2018. szeptemberben a bruttó átlagkereset 322 800 forint volt, 10,4 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. 2018. január–szeptemberben a bruttó átlagkereset 324 100 forint, a nettó átlagkereset 215 500 forint volt, mindkettő egyaránt 11,7 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Érdemes ezeken a KSH által nyilvánosságra hozott számokon kicsit elidőzni, és talán egy picit büszkének is lenni. Bizony. Büszkének.
Akár nyíltan, nemcsak otthon, a négy fal között, hanem vállalva, hogy egy olyan közösséghez tartozunk, amely nem annak drukkol, hogy Magyarország csődbe menjen, nem azért fohászkodik, hogy Magyarországnak minél rosszabb legyen, hanem egy olyanhoz, amelyik nemcsak tesz azért, hogy hazánk egyre sikeresebbé váljon, de büszke is az elért sikerekre.
Károgás helyett büszkének lenni a permanens és szűnni nem akaró diktatúrázás közepette nem is olyan könnyű feladat. Ugyanis a külföldi sajtómunkások tudósításai szerint bár Magyarország diktatúra, a valóságban a Fidesz-szavazókat mindenféle következmény nélkül lehet agymosottazni, funkcionális analfabétázni, vagy épp megvásárolt, szenilis nyuggereknek hívni.
Lehet, hiszen a magukat függetlennek hazudó, Magyarországon garázdálkodó újságírók olyan hangulatot alakítottak ki, hogy a közügyekkel és a politikával csak felületesen foglalkozó, egyszerű választópolgárok azt hihetik: a kormányt kritizálni, a kormány összes intézkedését eredendően rossznak gondolni vagy épp dilettánsnak beállítani minden józan magyar demokratának kutya kötelessége.
A kormány, vagy ha úgy tetszik, az ország sikerének örülni legalábbis eretnek gondolat, de inkább lesajnálni való, megbocsáthatatlan ősbűn.
Az ilyen embereket – akik nem átallanak kisebb vagy nagyobb nyilvánosság előtt örvendezni egy-egy újabb eredmény hallatán – meg kell bélyegezni és ki kell rekeszteni. Mindenhonnan.
Így gondolkoznak az úgynevezett függetlenek, akik a hetente megjelenő, rendkívül biztató KSH-adatokkal szembesülve először azonnal előveszik a százasával becsomagolt papírzsepiket, jó alaposan kizokogják magukat, majd megírják, hogy persze, …hát …ööö …izé …igen, nos, valóban ilyen adatok láttak napvilágot, de Orbán teljesen el van szigetelve, rövidesen megbukik, majd felteszik a szokásos, unalomig ismételt „a növekedés fenntarthatatlan” kezdetű slágert.
Nyolcadik éve. Ugyanis az a fránya magyar gazdaság képtelen belátni, hogy a növekedése fenntarthatatlan. (Ismert, hogy újabb öt százalékkal nőtt a gazdaság.)
Most a bérek nőttek tíz százalékot, de a kettő összefügg, és ne legyenek illúzióink, újra élő fogják kapni a szokásos sablonokat.
És a függetlenobjektíveket az persze egy egészen picit sem fogja összezavarni – nem olyan fából faragták őket, dehogyis –, hogy tegnapig még arról írogatták az elképesztően objektív elemzéseiket, az volt narratívájuk központi gondolta, hogy egy komoly ember nem is gondolhat mást Magyarországról, mint azt, hogy az csak egy közepes méretű összeszerelő üzem, amit a külföldi cégek is csak az alacsony bérek miatt választanak, olyankor is egész itt-tartózkodásuk alatt tiszta erőből duzzognak, hisz egy nyugati demokrata szinte megfullad, amikor beleszagol ennek a középkori diktatúrának az állott és mérgező levegőjébe.
A bérek emiatt természetesen soha nem fognak növekedni, Magyarország napjai meg vannak számlálva, az utolsó pedig oltsa is szépen le a villanyt, mielőtt elindul Londonba mosogatni vagy bőröndöket hajigálni a lutoni repülőtérre.
Mi viszont erre csak azt mondjuk: Károgók! 322 800 forint! 10,4 százalék!
(Apáti Bence, magyaridok.hu)
