA, MINT A MESÉBEN

Az alig huszonegy éves magyar lány az óceánt átrepülve (ki finanszírozta?) az amerikai álomegyetemen, a Harvardon találta magát. Saját bevallása szerint Amerikába érve tudatosult benne, hogy nem fog munkát kapni, sétálgatott az utcán, majd megpillantott egy hirdetést, hogy a Harvardra keresnek kutatóasszisztenst, ő pedig összeszedte minden bátorságát, jelentkezett. Aztán, mint a mesében, fel is vették, sőt, kutatásvezető lett néhány hét múlva. Értik, a Harvardon.

Már az egyetem alatt is több külföldi lapnak dolgoztam újságíróként, parlamenti tudósítója voltam az Economist-nak, a Boston Globe-nak, azonban magánéleti okok miatt mentem ki Bostonba. Ez 2001-ben volt és azt gondoltam, hogy majd kint is találok újságírói munkát, azonban addigra már éreztette a hatását az akkori recesszió, és kiderült, hogy semelyik laphoz sem vesznek fel újságírót. Aztán megláttam egy hirdetést, hogy a Harvardra keresnek kutató asszisztenst, gondoltam megpróbálom, legalább egy félállásom lesz. De két-három hét után kineveztek kutatásvezetőnek és én úgy éreztem, hogy teljesen rendben van ez a pályaváltoztatás, komolyan érdekelni kezdett a dolog. Végül is, ez is egyfajta kommunikációs munka, annyira nem áll távol attól, amit eredetileg tanultam…(részlet a Borsának adott interjúból)

Nyilván hihetetlen, de lehetőségek egész tárháza nyílt meg azonnal a magyar, huszonéves lány előtt.

HARVARDRÓL KABULBA, KEZDŐDIK AZ AFGÁN-SZERELEM IDŐSZAK

A Borsa.hu internetes portálnak 2009 májusában adott interjút Szabó Tímea, ez egyébként valódi kincsesbánya egy újságíró számára 2019 őszén. Ekkor ugyanis még nem akart politikus lenni, bár ennek ellenére néhány hónap múlva már EP-képviselőként indult – így nem is gondolhatta, hogy megfontoltabban kellene beszélnie a múltjáról.

Mivel addigra beleszerettem az afgán emberekbe, kultúrába, szívesen vállaltam, hogy részt veszek abban a kutatásban, ami az afgán rendezésről szólt. Egy darabig ingáztam Kabul és Boston között. (…)Egy ideig még a Harvard megbízásából az ENSZ afganisztáni missziójával dolgoztam együtt az új afgán kormány kapacitásfejlesztésén. Néhány hónappal később csatlakoztam a CARE International szervezetéhez, egy országos emberi jogi felmérést vezettem, amelynek eredményével európai és amerikai kormányoknál lobbiztunk jelentős sikerekkel. Ennek az volt az oka, hogy én inkább “valódi” afgánokkal akartam dolgozni, ezért csatlakoztam inkább egy civil szervezethez(?) az ENSZ helyett. 

Tehát Szabó Tímea laza huszonhét órás repülőutakat vállalt hőn szeretett afgánjai miatt, majd a világ számos országának kormányánál lobbizott sikerrel. (azt nem tudjuk meg, kinek a megbízásából és pontosan milyen céllal).

Találtunk egy tanulmányt, melynek megírásában ő is részt vett. Szabó a mai napig visszatérne Kabulba, nehéz volt elszakadnia a térségtől:

Turistaként még visszamentem a következő nyáron – a civil szervezeteknél dolgozó ismerőseim segítségével jutottam vízumhoz – találkoztam az ottani barátaimmal, utazgattam, nagyon sok megnézni valóm van még. 

Értelmezésünk szerint tehát nem hivatalos úton, hanem civil szervezetek segítségével jutott vízumhoz, hogy visszatérve rádöbbenjen arra, hogymennyi tennivalója van még ott:

Az ENSZ politikai szárnyának megbízásából az indonéz konfliktust, a nyugat-pápuai betelepülők helyzetének kezelését vizsgáltuk fegyveres konfliktus megelőzési szempontból, illetve a sérülékeny csoportok védelméről folyt a kutatás. Annyira érdekelni kezdett a téma, hogy amikor pár hónappal később, nyáron lehetőségem lett a Rescue Comittee civil szervezettel Pakisztánba utazni és afgán menekültek között dolgozni három hónapig, azonnal igent mondtam. Egyik legfontosabb feladatunk az volt, hogy megpróbáljuk megakadályozni a tábor felszámolását. Ezt a munkát persze nem egyedül, hanem több más civil szervezettel közösen végeztük. 

