„Furcsa időket élünk”, jegyzi meg Uj Péter, a 444 főszerkesztője egy beszélgetésben. Merthogy Uj Péter Vona Gáborral beszélgetett. Bizony, furcsa időket élünk. Vona Gábor, most éppen vlogger és riporter a Zsúrpubi.hu-n kedélyesen cseverészett a 444 főszerkesztőjével.
„10 évvel ezelőtt még nem biztos, hogy leültünk volna egymással beszélgetni, bár én mindig mindenkivel nyitott voltam leülni, de nem biztos, hogy ennyi mindenben egyetértettünk volna, mint ma.”
Ezt már Vona mondja. Ezen a ponton azonnal beugrik elhíresült csörtéje Bethlen Jánossal, amikor „az én mindig nyitott voltam leülni beszélgetni” jegyében elküldte Izraelbe a műsorvezetőt. Éljen inkább ott, ha ennyire érdekli a zsidóság – tette még hozzá a mi mindig nyitott Gáborunk.
Vona Gábor, a Jobbik bukott vezetője képtelen elfogadni bukása tényét, nem képes visszavonulni a nyilvánosságtól, és inkább heti két videóbejegyzéssel igyekszik kimosni politikai szennyesét.
Valamifajta botcsinálta újságíró-riporternek képzelve magát újabb és újabb, és egyre rosszabb interjúkat készít. Bár az interjú talán nem a legmegfelelőbb szó. Vona kinyilatkoztat, Vona megfogalmazza politikai hitvallását, elmondja, miről mit gondol, megosztja interjúalanyával, milyen korszakos felfedezésekre jutott, mióta az otthonában üveges tekintettel bámulja a plafont.
Az összes eddigi beszélgetésbe beleerőszakolja összeesküvés-elméletét, hogy a digitális forradalom tulajdonképpen azért jött létre, hogy őt lejárassa a NER, de inkább személyesen Orbán Viktor.
Vona képtelen elengedni személyes tragédiáját, hogy olyan képek kerültek elő, amiben a szélsőséges, terroristakapcsolatokkal vádolható szervezet egyezményes kézjelét mutogatta. Ez nagyon fáj Vonának. Vona nem ilyen sajtót szeretne. Vona sokkal boldogabb lenne egy olyan sajtóval, mint például az Alfahír nevű portál, amit az a Magvasi Adrián főszerkeszt, aki a Jobbik színeiben indult a XIII. kerületben. Ilyen pártfüggetlen, objektív sajtót szeretne Vona.
No meg ilyet. Mutatom: „De én nem is arról akarok beszélni.” „Én ezt érzem.” „Én ezt gondolom.” „Hadd mondjam, én hogy látom a mai Magyarországot.” Így kérdez a mi Gáborunk. Így képzeli ő el az ideális, objektív újságírót munka közben. Szerinte így kérdez egy újságíró. Meg így: „Ezt az egy témát még mindenképpen boncoljuk ki.”
Ez a kedvenc mondatom Vonától, bár még mindig nem értem, mit is akart mondani. Vona interjúi tulajdonképpen mind ugyanazt a célt szolgálják. Hogy magáról beszélve újra és újra elmondhassa, szerinte milyen aljas karaktergyilkosság áldozata lett, és milyen kiválóan vezette a Jobbik nevű balliberális pártot. De sok egyéb mellett szóba kerül a bevándorlás is.
Uj Péter ezzel a briliáns gondolatmenettel ajándékozza meg a hallgatóságát „Lásd a bevándorlás kérdését: egy darab ember nem akart idejönni” – jegyzi meg, miközben szeme nem rebben. Csodák csodájára a mennyezet sem omlik a két kiváló gondolkodóra.
Annak, hogy senki sem akart idejönni, ugyan némileg ellentmond egy bizonyos Afganisztánból érkezett fiatalembernek az esete. Ő két évig élt Magyarországon, és ez alatt az időszak alatt számos alkalommal bebizonyította, hogy rendkívül idejétmúlt, meghaladott hagyománynak tartja azt a hosszú és unalmas folyamatot, mikor a hölgyek szívét hosszabb udvarlás során nyeri el egy férfiember.
Október elején be is csalt egy magyar nőt egy gyorsétterem személyzeti vécéjébe, ahol aztán meg is erőszakolta.
De ott van Káfia Mhdi, a Szomáliából egészen Magyarországig menekülő muzulmán lány is, akit mostanság a haladó sajtó sztárol. Könnyű leckék címmel dokumentumfilmet is forgattak viszontagságos életéről.
A fenti példák feketén-fehéren cáfolják a bevándorláspárti migránssimogató médiamunkást, no de a tények igazából sosem zavarták a haladó sajtó képviselőit. Uj és Vona majdnem egy egész órán keresztül értett egyet majdnem mindenben.
Akit érdekel, keressen rá a világhálón. Meg fog lepődni. Vagy inkább nem. Új szövetségek köttetnek mostanában. A Jobbik volt elnöke és a sorosista, bevándorláspárti 444 főszerkesztője kötött a minap szövetséget. A korábbi sérelmeket elfelejtették, szent a béke.
Uj Péter jól mondta: furcsa időket élünk.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
