A választás tétje az, hogy Magyarország kivándorlóország lesz-e vagy nem – állítja Vona Gábor. A Jobbik elnöke szerint, ha a mostani kormány marad, újabb százezrek fogják elhagyni hazánkat. Vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel a kérdést: ugyan hová vándorolnának ki a magyarok? A Spinoza-ház levegője annyira nem zavarhatta meg ezt az embert, hogy ne lássa, mi zajlik Európában és a világban!
Svédországban már azok a magyarok is a hazatérésen gondolkodnak, akik 1956-ban mentek ki.
Élhetetlen városnegyedek alakultak ki, akárcsak Németországban, Dániában vagy éppen Angliában. Franciaország után már a németeknél is biztonsági őröket kell felvenni az iskolákba, akkora felfordulást okoznak a migránsok, akiknek szülei nem akarnak beilleszkedni az európai társadalmi rendbe. Róma szintén elesett, Szicíliát kulturálisan már nem lehet Európa részének tekinteni, míg Athén úgy néz ki, mint egy hatalmas nyomornegyed. Európa számos országában mindennapos lett a terrorveszély, miközben a megélhetési költségek az egekben vannak! Menjünk Amerikába?
Hogy attól legyen gyomorgörcsünk, hogy mikor mészárolják le az iskolai lövöldözésekben a gyermekeinket? Az áprilisi választás tétje egyértelmű: Magyarországon is megnyílik a bevándorlók tömegei előtt a kapu vagy zárva marad.
Ez gazdasági szempontból is rendkívül fontos. Hiszen Magyarországon elindult a fizetések felzárkóztatása, így évről évre anyagilag is egyre kevésbé éri meg elhagyni hazánkat. Ha viszont olyan kormány kerül hatalomra, amely enged a nyomásnak, és megnyitja az utat az évi tízezer bevándorló előtt, akkor a gazdasági hanyatlás évei következnek. Erre utalt tegnap Orbán Viktor kormányfő is.
Arról van szó, hogy egy migráns évente négy és fél millió forintjába kerül az államnak. A családegyesítés nyomán pedig újabb tömegek beáramlásával kellene számolni. Ha ezt összeadjuk, akkor mindez évente óriási összegeket emészetne fel. Magyarán: elapadnak az állam forrásai. Pont akkor, amikor a fegyelmezett gazdálkodásnak köszönhetően tovább növekedhet a magyar életszínvonal.
Évekig fennmaradhat a négyszázalékos növekedés, 2022-re elérjük a teljes foglalkoztatottságot, töretlenül emelkedhetnek a bérek, így minden évben adott lehet a nyugdíjak emelése és a nyugdíjprémium is. Ezek mellett folytatódhat a munkára rakódó terhek csökkentése, miközben bővülhet a családok adókedvezménye. Ráadásul most indulna a Modern falu program, amelynek középpontjában a lakhatási körülmények javítása áll.
Ne menjünk el amellett, hogy a gazdaság erősödése kiegyensúlyozott, nem a hírhedt balliberális forgatókönyv érvényesült, amely a külföldi hitelekre épít, amelyet felélünk, majd kiürül a kassza és jöhetnek a lakossági megszorítások a felduzzasztott államadósság törlesztésére. E kapcsán érdemes megítélni azt az ígéretcunamit, amivel előállt Karácsony Gergely, az MSZP–Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje.
Abban szerepel a 13. havi nyugdíj bevezetése, az egykulcsos adó szétverése (hadd bűnhődjön, aki a munkájával többet keres és a fogyasztásával amúgy is többet adózik – ezt én teszem hozzá), a minimálbér adómentessége, a családi pótlék duplázása, a rezsikiadások harmincszázalékos csökkentése… Még az ingyensört és a 3,60-as kenyeret bedobhatta volna, és akkor akár a kétfarkú kutyapárttal is szövetséget köthetne.
Karácsony Gergelyék ígéretéből világosan látszik, hogy nyilatkozataikkal ellentétben egyáltalán nem magabiztosak, és félnek a választási kudarctól. Ezért ígérnek fűt-fát.
A balliberális oldal hatalomban soha nem nyújtott olyan teljesítményt, de még annak a felét sem, amit mostani kormány felmutathat és amire tovább építkezhetne április 8. után.
A választást csak egyszer ronthatjuk el.
(Kiss Gergely, magyaridok.hu)
