in ,

Apáti Bence: Liberális nyugdíjasalázás

Apáti Bence megint nagyot ment a konzervatív sajtóban….

A sajtószabadság őrkutyái és a kereszt nélküli Lidl

Mindig jól szórakozom a sajtószabadság utolsó őrkutyáin. Watchdogs. Angolul. Szeretik is így mondani. Mármint az őrkutyusok. A haladás egyik legfontosabb eleme a mucsai magyar nyelv fokozatos elhagyása.

Az angol nyelv szerintük trendi, szexi, haladó nyugatos. Én persze kicsit máshogyan gondolom, mióta a bulinegyedben időnként belefutok az angol külvárosok koszos utcáin nevelkedett, ordítva hányó és fákoffozó (fuck off) fiataljaiba. Szerintem a mi nyelvünkön minden szebben hangzik. Még a káromkodás is. És a… Szóval az is.…

Az őrkutyák, akik saját maguk szerint az objektivitást olyan magas szinten művelik, hogy arra már-már szavak sincsenek, időről időre képesek felülmúlni magukat. Vagy alul. Végül is mindegy. Az Index kócos lázadóit láthatóan a legkevésbé sem zavarják a tények.

Meg az igazság. Meg az, amikor a valóság arcon csapja őket. Nagyvonalúan lépnek túl saját bakijaikon. Ez egyébként egy értékes emberi tulajdonság. Ha meg tudunk bocsátani. Másoknak. Nos, az indexes srácok másoknak ritkán, maguknak annál gyakrabban bocsátanak meg. Helyesebben kénytelenek megbocsátani. Hibáznak ugyanis. Nem is keveset. Azok. Srácok. A női kvótáért ugyanis ők is csak az írásaikban harcolnak. Dörgedelmes cikkekben ítélik el a férfisoviniszta, lábszagú magyarokat, akik nem hajlandók a haladás bársonyos útjára lépve megfelelő mennyiségű női munkaerőt alkalmazni. Aztán ezek a kamu-férfifeministák vidám szellentésversenyt rendeznek a csupa férfiakból álló szerkesztőségükben.

Pardon.

Most ugrott be, hogy vannak női munkatársaik is. Egyrészt ott van ugye Jolika, akire fontos logisztikai munkát bíztak a feminizmus és a női kvóták őrkutyái: a kávéfőzést. Valamint Előd Fruzsina, akiről eddig annyit tudhattunk meg, hogy kellemes húsos ajkai vannak, néha első osztályon vonatozik, és hogy vonatozás közben megdöbbenve tapasztalja, hogy élnek úgynevezett emberek a bolygón. Idősek. Akik esznek. Horribile dictu ugyanazon a vonaton, ahol ő is utazik. Fruzsi – talán az egyetlen női munkatárs Jolikán, a titkárnőn kívül – ezt a komoly lelki megrázkódtatást egy terápiás Tumblr-posztban próbálta feldolgozni.

Aki nem olyan menő, mint az Index übermenő, csillogó szemű kócoskái, és nem tudja, mi a búbánatos vérhörcsög bóbitája az a Tumblr, azoknak mondom, hogy olyan, mint a Facebook, csak kevesebben használják. De azok a kevesek hihetetlenül menők. Ezek a menő srácok s lányok pedig ilyeneket posztolnak, hogy aszongya: „Arcom, amikor első osztályú kocsiban sem tudom megúszni a pörköltzabáló nyanyát.” A cizellált véleményhez kép is dukál. A szegény idős néni tökéletesen felismerhetően, teljes valójában. Hogy mindenki lássa, hogy is zabál a vonaton a magyarja. Aki még idős is.

Fruzsim, nem az a parasztság, ha valaki eszik a vonaton. Én is szoktam. Veled ellentétben vonatozni is. Mások is szoktak. Mi, magyarok ilyenek vagyunk. Vonatozunk és eszegetünk. Gyerekkoromban mindig alig vártam, hogy miután elindul a vonat, édesanyám elővegye a fasírtot vagy a rántott husit, és nekiálljunk falatozni. A barátságos magyar utastársaink is ugyanígy tettek. Körbekínáltuk, amit otthonról hoztunk, a felnőttek a házi pálinkát is előkapták. Szerettem. Jó volt. Lefotózni egy aranyos nénit, ahogy az otthonról hozott pörköltet eszi a vonaton, az a bunkóság. Igen. Bunkó vagy, Fruzsina.

És ha már evés: Fruzsi! Ha beérsz a szerkesztőségbe, ahol a sajtószabadságért küzdenek az őrkutyák, szólj már nekik lécci, hogy ha megitták Jolika kávéját, legyenek már kedvesek ránézni azokra a pár hónapja megírt gúnyos cikkeikre, amelyekben azon röhögnek, hogy a multik rosszabb minőségű termékeket szállítanak ide, a keleti blokkba. Mert nekem úgy rémlik, hogy az őrkutyusok napi két publicisztikában és három videóban gúnyolódtak azon, hogy a kormány szerint szemetet kapunk a nyugati polgárokhoz képest. A haverjaid még azt is képesek voltak bizonygatni, hogy nemhogy rosszabb, de sokkal jobb minőségű ételek és italok kaphatók itthon, mint Salzburgban. Csak ez a gonosz Orbán meg a csúnya Lázár hergeli a népet a multik ellen.

Pedig a jó multik igazából Angliában spórolják ki a mogyorót a Nutellából, és a gyöngyösi Tescóban lehet az igazit kapni. A legfinomabbat. A legzamatosabbat. A legmogyorósabbat. Vaktesztek sorozatait videóztátok le, amikben ökölbe szorult fejjel bizonygattátok, hogy mennyivel jobb a sajóbábonyi Coopban kapható Coca-Cola, mint a londoni társa. Minden csodálatos itthon. Még a Nutella is mogyorósabb, még a kóla is kólásabb, mint Luxemburgban. Csak a Zorbán. Meg a zolimpia. Meg a zúszóvébé. Csak azzal van a baj. Erre most nem megírjátok, hogy mégis szemetet kapunk? Aztán meg csodálkoztok, hogy mi inkább otthon főzünk és azt esszük a vonaton?

Ti zabáljátok csak nyugodtan a Lidl iszlamizált, keresztelenített szemetét. Ha nektek az ízlik jobban. Megérdemlitek. További kellemes posztolgatást, eredményes kávéfőzést, és hatékony őrködést kívánok, Fruzsika.

A szerző táncművész, publicista

 

(Apáti Bence, Magyar Idők)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Persze tudjuk, az ellenzék szerint nincs Soros-terv – Nemzeti konzultáció: ezek az új kérdések

Mától tilos burkát viselni Ausztriában