in , , ,

Bayer Zsolt nyílt levele a francia köztársaság nagykövetéhez

Tisztelt Nagykövet Asszony!

LEVÉL A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETÉNEK, PASCALE ANDRÈANINAK

Tisztelt Nagykövet Asszony!

Két okból írok önnek.
Az egyik: pontosan tudom, hogy ezt a levelet ön olvasni fogja, hevenyészett, semmiképpen sem igényes fordításban, s olyan megjegyzésekkel, miszerint mindezt egy „szélsőjobboldali”, „antiszemita”, „kormánypárti” újságíró írta önnek, aki ráadásul a magyar miniszterelnök „barátja”. Az is teljesen világos, hogy ez a levél abban az igénytelen fordításban és ezekkel a megjegyzésekkel fog eljutni az ön hazájába, futárpostával, feltételezem, a külügyminisztériumba. Ott majd elolvassa egy osztályvezető, aki iktatni fogja – persze csak azután, hogy ellátja további megjegyzésekkel; minden hivatalnok életének az a legfőbb célja, hogy igazolni tudja saját fontosságát és posztjának megkerülhetetlenségét –, s azután nem fog történni semmi sem.

A másik ok: azt remélem, hogy mivel egy nagykövetnek írok, meg tudom őrizni azt a stílust, amelyet a téma miatt feltehetően nem tudnék megőrizni.

S akkor lássuk e levél tárgyát!

2017 áprilisában Párizsban, egy Kobili ­Traoré nevű muszlim az erkélyen keresztül bemászott zsidó szomszédjához, a Sarah Halimi nevű 65 éves, nyugdíjas óvónőhöz, iszonyatos, szadista kegyetlenséggel megverte – talán pontosabb, ha úgy fogalmazunk, puszta kézzel agyonverte – a vékony asszonyt, majd testét egysze­rűen kidobta az ablakon, a harmadik emeletről. A brutális gyilkosság közben – mint az összes hozzá hasonló – azt üvöltötte, hogy „Allah akbar!”, s a szomszédok vallomásai alapján most az is elhangzott a gyilkosság közben, hogy „sheitan”, ami arabul démont jelent. A szomszédok hívták ki a rendőrséget, mire azok kiértek, a muszlim visszamászott a saját lakásába, és az ágyában aludt (!).

A francia sajtó és politika természetesen nem volt hajlandó annak látni, annak nevezni ezt a brutális bűncselekményt, ami, vagyis antiszemita gyűlöletgyilkosságnak. Hanem az történt, ami ilyenkor mindig történni szokott: igyekeztek elhallgatni, eltussolni a dolgot, a rendőrség „sima” gyilkossági ügyben indított eljárást, elmaradt a sajtó felháborodása, elmaradtak a rémüldöző és az antiszemitizmuson felháborodó vezércikkek, nem volt kart karba öltő felvonulás Párizsban a terror, a gyűlölet és az antiszemitizmus ellen – nem volt semmi sem, csak sunyi hallgatás, lapítás és csend. Ez ellen a csend ellen tiltakozott aztán tizenhét francia tudós, és a nyilvánvaló antiszemita gyűlölet-bűncselekmények eltitkolása ­miatt tiltakozott a francia zsidók vezetője, Francis Kalifat is. A francia köztársasági elnök, Emmanuel Macron ellenben csak három hónappal a gyilkosság után bírt megszólalni, és csak azért, mert akkor tartózkodott Párizsban Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki szóvá tette ezt az egyértelmű gyalázatot. Ezt követően Macron ünnepi beszédében elismerte, hogy a nyugdíjas óvónő meggyilkolása antiszemita bűncselekmény volt.

Elevenítsük fel mindazt a gyalázatot, ami ezután történt.

Kobili Traoré ellen megindult a büntetőeljárás, méghozzá – az ügy súlyára tekintettel – két bíró felügyeletével. Tudni kell, hogy Traoré többszörösen visszaeső bűnöző, kábítószerdíler, huszonkét erőszakos bűncselekmény volt már a számláján, többször ült börtönben. Azt is tudni kell, hogy a szomszédok tanúvallomásaiból kiderült, a muszlim hosszú évek óta zaklatta zsidó szomszédját, gyalázta, szidta, több alkalommal megütötte, éspedig azért, mert zsidó. A sértett többször tett feljelentést a rendőrségen, ám soha nem történt semmi. A muszlim számos bűncselekmény elkövetése után többször is átesett pszichiátriai vizsgálaton, ám soha nem merült fel, hogy beszámíthatatlan lenne.

