in ,

Apáti Bence – Így lesz a belga karácsonyi vásárból “téli vásár”

Érkezett egy újabb kis színes a nagyvilágbó

Érkezett egy újabb kis színes a nagyvilágból, egészen pontosan a töprengő belgák országából. A belgákról tudvalevő, hogy folytonos töprengésükből, ami a vallon–flamand–„hova is álljunk mi, belgák?”-Bermuda-háromszög köré épült számos kabaré, szólás és visszatérő kocsmai tréfa született, kivétel nélkül a fenti bizonytalankodást helyezi az indulási és az érkezési pontjába.
Mi is ismerünk néhány belgát, akad olyan is, akit még így távolról is kedvelünk, sőt tisztelünk, és némileg sajnáljuk, hogy rendes töprengő „hova álljak?”-belgából végül korábbi belgaságát és bizonytalanságát eldobván egyszer csak határozottan a pufók, hózentrógeres, kortárs pingáló művész katonája lett.
A toborzási pontoknál Lajosnak azóta már csak a hűlt helyét találja, aki valamilyen perverzió miatt keresni kezdi. Simicska elmenekült a csatatérről, becsapott árvái viszont azóta is a találkozási pontnál ácsorognak, összezavarodva, harcra készen, pont úgy, mint a dzsungelben felejtett japán katona, akihez nem jutott el az az örömteli hír, hogy a háborúnak vége.
A belgákból (is) toborzott vert sereg jelen pillanatban is úgy vívja elvesztett háborúját, mint amikor valakit csúnyán átvernek egy használt kocsival, amiről később sok minden kiderül: például, hogy dől belőle az olaj, négy totálkáros autóból lett összelegózva, és legalább kétmillió kilométert tett bele egy jó hangulatú és szorgos albán taxisofőr valahol Tiranában.
Na de vissza az igazi belgákhoz. Brugge egy kellemes és sok látnivalójú város. Olvasóimat nem szeretném hosszan untatni az észak Velencéje néven emlegetett ékszerdoboz nevezetességeinek felsorolásával.
Brugge építészeti gazdagsága és kultúrája önmagáért beszél, amiről fiatalabb és kevésbé világlátott olvasóim is bizonyára értesülhettek már az Erőszakik (eredetileg In Bruges) című filmművészeti alkotásból. Innen is üdvözlöm a filmszakma körül sertepertélő, pénzért irodalmi abúzusokat elkövető címbűnözőket. (Igenis van címbűnözés.)
Az In Bruges szinte végig az óvárosban játszódik, és két bérgyilkos (fekete)humorban, tragédiában és fordulatokban bővelkedő napjait mutatja be. No meg várost is. Mintegy mellékesen. Kiváló rendezői koncepció, ahogyan a pompás díszletként funkcionáló épületek és terek ellensúlyozzák a Colin Farrell alakította ír srác bárdolatlanságát és kultúra iránt tanúsított érdektelenségét.
Az ír bérgyilkost semennyire sem hatják meg a templomok, a katedrálisok, a csatornák, de még a híres karácsonyi vásár sem. Unalommal vegyes undorral, idegen testként szemléli Brugge-t, nem érinti meg a történelem, a kultúra, úgy egyáltalán, a háta közepére sem kívánja Európa egyik legszebb városát.
Valahogy így érezhetik magukat az újonnan és jórészt illegálisan Belgiumba érkezett első és második generációs migránsok. A Közel-Keletről egészen Brugge pompás óvárosáig menekült muzulmánok is kedvetlenül és némi undorral szemlélhették a Sint Salvator-katedrálist, a Szent Vér-bazilikát és a karácsonyi vásárt. Csakhogy a Brugge-ben élő muszlimoknak, Colin Farrell karakterével ellentétben, lehetőségük adódott változtatni a rosszkedvüket okozó dolgokon.
Részint mert sokan, sőt egyre többen vannak, részint mert valós személyek, így sokkal nagyobb az érdekérvényesítő képességük. Úgyhogy a városvezetés, meghallván a új idők szavát és a müezzinek énekét arról, hogy Allah hatalmas, ebben az évben már nem karácsonyi vásárnak fogja hívni az ünnepi piacot, hanem Wintermarketnek, azaz téli vásárnak.
Ez ugyan a kommunizmust idézi, szó szerint vallássemleges, befogadó, de végre senki érzékenységét nem fogja megsérteni. Esetleg a keresztényekét, no de ők nem számítanak.
Arról egyelőre nem érkeztek hírek, hogy a betlehemek, illetve a karácsonyfák is tiltólistára kerülnek-e november végétől, esetleg, hogy földre fogják-e teperni vagy csak elzárásra ítélik majd azokat a fasiszta, 8–12 éves kisgyerekeket, akik karácsonyi dalok éneklésével kezdik majd provokálni a Brugge-be érkező muzulmánokat, de egyik lehetőséget sem zárhatjuk ki.
A nyugat-európai emberek példaszerűen integrálódnak a közel-keleti muszlimokhoz, ezzel is megcáfolva azt a fideszes propagandasajtóban megjelenő hazugságot, hogy nem működik az integráció. Mi az, hogy? Nagyon is működik.
Persze van még tennivaló bőven, hiszen keresztek, katedrálisok, templomok, papok és apácák sajnos még mindig fellelhetők a belga városban, úgyhogy Brugge polgármesterének van még dolga, hiszen annál kirekesztőbbet jelenleg el sem tudunk képzelni, mint hogy több száz éves keresztény épületekkel és az utcákon lófráló egyházi személyekkel hergelje valaki a béke vallásának elfogadó és toleráns követőit.
Úgyhogy sok erőt és kitartást kívánunk neki. Meg egészséget.
(Apáti Bence, magyaridok.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Bayer Zsolt az új Nemzeti Konzultációról: “Most is jön majd az infantilis röhögés…”