in ,

Apáti Bence az összellenzéki moslékkoalícióról

Helyesebb volna a közvélemény-kutatásokra figyelni, nem csak a vágyvezérelt délibábokra

Régóta ismert a tételmondat, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, hanem választást. A tételmondatot egyébként Kovács ­László követte el, a szállóigévé vált idézet az ő kiváló innovációja. Kevés kivételtől eltekintve az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a modern közvélemény-kutatási módszerek többé-kevésbé pontosak, és ugyan pár százalékos eltérések előfordulhatnak, de a mérésekkel foglalkozó cégek egészen ügyesen meg szokták tippelni, melyik párt lehet a legesélyesebb a győzelemre a soron következő választáson.

Erre legutóbb 2018 áprilisában láthattunk példát. De az ellenkezőjére is. Az ellenzék ugyanis – erején felül – azt jósolta, hogy a Fideszt rettenetes verésben fogják részesíteni; Vona Gábor, Kálmán Olga és Kéri Laci bácsi egyvégtében arról hadovált, hogy személy szerint ők mindhárman hatalmas kormányváltó hangulatot érzékelnek, s hogy alig bírják csillapítani az úgynevezett népet és népharagot. És hogy ám ők nagyon sok emberrel találkozgatnak és beszélgetnek, úgyhogy kertek alatt lopakodik a kormányváltás, háromszoros hurrá, íziben vége lesz a Fidesz-kormánynak.

Ám ezzel szemben a közvélemény-kutatók merőben más mérési adatokkal rukkoltak elő. Az egyik (nem kormányközeli cég) például kétharmad arányú győzelmet jósolt a Fidesznek. A Medián-kutatást a HVG szemlézte. A választás eredménye ismert. A Fidesz nyert. Kétharmaddal. Ahogyan azt a közvélemény-kutatással foglalkozó cég előre jelezte. Tehát az ismert, de el nem ismert tételmondat igazságtartalma az ellenzéki vágyak és vágyálmok megsemmisítőjeként igazolódott be.

Ám a közvélemény-kutatások adatai­ra fittyet hányók nem tanultak a 2018-as fiaskóból, és rendületlenül olyan politikát folytatnak, amellyel képtelenek a népszerűségüket növelni. Eközben persze még rendületlenebbül hisznek a győzelmükben. Kis túlzással már csak ők. Az ellenzéki roncs-/szivárványkoalíció pártjai képtelenek vonzó, érthető üzeneteket közvetíteni.

Számtalanszor leírtuk már, hogy a politikai nyilvánosság kakofóniájának zajából igazából egyetlen szólamot hallhat ki a választópolgár: az „Orbán, takarodj!”-ot. Ez a kötőanyag, a cement, amely valamelyest összetartja a politikai paletta legkülönfélébb szegletéből összefújt pártokat. Ami ugyan a most még hol beismert, hol letagadott, aztán megint beismert, aztán megint letagadott összefogásra sarkallja az ellenzéki pártokat, de a szélsőjobbos ideológiával kacérkodó Jobbik bajosan tudná egy esetlegesen megnyert választás után összefésülni a programját a vörös zászlókkal menetelő, a nemzetállamok ellen agitáló Demokratikus Koalícióéval.

Aki nem hiszi, járjon utána, milyen furcsa tekintettel feszengett Gyurcsányné művésznő mellett a Jobbik kabátdobálási specialistája és főpojácája, Jakab Péter, nem is olyan régen az egyik – szokás szerint – megbukott ellenzéki tüntetésen. Gyurcsányné pártja egyébként már csak azért is az egyik legizgalmasabb példa a „nem közvélemény-kutatásokat kell nyerni” mondatot hangoztatók között, mert a Századvég legutóbbi kutatása szerint a magyar emberek 80 százaléka az erős nemzetállamokban látja a jövőt. Valószínűleg a jelent is. De a DK-t ez a legkevésbé sem érdekli. (Ez se.) A DK semmitől sem zavartatva harsogja, hogy Európának a nacionalizmus, a populizmus és nemzetállamok helyett Európai Egyesült Államokra van szüksége.

Ahogy az sem érdekli őket, hogy a tömeges, ellenőrizetlen és illegális migrációt sem támogatják a magyarok. És nem csak a magyarok.