Tehát feladatot teljesítettek és sikerrel jártak. Ekkor még 2002-t írtunk, izgalmas megjegyezni, hogy a magyar honvédség ekkor még csak készült a térségben segíteni. Nem mellesleg ezt a kiküldetést tartották a legveszélyesebbnek a harcedzett katonák. A törékeny Szabó Tímea tehát férfiakat megszégyenítő bátorsággal, életét kockáztatva segítette a migránsokat jogaik érvényesítésében. 

A kiutazó katonáknak az országot jellemző veszélyes politikai helyzet mellett extrém időjárásra is készülni kell: napi 30-40 fokos hőmérsékletingadozás is előfordulhat. A magyar hadsereg az afganisztáni küldetést tartja a legveszélyesebbnek azok közül, amelyekben magyar katonák is részt vesznek. (Origo, 2003) 

Szabó Tímea karrierje (emlékezzünk vissza: újságíró, majd hirtelen egyetemi kutató) 25 évesen már szépen ívelt felfelé: Kabulban az ENSZ afgán missziójával dolgozott közösen az új afgán kormány kapacitásfejlesztésének elősegítésén. Itt csatlakozott a CARE International civil szervezethez, 2003 őszén pedig egy országos emberi jogi kutatást végzett. Ő maga így mesélt erről az időszakról:

Jónéhány országban, sokféle szervezetnél dolgoztam. Megtanultam olyan közösségben dolgozni, ahol közös a cél, de mindenki a saját szakterületéért felel. Persze nehéz összehasonlítani egy pakisztáni menekült táborban tűző napon végzett kétkezi munkát, egy parlamenti irodában végzett jogalkotói tevékenységgel. A Harvardon végzett munkám annyiban hasonlít a jelenlegihez, hogy bár ott alapvetően kutatásokat folytattam, volt egyfajta diplomáciai vetülete is. ENSZ vezetőkkel, delegációkkal tárgyaltam, feladatom volt meggyőzni őket saját stratégiánk helyességéről. Ott is fontos volt az érdekérvényesítő képesség és a kompromisszumkészség. (Forrás: hírextra)

Tehát, ha valakinek nem lenne világos, összefoglaljuk a lényeget: a Harvardon nem csupán kutatásokat végzett, de tárgyalt(!) ENSZ vezetőkkel, delegációkkal, feladata (!) pedig a meggyőzés volt. De vajon ki bízta meg ezzel a feladattal?

 

KÜLDETÉS TELJESÍTVE

Nézzük, közben mi is történt a világban, miért kellett Tímeának meggyőzni különféle ENSZ vezetőket bizonyos stratégiákról. Emlékeznek, hogy Szabó Tímea már az USA-ban tartózkodott a WTC elleni támadáskor, majd ezt követően visszautazott Afganisztánba. Mindeközben, 2001. szeptember 12-én, közvetlenül a terrortámadások másnapján az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa meghozta 1368. számú határozatát. A dokumentum legfőbb jelentősége az, hogy hivatalosan is terrortámadásnak minősítették a szeptember 11-ei eseményeket, és az elkövetőkkel szemben garantálták a sértett félnek az önvédelem jogát. Ráadásul a határozat szövegében a válaszlépésekre vonatkozóan szerepel az „all necessary steps” kifejezés, amely adott esetben a háborús beavatkozást is magában foglalhatja. Azáltal pedig, hogy kimondja, hogy egy ilyen támadás esetén a terrorszervezeteket és az őket támogató államokat egyaránt felelősség terheli, gyakorlatilag jogalapot szolgáltatott arra, hogy a válaszlépésben az Egyesült Államok Afganisztán, mint állam ellen indítson hadjáratot, annak terrorista-kapcsolatai miatt. Ugyancsak a szeptember 11-ét követő hetekben a BT támogatta az afgán népnek a tálib rezsim leváltásáért folytatott erőfeszítéseit, miközben az ENSZ sürgette a párbeszédet az afgán felek között, amelynek célja széles körű támogatással rendelkező, minden oldalt képviselő kormánymegalakítása volt. Az ENSZ égisze alatt az afgán politikai vezetők részére Bonnban (Németország) szervezett találkozón december elején megállapodás született egy ideiglenes megoldásról, az állandó kormányzati intézmények újbóli felállításától függően. Első lépésként Ideiglenes Afgán Hatóságot hoztak létre. Szabó Tímea tehát ennek előkészítésében vett részt a vezetők pressziójával. Kérdésként merülhet fel ismét, hogy a magyar lány, a Szegedi Tudományegyetemen szerzett kommunikációs diplomájával ebben mennyire tudott érdemben hozzátenni saját gondolatot, illetve, akkor kinek az álláspontját is kellett sulykolnia a Harvard égisze alatt? 

