Azt, hogy a hatalom eléréséért, a politikai ellenfél lejáratásáért milyen hazugságokra, képmutatásra, ocsmányságokra képesek az igencsak kis súllyal, de vélhetően jelentős, külföldi eredetű anyagi forrásokkal támogatott politikusok vagy pártok, az elmúlt hetekben megtapasztalhattuk hazánkban is. Az eszköztár végtelen, de léteznek olyan mintázatú kártyák is, amelyeket időről időre sikerrel elő lehet húzni. Az antiszemita, a fasiszta, a rasszista, a nacionalista, az autokrata, újabban pedig a homofób mintájú lapok alkotják a pakli jolly jokereit. Egyes határon túli országokban Trianon óta pedig az egyik legütősebb lap a magyarkártya. No nem a játéktermek és a kocsmaasztalok ismert játékkártyájára gondolok.
1927. június 11-én a Daily Mailben Lord Rothermere tollából vezércikk jelent meg, amely tulajdonképpen Trianon revíziójáért kiáltott. Lord Rothermere brit sajtómágnás és politikus tisztán látta a Trianon utáni állapotokat. Többek között a következőket írta: „Az új közép-európai államok jelenlegi határai önkényesek, és nem veszik figyelembe a gazdasági szempontokat. De van egy ennél súlyosabb vonzatuk is: igazságtalan voltuk folyamatos veszélyt jelent Európa békéjére nézve.” Ha csak a legnagyobb létszámú magyarlakta határon túli országot nézzük, máris igazolva láthatjuk a sajtómágnás gondolatait.
Romániában a magyarkártya gyakran előkerül olyan politikusok kezéből, akik más eszközzel nehezen tudnak szavazatokat szerezni. Bár egyre több reálisan gondolkodó román értelmiségi vallja, hogy a magyar autonómia gondolata nem ördögtől való, azok a mai, főként baloldali politikusok, akik Nicolae Ceausescu országlása alatt szocializálódtak, szinte az anyatejjel szívták magukba a magyarság gyűlöletét, a beolvasztás szükségességét, a magyar identitástudat teljes kiirtásának fontosságát. Hogy a folyamatos történelemhamisítás, az emberi gonoszság, az irigység vagy a tudatalatti lelkiismeret-furdalás okozza-e a magyargyűlöletet, nem tudom.
Mindenesetre gyakran hallunk elkeserítő híreket, persze nem csak Romániából. Malina Hedvig esete Szlovákiában, az ukrán–magyar kettős állampolgárok halállistája, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség irodája elleni robbantásos támadás, a temerini fiúk aránytalan mértékű elítélése a Vajdaságban, a székely zászlók kitételének büntetése Romániában mind a magyarellenesség felületét karcoló történetek.
A magyargyűlöletre a legelrettentőbb példa Mihai Tudose exminiszterelnök ismert kijelentése volt: „Ha az a zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is.” Ez a mondat 2018 januárjában hangzott el, amikor is Tudose a diktátor kivégzése óta eltelt 29 év alatt a 23 román miniszterelnökből a 21. volt. Közülük heten csak napokig regnáltak. Hogy ezeknek az áldatlan politikai harcoknak van-e köze a magyarellenesség mai jelenlétéhez, a történelem dolga megítélni.
Mindenesetre 2015 és 2018 között példátlan eset történt Romániában. 2015 végén két székelyföldi magyar férfit váratlanul letartóztattak. Bűnük: mozgalomba szerveződtek. Küzdöttek a magyar kultúráért, a nemzeti értékekért, a magyar nyelvért, a nemzettudat fennmaradásáért. Székely zászlókat tűztek ki középületekre, és autonómiát akartak. Fájt nekik Trianon.
Úgy tudjuk, 2009-től titkosszolgálati eszközökkel is megfigyelték őket. Bűnjelként becsomagolt, hivatalosan vásárolt pirotechnikai eszközöket, Wass Albert-könyveket, székely és magyar zászlókat foglaltak le. Egy évig voltak előzetesben, de nem találtak bizonyítékot közösség elleni merényletre, illetve robbanószerrel való visszaélésre. Azért elítélték őket pirotechnikai eszközökkel való visszaélés miatt, de azonnal szabadulhattak is. Az ügyészség azonban fellebbezett. 2018 nyarán a másodfokú bíróság közvetlenül az ítélethirdetés előtt módosította a vádat. Nem adott szót a védelemnek, majd jogerősen öt-öt évre ítélte őket. A vád: terrorizmus!
Tudose ténylegesen uszított egy közösség ellen, és akasztással fenyegette meg a székely zászlót kitűzőket, de őt még csak vád alá sem helyezték. A magyar fiúk pedig soha senkit nem bántottak, bűncselekményt nem követtek el, csupán hittek a gyulafehérvári ígéretben és küzdöttek a megvalósulásáért. Gyerektáborokat, kulturális rendezvényeket szerveztek. Küzdöttek azért, hogy Kézdivásárhelyen kétnyelvű táblák jelenjenek meg az intézményekben és az üzletekben. Vért adtak, és a cserébe kapott értékjegyekkel szebbé tették a székelyföldi szegény emberek karácsonyát. Így lettek terroristák és váltak koncepciós per áldozatává.
Mi, magyarok jól tudjuk, hogy a koncepciós per olyan eljárás, amelyet egy előre megtervezett, főként politikai előítélet szerint folytatnak le. A per feltűnő jogi visszaélései legalábbis erre utalnak. Neves jogászok, a magyar állam, a Kisebbségi Jogvédő Intézet is küzd az igazságért és a székely fiúk szabadságáért. Egy riportban ők mégis azt mondták, hogy legjobban a magyarok imájának erejét érzik. Mert hisznek Istenben, hisznek az igazságban, az összefogásban és a magyar jövőben.
Mi pedig Csóti Györggyel és a Kisebbségi Jogvédő Intézet többi munkatársával arra kérünk minden jóérzésű, nemzetben gondolkodó magyart határon belül és túl, bárhol is tartózkodik éppen a világban, hogy 2018. december 31-én, magyar idő szerint 19 órakor, az óév búcsúztatása előtt mondjon el egy miatyánkot Beke Istvánért és Szőcs Zoltánért. Rajtuk keresztül pedig minden olyan testvérünkért, akit magyarsága miatt ért üldöztetés, igazságtalanság. Mutassuk meg ezzel az imával a liberális vagyon- és lélekrombolóknak, hogy a mi eszközünk jóval szelídebb, mint az övéké, mégis több erő rejlik benne. Jézus maga mondta: „Bármit kértek az én nevemben közösen, azt megkapjátok.”
Köszöntsön hát minden nemzetét szerető magyarra, köztük Beke Istvánra és Szőcs Zoltánra igazságos, biztonságos, szeretetteljes, boldog új esztendő!
A szerző jogász
(Bencze Izabella, magyaridok.hu)