Ahol van még szabad sajtó, mint például Olaszország, olyan, amit a bevándorláspárti erők nem tartanak az ellenőrzésük alatt, és ahol büntetlenül, cenzúra nélkül be lehet mutatni a migráció árnyoldalait, ott elképesztő népszerűségnek örvend a Matteo Salvini által vezetett bevándorlásellenes Liga, sőt! Salvini politikai tömörülése 2014 óta 27 százalékot erősödött. És ezen a ponton álljunk is meg, mert a közvélemény-kutatási adatokkal nem foglalkozók egyetlen téma esetében azért fura módon mégiscsak törődnek a választók véleményével, a közvélemény-kutatók által mért adatokkal.

Az ellenzék pártjai ennek ellenére szemérmesen, de inkább sunyi módon hallgatnak arról, milyen álláspontot képviselnek a bevándorlás tekintetében. Nem tudhatjuk biztosan, mit gondolnak Európa legfontosabb kérdéséről. Utoljára 2015 nyarán álltak bele az illegális migrációt érintő vitákba, amelyeket csúnyán el is vesztettek. Politikusaik azóta durcásan/taktikusan hallgatnak. Talán némasági fogadalmat tettek. Esetleg aljasok. Vagy inkább nem merik felfedni a lapjaikat, mert tudják, hogy miután érveiket, hazugságaikat megcáfoltuk, a magyar választók túlnyomó többsége a kormány politikáját és nem a merkeli Willkommenskulturhoz hasonlító balliberális migrációs álláspontot támogatja.

De minden más témában Kovács László korszakos gondolatát tekintik irányadónak. Magasról tesznek arra, hogy milyen irányba mozdul el a támogatottságuk.

A héten jöttek ki a legújabb közvélemény-kutatási adatok, amelyek azt mutatják, hogy az ellenzék népszerűsége nemhogy nem nőtt attól, hogy az összellenzéki moslékkoalíció szerint Magyarországon ötmillió koldus senyved az orbáni diktatúrától, hanem épp ellenkezőleg: csökken. Ez a narratíva jól láthatóan mind­össze egy nagyon szűk körben, egy ellenzéki véleménybuborékban működik. A DK-s ultrákat meg a szoci kemény magot hatékonyan lehet fanatizálni ezzel a csacsisággal, de a hívőkön kívül ez az üzenet senkit nem képes mozgósítani. A politikát csak kívülállóként szemlélő, pártpreferencia nélküli bizonytalanokat csak elidegeníti, ha hazugságokkal traktálják őket.

Márpedig az éhséglázadásokat és diktatúrát vizionáló ellenzéki politikusok nem veszik figyelembe, hogy a választóknak minél többször hazudoznak arról, hogy Magyarországon mindenki nyomorog és hogy tombol a diktatúra, annál inkább kezdenek kételkedni a szavaikban. Az emberek ugyanis nemhogy nem akarnak éhséglázadni, de húsvétkor és decemberben is dugig voltak az autópályák, a szállodák és a bevásárlóközpontok; a reálbérek, a fogyasztás és a GDP is növekszik, ráadásul diktatúrákban a jámbor rendőrök a legritkább esetben szokták rezzenéstelen tekintettel tűrni, ahogy két centiről üvöltenek és füstöt fújnak az arcukba, lincshangulatot élesztve üvegdarabokkal, petárdákkal és égő füstbombákkal dobálják meg őket. Márpedig a túlóratörvény ellen tüntető pár száz fős csőcselék pont ezt csinálta.

Az ellenzéknek akkor lenne némi esélye a soron következő választáson, ha elfogadná, hogy hazugságokkal nem tudja átverni az embereket, és ha elkezdené figyelni, hogy miket mérnek a közvélemény-kutatók.

Ha a politikus hülye, demagóg, hazudik és elvtelen, akkor a választók el fogják mondani a közvélemény-kutató cégek embereinek, hogy szerintük a politikus hülye, demagóg, hazudik és elvtelen, és ezért nem fog rá szavazni. Nem olyan bonyolult ez.

 

(Apáti Bence, magyarnemzet.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Loading…

0

Hozzászólások

hozzászólás

Written by mindenszo

Már szépen jönnek az aláírások Bangóné lemondatására – Mutatjuk a számokat

Bayer Zsolt megrendítő gondolatai a magyarságról: “Én azt szeretném, ha önmagunkat tudnánk végre szeretni és megbecsülni.”