Ezután egy váratlan pálfordulás figyelhető meg az életrajzban, otthagyja az ENSZ-t, és civil szervezetekkel kezd együtt dolgozni:

Ennek az volt az oka, hogy én inkább “valódi” afgánokkal akartam dolgozni, ezért csatlakoztam inkább egy civil szervezethez az ENSZ helyett. Úgyhogy én első nap felvettem  a helyi ruhát, nagyon sokat sétáltam, beszélgettem, utaztam, és nagyon sok mindenkivel sikerült megismerkednem. Számos barátom lett. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy úgy mennek el konfliktus övezetbe, hogy úgy gondolják náluk van a tuti megoldás és majd ők megmondják. De ez nem működik. Csak akkor lehet tenni valamit, bármiben is segíteni, ha tisztában vagy a helyi viszonyokkal, kommunikációs szokásokkal. (Borsa)

Viszonylag szerencsés, hogy a magyar lány ennyire képzett volt, neki sikerült. Aztán átitatva az afgánok iránti mély elköteleződéssel, mégis hazatért. Ez persze mégsem olyan meglepő annak ismeretében, hogy az ENSZ-től 2003-ban átvette a NATO a válságkezelő folyamatokat, az Észak-Atlanti Szövetség viszont nem nézte jó szemmel a nem állami szereplők (ngo-k) erősödő jelenlétét. Így aztán a “feléledő honvágyától fűtve” inkább visszaköltözött Magyarországra, ahol “véletlenül” pont volt üresedés a Magyar Helsinki Bizottságnál. Itt sem tétlenkedett, a migránsok megsegítésén fáradozott. Izgalmas, hogy ekkor még nem akart politikus lenni, de aztán végül magával ragadták az események:

2004 elejétől már a Menekült Programot koordináltam négy éven keresztül. Közben csatlakoztam a Lehet Más a Politika nevű civil szervezethez, ami később párttá alakult, és felkerültem az Európa Parlamenti listájukra. Nem politikus szeretnék lenni, hanem a tapasztalataimat kamatoztatni egy normális politika érdekében. Mert az, ami most van sem itthon, sem máshol nem tartható tovább.

A 2009-es európai parlamenti választásra az LMP és a Humanista Párt közös listájának vezetőjévé választották. 

A Humanista Pártról nem árt tudni, hogy Németországban egyes helyi sajtóorgánumok pszichoszektának nevezik azt. A társaság a külső szemlélőnek alulról szerveződő bázisdemokratikus mozgalomnak tűnik, valójában „fentről” mondják meg az egyedül érvényes igazságot, és egy beetető időszak után lelki nyomást gyakorolnak a tagokra.A beszervezettek jellemzően fiatal felnőttek, akik barátságos, vidám és összetartó társaságban találják magukat, és akik a heti kötelező, tízfős csoportokban zajló megbeszéléseken kerülnek egyre közelebb a mozgalomhoz, amely tudatosan használ pszichológiai módszereket a kritikai gondolkodás kikapcsolására. Miközben a csoporttagok ötletei iránt nyitottak, a megvalósítást a csoportvezető a maga céljai szerint irányítja. A mozgalomból avanzsálódott Magyar Humanista Párt egyébként a Facebook-oldalán a migránsok betelepítését szorgalmazza, és tagadja a Soros-tervet, emellett éles kormánykritikát fogalmaz meg.

JOBBIKOS FÉRJ, TITOKBAN TARTOTT HÁZASSÁG

Szabó Tímea nem csupán karrierjében, de magánéletében is képes meglepetéssel szolgálni. A Jobbikot ugyanis hidegzuhanyként érte a hír, hogy OVB-delegáltjuk, Hunyadi Gábor és Szabó Tímea, az LMP frakcióvezető-helyettese házasok. Ezt azért tartották különösen jelentősnek, mivel Hunyadi olyan információkat árulhatott el Szabónak, ami nem tartozik rá. Hunyadi a kispesti Jobbiknál kezdte, ezután több területen dolgozott a pártnak, és részt vett az utcai tüntetéseiken is. A Szabó Tímeával való kapcsolatról szólva Novák Előd elmondta: nem tudtak róla, és meglepte őket a dolog. “Ezt a részét fájlaljuk, és felróttuk Hunyadi Gábornak. Bár szerelmi ügyekbe nem folyunk bele, de erről tudnunk kellett volna. Minket is hidegzuhanyként ért a hír” – szögezte le akkoriban.