A két bíró felügyelte eljárás úgy kezdődött, hogy a bírók megakadályozták a bűncselekmény rekonstrukcióját, méghozzá „humanitárius” okokból, értsd: Traoréval akartak humánusak lenni! Az indoklás így szólt: „Meg akartuk védeni attól, hogy a szemle során ismét elveszítse beszámíthatóságát.”

„Ismét” – vagyis már ekkor – előkerült a későbbi varázslat: Traoré beszámíthatatlan volt a gyilkosság elkövetésekor, vagyis nem büntethető!
Igen, ezt találta ki a két bíró. És nem tágítottak ettől a teóriától. Igaz, hogy az első elrendelt pszichiátriai vizsgálat nem állapított meg beszámíthatatlanságot. Ellenkezőleg, az első szakértő, Daniel Zagury hat hónapig vizsgálta a muszlimot, és jelentésében leszögezte: a férfi teljesen és tökéletesen beszámítható volt a gyilkosság idején.

Ezt követően a két bíró minden értelmezhető ok nélkül új szakértői véleményt kért, annak ellenére, hogy ezt még a gyilkos ügyvédje sem vetette fel. Az új szakértő pedig néhány napos vizsgálat után bejelentette, hogy Traoré beszámíthatatlan volt, vagyis nem büntethető. És mit is írtak bele abba a „szakértői” jelentésbe? Szó szerint ezt: „Összefoglalva annyit tudunk mondani, hogy Traoré Úr a delíriumban egy igazi puskaporos hordóként viselkedett. Az a tudat pedig, hogy Halimi asszony zsidó volt, csak a szikra szerepét játszotta.”

Nagykövet Asszony!
E „szakértői” vélemény ismertetésekor örülök, hogy ez a levél önnek szól, mert most írnék le olyan szavakat, amelyek nem tűrik a nyomdafestéket. Ám így mindössze arra szorítkozom, hogy mélységes felháborodásomnak adjak hangot, miképpen tették ezt azok a francia értelmiségiek is, akik nem bírták szó nélkül hagyni, ahogy a két bíró megpróbálja kimosdatni Traorét a felelősségből és a büntetésből. „Ezeket a sorokat olvasva úgy látszik, hogy zsidónak lenni Franciaországban önmagában elegendő kiváltó ok lehet ahhoz, hogy pszichiátriai betegek zsidókat gyilkoljanak” – írták tiltakozó levelükben vezető francia értelmiségiek. Többek között aláírta a tiltakozást Pascal Bruckner író, Georges Bensoussan történész, Barbara Lefebvre esszéista, Monette Vacquin és Jean-Pierre Winter pszichiáterek, valamint az az Alain Finkielkraut filozófus, akit szintúgy antiszemita támadás ért Párizsban, a nyílt utcán. Nevezettek ezt a kérdést is felteszik tiltakozó közleményükben: „Lehet, hogy egy büntetőügy agyonpszichologizálása a valóság eltérítésének újabb eszközévé válik?”

Lehet. Miután két ellentétes szakvélemény állt a bírók rendelkezésére, elrendeltek egy harmadik vizsgálatot is, amely – micsoda meglepetés! – a másodikat erősítette meg, vagyis hogy Traoré, az antiszemita, bestiális gyilkos muszlim beszámíthatatlan. Vagyis nem büntet­hető. Elvihetik egy elmegyógyintézetbe, ahonnét akár néhány hónap, de legfeljebb néhány év múlva szabadon távozhat. „Erről pedig nem is értesülhet a közvélemény, mert a baloldali sajtó majd hallgat róla” – írták le a szomorú valóságot az aláírók.

És akkor mit olvasunk július 19-én a Voiceofeurope.com internetes oldalon? Ezt: „Egy francia bíró ítélete szerint az észak-afrikai muszlim férfi, aki »Allah akbar!«-t kiabálva gyilkolta meg zsidó szomszédját, nem büntethető meg és nem vonható felelősségre, ugyanis erősen cannabis hatása alatt állt.”

