Hétvégén megválasztották a szlovák választópolgárok az ország első női köztársasági elnökét. Zuzana Čaputová jelentős fölényt “mosolygott össze”, sőt liberális jelöltként sok konzervatív szavazót is maga mellé állított. Nem olyan régen viszont még senki sem tudta róla, hogy kicsoda. A haladó sajtó rövid idő alatt felépítette őt, jövőre, a parlamenti választásra pedig megérkezhet az eddigi államfő, Andrej Kiska, hogy kivezesse Szlovákiát a bevándorlásellenes V4-ből, és progresszív brüsszeli pályára állítsa.
Az újdonsült szlovák államfő életrajzát átböngészve egyértelműen az a benyomásunk lehet, hogy nemcsak közjogi, hanem politikai tekintetben is Andrej Kiska utódja. A jogi egyetem befejezése után Bazinban (Pezinok), a városi hivatalban dolgozott, de csakhamar elcsábult a civilkedés felé, ahol különböző jogvédő és közösségfejlesztési ügyekkel foglalkozott. Ekkoriban végezte el az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségének (USAID) két menedzsment tanfolyamát. Ezt a USAID-et egyébként a Judicial Watch oknyomozó szervezet buktatta le tavaly, miszerint nyílttársadalmi propagandát kifejtő álcivil szervezeteket támogat, és az egyes országok belpolitikájába is beavatkozik Soros György érdekeinek megfelelően. Čaputová az ezredforduló környékén még lánykori nevén (Zuzana Strapáková) publikált az OSF megbízásából emberi jogokról és civil aktivizmusról.
Később mégiscsak ügyvédbojtár, majd ügyvéd lett belőle, miközben 2001-től egészen 2017-ig folyamatosan együttműködött a jogállamiságért és a közhatalom társadalmi ellenőrzéséért küzdő Via Iuris nevű civil szervezettel. Őrületes meglepetésben van részünk, ha megnézzük, ki a Via Iuris legfőbb támogatója: az Open Society Foundations (OSF). A szervezet csak 2015-ben 82 ezer eurót, azaz több, mint 26 millió forintot kapott Soros alapítványától. A Via Iuris-t már egy évvel ezelőtt is említettük ITT, amikor a most leköszönő szlovák államfő, Andrej Kiska sorosista és álcivil kapcsolatairól írtunk.
Ki fizeti a kedvesen mosolygó bevándorláspártiságot?
Az OSF által propagált nyílt társadalom és mindenféle áldozatinak kikiáltott csoportok jogainak szélesítése közel áll az új szlovák elnökhöz is. Már a Progresívne Slovensko (Progresszív Szlovákia) pártnév is sokatmondó – ennek volt az alelnöke az elnöki címért indulásáig –, tehát a liberalizmus élharcosáról beszélünk, aki az emberijogizmusával és a kedveskedő mosolyával konzervatív szavazók sokaságát is maga mellé állította. Čaputová egyebek mellett támogatja, hogy homoszexuális párok örökbefogadhassanak gyerekeket, kiáll az abortusz mellett, és persze kvótapárti a bevándorlás ügyében. A kampányában büszkén hivatkozott a Goldman Környezetvédelmi Díjára is, de a liberális környezetvédelemről és az igazságtalanságok ellen fellépő jogvédő jóemberkedésről egyre nehezebb elhinni a hátsó szándék nélküliséget, ugyanis ezeket végül rendre politikai tőkeként használja fel valaki. Az egyik bejáratott környezetvédő jogász például éppen most lett Szlovákia államfője.
A haladók embere (kép forrása: youtube.com)
Pártja, a parlamenten kívüli Progresívne Slovensko eközben 180 ezer euróval, vagyis több, mint 57 millió forinttal támogatta a kampányát. A párt alelnöke, a többek között a szlovák Transparency Internationalt is támogató vállalkozó, Michal Truban további 56 ezer eurót utalt neki (18 millió forint), míg a párt elnöke, a civil társulások terén ugyancsak rendkívül aktív Ivan Štefunko 15600 euróval (5 millió forint) tolta meg az ügyet. Ezek együttesen kétszer akkora összeget tesznek ki, mint például a Magyarországon parlamenten kívüli Momentum állami támogatása. Úgy tűnik, jól megy a bolt az alig egyéves Progresszív Szlovákia pártnak, ennyi pénznél azonban már okkal feltételezhető, hogy vár érte valamiféle ellenszolgáltatást, aki adta. Bárki is legyen az.
