Lista készítésébe fogott Schilling Árpád, a szélsőliberális rendező nem részletezett okból a hatvan éves életkor alatti, a Fidesszel szimpatizáló magyar művészeket vette célba. Az akcióra Szalóki Ági hívta fel a figyelmet keddi Facebook-bejegyzésében, az előadónő rá is kérdezett Schillingnél, hogy guillotine, golyó, esetleg kötél általi halál lesz a sorsa, amire a listázó azt a választ adta, hogy csupán statisztikát készít. Ha a célzott gyűjtés valóban statisztika, akkor feltételezhető, hogy a Schilling-félék értelmezésében az ikonjuk, a kommunista tömeggyilkos hazaáruló Lukács György által elrendelt kivégzések is csupán humánügyi racionalizálások voltak.
Ahogy a listázás híre terjedni kezdett a Facebookon, Schilling Árpád eltávolította posztját, majd azzal igyekezett cáfolni a listázást, hogy az szerinte nem az volt. Azt, hogy mégis milyen okból készítene célzottan a Fideszt támogató, hatvan év alatti művészekről statisztikát, nem fejtette ki. Valószínűleg az sem a véletlen műve, hogy Schilling épp az újabb baloldali világfájdalom, a kultúrfinanszírozásról szóló törvénymódosítást követő tüntetés, illetve az ismét kialakuló mozgalmi hangulat lázában kezdett el adatokat gyűjteni és közzétenni vélt ellenségeiről, sejthető, hogy a listázással konkrét céljai voltak/vannak, azokat nem adta fel, legfeljebb a bejegyzését tette nem nyilvánossá.
Schilling később újabb magyarázkodásba fogott, és a sorai között elismerte, hogy listázott, de ezt persze csak azért tette, mert amazok – meg nem nevezve, de nyilván a kormánypártokkal szimpatizáló mucsaiak – még nála is jobban listáznak, és ez a listázás lehetetleníti el azokat, akikben még lehetne bizodalma a Schilling-féléknek, de már az sem lehet, mert itt már minden összelistázódott, vagy valami ilyesmi.
Az imént kitettem egy posztot azzal, hogy tudnánk-e tíz nevet összerakni a nemzetközileg is elismert, a jelenlegi kormányt nyíltan támogató művészekből, hogy megértsük, kik azok, akiket követnünk kell ahhoz, hogy támogatásra érdemesek lehessünk. Be kellett látnom, hogy ez az út nem célravezető, könnyen személyeskedésbe és alpári trollkodásba fordul. Ezzel együtt mégis fontosnak tartom, hogy lássuk, a rendszer nem működhet azok nélkül, akik korlátlanul gyűjtik be a javakat, és érzéketlenül nézik a többiek megaláztatásait. Listák igenis léteznek. A köztévében, a rádióban, az újságokban, a pályázatok ügyében döntő és a kitüntetéseket kiutaló bizottságokban, a közpénz felett őrködők hivatalaiban. A listák itt vannak velünk, és azért létezhetnek, mert a listán nem szereplők teljességgel érzéketlenek a listán szereplőkkel szemben. Ha a listákon nem szereplők egyszer fölfognák erkölcsi felelősségüket, és mernék bojkottálni a rendszert: nem adnának interjút, nem vennének át díjat, nem fogadnának el támogatást addig, amíg a listák léteznek, akkor volna esélye annak, hogy a nemzeti érdekekre hivatkozó potentátok esetleg változtassanak a szokásaikon. De ez a fajta szolidaritás egyelőre ismeretlen. A listázás pedig él és virul. A szolidaritás hiánya tartja fönn az oszd meg és uralkodj elvét!
– írta a lánglelkű partizán. Különösen megható, hogy hétpróbás magyargyűlölő hősünk a kultúrtámogatások elosztása miatt aggódik Franciaországból, ahová saját bevallása szerint azért tántorgott ki, mert kis híján felzabálta őt az Orbán-diktatúra. Azt az embert, akinek művészetére még fénykorában is kevesebben voltak kíváncsiak, mint amekkora egy megyei harmadosztályú focimeccs nézőszáma. Ha szerencsés egy kicsit, Macron vállán talán majd elsírhatja bánatát, ha már Simicska visszavonult.
(pestisracok.hu)
Oszd meg másokkal is!