Az a helyzet, Nagykövet Asszony, hogy számos kérdés felmerül ezek után az emberben. Gondolom, önben is, csak ön nem beszélhet róla. Hogyan is beszélhetne, amikor az ön hazájában immár a legmagasabb politikai körökben is jelen van az antiszemitizmus? Az ön főnökének, Macronnak egyik tanácsadóját, a marokkói származású Yassine Belattart nemrég vették őrizetbe (!), ugyanis támogatója volt a Muzulmán Testvériség nevű szélsőséges iszlamista szervezetnek, és kiderült, hogy ismert embereket fenyegetett meg halálosan. Ez az alak volt az is, aki kigúnyolta a már emlegetett Finkielkrautot, és azt mondta, „A zsidó megérdemelte, hogy megtámadták”. Az ön főnöke, Macron most éppen a szenegáli Sibeth Ndiayét nevezte ki szóvivőjének, aki a holokauszt-túlélő Simone Weil (amúgy zseniális író, ajánlom az ön figyelmébe is az Ami személyes, és ami szent című művét) halálával gúnyolódott.

Tényleg, mi a helyzet Benallával, Macron egykori szadista testőrparancsnokával? Még börtönben van vagy már kiengedték? És árulja el, Nagykövet Asszony, Franciaországban elfogytak a fehér keresztény franciák, vagy ez valami belső kényszer önöknél, hogy kizárólag migránshátterű, lehetőleg antiszemita alakokat kell kinevezni Macron közvetlen közelébe? Mindegy is, Nagykövet Asszony, nem várok választ erre a kérdésre. És sokkal fontosabb ennél, hogy az ön hazájában valóban tombol az antiszemitizmus. Párizs főrabbija már évekkel ezelőtt felszólította a francia zsidókat, hogy meneküljenek Izraelbe, mert Franciaországban nincsenek biztonságban. Egymást érik az antiszemita gyűlölet-bűncselekmények, nyílt utcán támadják meg és fenyegetik a zsidókat. ­Grenoble városából tömegesen menekülnek a zsidók. Egy év alatt közel hetven százalékkal nőtt az antiszemita bűncselekmények száma. A francia egyetemeken is terjed az antiszemitizmus. S persze önök mindezzel nincsenek egyedül. Pontosan ugyanez a helyzet Angliában és Németországban is. A német antiszemitizmus elleni kormánybiztos jelentette ki, jobb, ha a németországi zsidók nem viselik az utcán vallási hovatartozásuk kellékeit, mert akkor nincsenek biztonságban.

És nem tudom, feltűnt-e önnek, Nagykövet Asszony, hogy mindezek ellenére még sincs antiszemitizmus manapság. Nincs, mert a sajtó és a politika mélyen hallgat minderről. Az a sajtó és az a politika, amelyik néhány éve még minden bokorban talált egy antiszemitát, és reggeltől estig vívta háborúját az antiszemitizmus ellen, manapság szemérmesen félrenéz, és nem látja, mi történik.

Mi lehet ennek az oka, Nagykövet Asszony?
Ön is tudja, én is tudom, de ön nem mondhatja ki, hát kimondom én. Az az oka, hogy a mai antiszemitizmus két tőről fakad. Az egyik a muszlim antiszemitizmus, a másik pedig a baloldali mainstream antiszemitizmusa. Ráadásul a kettő szorosan összefügg. Ugyanis a baloldali „értelmiség”, a baloldali média és a baloldali politika szabadította rá Európára a muszlim áradatot, annak szélsőséges, szalafista változatával egyetemben, most pedig félrenéz, hallgat és mossa kezeit. Az újbaloldal pedig maga is úgy döntött, antiszemita lesz.

Néhány éve még, ha mondjuk Budapesten valaki köhintett egyet a zsinagóga mellett, akkor az egész európai baloldal, vállvetve a „magyar” baloldallal, felsikított a magyarországi antiszemitizmus tűrhetetlenségén, és épp csak be nem vonultak az ENSZ kéksisakosai, hogy megvédjék a szegény magyar zsidókat. Manapság, amikor Nyugat-Európa utcáin verik, ölik, gyalázzák a zsidókat, amikor a német belügyminiszter elfogadhatatlannak nevezi, hogy a zsidóknak titkolniuk kelljen vallásukat, akkor valamiért ugyanez az értelmiség nem hisztériázik az antiszemitizmus miatt, és a sajtó – a nyugati, kézivezérelt, aljas, velejéig rothadt, hazug és becstelen sajtó, bizony, Nagykövet Asszony! – szintúgy mélyen hallgat.