Minden egyszerre történik
Egy évvel ezelőtt még jóformán senki sem tudta az új elnökről, hogy kicsoda. Čaputovával 2017 végén gyorsultak fel az események: otthagyta a Via Iuris-t, hogy a politikára összpontosíthasson, decemberben részt vett a Progresszív Szlovákia párt létrehozásában, majd 2018 januárjában meg is választotta alelnöknek az alakuló közgyűlés. Pontosan egy hónappal később meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót és menyasszonyát, ami egyrészt elhúzódó kormányválságot okozott, másrészt hirtelen megérlelte Zuzana Čaputovában a meggyőződést, hogy rá van szüksége Szlovákiának mint köztársasági elnökre.
Az OSF pénze, amelynek Čaputová szinte frissdiplomás kora óta a közelében van, egyúttal ott van a Kuciak meggyilkolása utáni kormányellenes tüntetéseket szervező Tisztességes Szlovákiáért (Za slušné Slovensko) nevű NGO mögött is. Ebbe bukott bele végső soron Robert Fico kormányfő is, és a 2012-ben még óriási fölénnyel választást nyerő Smer egyre jobban málladozik a politikai megrázkódtatások hatására. Ez az a pont, ahol elkezd kirajzolódni a történet lényege. Andrej Kiska személyében már 2014-ben sikerült megszerezniük az államfői széket a liberális-globalista erőknek, és Kiska ahol tudott, alátett Robert Fico miniszterelnöknek; tüzelte a Kuciak-gyilkosság utáni elégedetlenségi hullámot is, és megvannak a maga érdemei a szlovák kormánypárt egyre szorultabbá váló helyzetében. Az ő tevékenysége megmutatta, hogy ha nincsenek is széles jogkörei a szlovák elnöknek, kellemetlenkedni azért tud.
Fico és Kiska csatájában egyre inkább utóbbi látszik esélyesnek (fotó: aktuality.sk)
Kiska új szerepben?
Az egyik fő tanulság a haladó média ereje. Amiként a gyurcsányi államcsődben gazdasági miniszterként vitézkedő Bajnai Gordont megpróbálta kárelhárító szakértőként eladni a haladó média, és ahogy Emmanuel Macront, a gazdasági válságot összeügyeskedő francia szocialista vezetés pénzügyi főemberét el is tudta adni gazdasági megmentőként, ugyanúgy fel tudott építeni Szlovákiában a semmiből egy elnököt. Az elnöki széket tehát megtartották a liberális-globalista erők, azonban a helyzetük sokkal kedvezőbb, mint Kiska 2014-es elnökké választásakor, hiszen az akkor még legyőzhetetlennek tűnő Smer népszerűségét mára úgy lemorzsolta a liberális média a „civil“ szervezetekkel, hogy Fico pártjának regnálása 2020-ban várhatóan véget ér. A pletykák szerint Kiska máris pártalapításon ügyködik az elnökségével szerzett népszerűségét kihasználva.
Čaputová felépítésével egyúttal megvolt a média-főpróba is, látható, hogy a módszer működik. Szlovákiában a Kuciak-gyilkosság óta rendszeresek a kormányválságok, hiszen a kényszerkoalíció tagjai egyre többször összevesznek, ahogy tornyosul a fejük fölött a baj, például a közvélemény-kutatási eredmények képében. A Smer lassan lehanyatlik Fico gyenge kezei közt, a Szlovák Nemzeti Párt népszerűsége beragadt, mert a szélsőjobbosok inkább a virtigli fasiszta Marián Kotleba pártjához húznak, Bugár Béla pedig olyan megalázó verést kapott az elnökválasztás első fordulójában, hogy abba teljesen belebukhat az amúgy is egyre népszerűtlenebb pártja, a Most-Híd. A Fico megbuktatására törő jobbközép pártok sem felelnek meg a sorosista elvárásoknak, hiszen jellemzően bevándorlásellenesek, ám ők sem tudtak áttörést elérni az elmúlt években.
A szlovák belpolitika egy nagy tál langyos és puha kása, ami olyan a kalandoroknak, mint muslincának a szeszfőzde. Az EP-választások utáni reménytelen széttöredezettségbe toppanhat be Kiska az új pártjával, azt harsogva, hogy őt már láttuk, öt éve itt van, hiteles, megbízható. A következő lépése pedig Szlovákia „européer“ útra vezetése, a V4 eddigi egységének megbontása lehet.
(pestisracok.hu, Vésey Kovács László)