SZABÓ TÍMEA AZ ISZLÁM VÉDELMÉBEN

A velvet összefoglalója szerint Szabó Tímea Afganisztánban egy rendkívül toleráns vallással és kultúrával találkozott, aminek “vannak radikális ágazatai”, de nem ez a jellemző. Szabó Tímea szerint az iszlám, és a helyi szokások közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, hiszen ezeken a területeken a törzsi szokások sokszor még sokkal erősebbek, mint az iszlám szabályozása. A Helsinki Bizottság munkatársa ugyanakkor elismerte, hogy Afganisztánban például a nők nem dolgozhatnak, nem nagyon járhatnak nyilvános helyekre, és csak fényképen nézegethetik azt a miniszoknyát és a farmernadrágot, amit a szovjet megszállás alatt hordtak. Mindezek ellenére Kriza Borbálának még belőle sem sikerült kihúznia egyetlen olyan félmondatot sem, ami egy kicsit is arra utalt volna, hogy ez azért annyira talán mégsem jó, és hogy a nők jogai bizonyos területeken igenis sérülnek. Szabó Tímea szerint felmérések bizonyítják, hogy az afgán férfiak is támogatják a nők egyenlőségét, és elismerik, hogy a Korán nem tesz különbséget nő és férfi között. Helyesebben: az afgán férfiak elismerik más nők egyenlőségét, csak azt nem szeretnék, ha az ő feleségük is közéjük tartozna. Ebben azonban óriásit tévedett.

 

Pew Research Center 2013-ban elvégzett egy nagyszabású kutatást arról, hogyan gondolkodnak a muszlimok a világról, erről a Válasz.hu közölt cikket. Ebben azt írják, hogy az afgánok sokkal-sokkal konzervatívabbak a közel-keletieknél, vagyis a lehető legtávolabb állnak a nyugati gondolkodástól. Néhány példa: 99 százalékuk szerint a törvényeknek a saríán kell alapulnia67 százalékuk szerint a saríának egyetlen igaz értelmezése van; 81 százalékuk szerint a lopást fizikai büntetéssel (értelemszerűen: kézlevágással) kell büntetni; 85 százalék szerint a házasságtörőket halálra kell kövezni; 79 százalékuk szerint halálbüntetés jár az iszlámot elhagyóknak; 72 százalékuk szerint alkoholt inni morálisan helytelen; és csak 24 százalékuk szerint elfogadhatatlan tett a becsületgyilkosság.

HELSINKI BIZOTTSÁGBÓL A PARLAMENTBE

Magyarországra érkezését követően sem unatkozott, alig egy év sem telt el és már az LMP alapítója, választmányi tagja, szóvivője lett, majd az európai parlamenti választáson a párt listavezetője. 2010-től országgyűlési képviselő, frakcióvezető-helyettes, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának alelnöke, emellett az Országgyűlés Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európa Tanács delegációjának tagja is. 2012. novemberében lemondott frakcióvezető-helyettesi pozíciójáról, 2013. januárjában kilépett az LMP-ből.

A távozók létrehozták a Párbeszéd Magyarországért (PM) nevű baloldali-zöld formációt, melynek alakuló közgyűlésén Jávor Benedekkel együtt társelnökké választották. Az új párt szövetségre lépett a Bajnai Gordonhoz köthető Együtt 2014-gyel. A 2014-es országgyűlési választásokon a Összefogás nevű baloldali választási koalíció jelöltjeként listás helyről jutott ismét a parlamentbe. A 2018-as országgyűlési választáson az MSZP-Párbeszéd jelöltjeként a Budapest 10-es választókerületben (Óbuda-Békásmegyer) megválasztották országgyűlési képviselővé. Az azóta eltelt parlamenti ciklusban minősíthetetlen viselkedése miatt többször figyelmeztették, egyszer pedig büntetést is kapott a Házszabály megsértése miatt. 

Folytatjuk…

Kiemelt kép: MTI/Mónus Márton

(Jurák Kata, pestisracok.hu)

 

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Hivatalos: Budapest a kelet-európai régió legélhetőbb városa

Nem stadion – Már át lehet kelni az M44-es új Körös-hídján