Vagy legfeljebb újra és újra „felfedezi” a kelet-európai, közép-európai antiszemitizmust, leginkább persze a magyart. Azt a Magyarországot antiszemitázzák kitartóan, ahol soha nem látott reneszánszát éli a zsidó kultúra, és ahol a lehető legnagyobb biztonságban élnek a zsidók, ahol egyszerűen nincsenek antiszemita támadások és atrocitások. A minap elhunyt „világhírű magyar filozófus”, Heller Ágnes utolsó interjújában képes volt a következő két állítást tenni egymás után: „Orbán Viktor a hatalom megtartása érdekében hajlandó lenne bevetni az antiszemita-kártyát” – így az első állítás. Az az Orbán Viktor, aki zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, és aki ennek érvényt is szerez; az az Orbán Viktor, aki soha nem látott jó viszonyt ápol az ­izraeli miniszterelnökkel. Hát persze… Majd ezek után Heller kijelentette: pontosan tudja, hogy ma az európai baloldal az antiszemita.

Nem elemezném hosszabban mindezt. De engedje meg, hogy megosszam önnel szomorúságomat. Ugyanis sokáig és naivan azt gondoltam, hogy az általam megvetett baloldal és a liberális oldal egyetlen dologban következetes és őszinte: az antiszemitizmus elleni harcban, az antiszemitizmus elítélésében. És rá kellett döbbennem, hogy tévedtem. A baloldal és a liberálisok ebben is hazudnak és hazudtak, az antiszemitizmus ugyanolyan politikai fegyver számukra, mint minden egyéb. Ha kell, akkor antiszemiták lesznek, csak azért, hogy még jobban azonosulni tudjanak az általuk Európára szabadított muszlimokkal, s persze eközben gátlástalanul megvádolják antiszemitizmussal azokat a jobboldali, konzervatív erőket, amelyek meg akarják állítani a migrációt, és amelyek a lehető legjobb kapcsolatot ápolják Izrael­lel és a zsidósággal.

Ez felháborító és undorító, Nagykövet Asszony!
És mindezek mellett egy francia bíró éppen felment egy bestiális gyilkost, aki egyértel­műen gyűlöletből ölt meg egy idős zsidó asszonyt, felmentik azzal az indoklással, hogy túlságosan be volt szíva, ezért nem beszámítható és nem büntethető.

Akkor most mi van, Nagykövet Asszony? Ezentúl csak arra kell figyelniük a zsidókat ölni vágyó muszlimoknak, hogy rendesen bekokózzanak? És ha valakinek kedve támadna agyonverni ezt a bírót, elég, ha előtte elszív vagy öt marihuánás cigarettát, és minden oké? És persze azt is elmagyarázhatná valaki, hogy mindezek után, ha a bírói verdikt szerint a mari­huána és a hatóanyaga, a cannabis ilyen „tüneteket” produkál, akkor hogyan lehet még mindig küzdeni a marihuána legalizálásáért? Tényleg nem számít már semmi sem, tényleg elment mindenkinek az esze? És mindezek után még önök oktatnak ki bennünket demokráciáról, szabad sajtóról, európaiságról?!

Ezek lennének az „európai értékek”, Nagykövet Asszony? Mert ha igen, akkor köszönöm szépen, nem kérek belőle. Akkor inkább maradnánk itt, ebben az „elmaradott Ázsiában”, itt, a félperiférián, ahol még van értelmük a szavaknak, és ahol az olyan gazemberek, mint a nyugati politikusok és a nyugati újságírók, nem tudják elhitetni a társadalommal, hogy ők a haladás és az „európaiság”, és nem tudják elhallgattatni és megfélemlíteni a társadalmat. És ahol nincs antiszemitizmus, és ahol a gyilkosokat nem mentik ki a felelősségre vonás alól csak azért, mert muszlimok. Ahol a baloldal hiába játssza azt a játékot, hogy „az új zsidók a muszlimok”, és most éppen őket kell megvédeni, bármi áron. Többek között a zsidók ellen is, ha kell.

Szánalmas az önök világa, Nagykövet Asszony. Szánalmas és undorító. És ezt ön is tudja, csak nem beszélhet róla. Pontosan ezért kapta ezt a levelet. S ha Traoré, ez a bestiális, szadista muszlim gyilkos néhány év múlva ismét meggyilkol majd valakit, nehogy elfelejtsenek önök ismét hallgatni, lapítani, sunyin félrenézni, és persze ne felejtsék el az egészet megmagyarázni. Aztán pöffentsenek rá egy jointra. Tudja: az maguknak a felmentés.

(Bayer Zsolt, magyarnemzet.hu)

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Ismét magyar siker! Európa-bajnok a magyar női junior kézilabda-válogatott!

Pilhál nekiment Berki Krisztiánnak