Mi tudjuk, mert abban nőttünk fel: akkor is minden meg volt magyarázva. ’56, ’68, 80 – internacionalista segítségnyújtás, és amúgy is, a „fasiszta reakciós elemek” le akarják rombolni a szocializmus nagyszerű vívmányait. Meg aztán minek annyit „magyarkodni”, és micsoda szerencse, hogy elvették Erdélyt, „mit is csinálnánk azzal a sok nyomorgóval”.
Továbbá öntudatos szocialisták és kommunisták és internacionalisták nem mennek el a Los Angeles-i olimpiára, mert az „imperialisták” fegyverkeznek és fenyegetik a „béketábort”, amely szakadatlanul folytatja a békeharcot. S ami a legfontosabb: ’56 ellenforradalom volt, aki ezt elfogadja, lehet nadrágszíjparcellája az M7-es mellett, kiviheti rá a kiszuperált Ikarus buszt, és lehet pihenni, elvtársak! Meleg sör, hideg virsli – éljen május elseje!
Most Brüsszel a mi hajdani Moszkvánk. És minden meg van magyarázva. Az EP nem szavazta meg a migránsvízumot? Semmi baj, elvtársak, majd a LIBE-bizottság eljár Fernando López Aguilar (Alekszej Koszigin) elvtárs útmutatása szerint. „Nem volt elég idő szavazni”, ráadásul számos elvtárs kivette a szavazókártyáját, úgyhogy megismételjük a szavazást, elvtársak, s ha kell, addig szavazunk, ameddig csak szükséges, majd mi megmutatjuk a fasisztáknak, hogy hol lakik az Úristen (ja! azt nem! Úristen nincsen, elvtársak, és aki ilyesmire hivatkozik, amúgy is kirekesztő, mert nem veszi figyelembe a muszlim elvtársak és Allah elvtárs érzékenységét).
És nekiállnak, és majd megszavazzák! És majd bárhol beadhatják végre a vízumkérelmüket a migráns elvtársak, és vizsgálat nélkül meg is kapják, mert csak a fasiszták akarják itten megvédeni a nemzetüket meg a nemzetállamot, az internacionalista elvtársak ezt nem hagyhatják, éppen ezért, ha kell, akkor be is vonulnak a renitens nacionalisták és fasiszták életébe. Egyelőre még nem tankokkal, az ma már idejétmúlt, az új elvtársak pénzzel vonulnak be.
Előkészítésképpen Soros György elvtárs (Leonyid Brezsnyev) iránymutató, irányadó látogatást tesz a brüsszeli elvtársaknál. Frans Timmermans elvtárs (Erich Honecker) megérti az idők szavát, továbbá Leonyid Soros elvtárs iránymutatását, és magáévá teszi a javaslatot, amely szerint a renitens, lázadozó, végső soron és mindenekelőtt persze fasiszta országoktól (Magyarország, Csehország, Lengyelország, ’56, ’68, 80) el kell venni a támogatásokat (kohéziós alap), és oda kell adni Leonyid Soros elvtárs internacionalista „civil” szervezeteinek.
Mert Leonyid Soros elvtárs igazán tudja, hogyan kell harcolni a fasizmus ellen, Soros elvtárs messziről felismeri a fasisztát, és még messzebbről a pénzt, és az ő iránymutatása és tapasztalata elengedhetetlen a fasizmus elleni harcban, amelynek élén olyan elvtársak állnak, mint Sargentini elvtárs (Gustáv Husák) és Verhofstadt elvtárs (Marosán György), és mindig számíthatunk Juncker elvtárs (Borisz Jelcin) önzetlen segítségére is.
S ideje azt is újra kimondani végre, hogy nem a zsömle kicsi, elvtársak, hanem az emberek pofája nagy, különösképpen a fasiszták pofája, éppen ezért kell beengedni minél több migráns elvtársat, mert az ő pofájuk sokkal kisebb, arról nem is beszélve, hogy a fasizálódó országok példája egyre ragadósabb, fogynak a megbízható szavazók, elvtársak, de a migráns elvtársak majd ránk szavaznak, elvtársak. S közben tündökölhetünk az emberbaráti, jogvédő elvtárs pózában.
Szóval ismerjük mindezt, elvtársak. Pontosan tudjuk, hogy most csak azért kell Brüsszelre és a többi elvtársra figyelni, mert amit mondanak, annak homlokegyenest az ellenkezője az igazság. Mint a régi Moszkva. És csak szólunk: ’56, ’68, 80; el lesztek takarítva, elvtársak!
(Magyar Idők, Bayer Zsolt)
