A 2018-as választás valódi tétje az, hogy ki védi meg az ország szuverenitását, ki védi meg az illegális bevándorlók erőszakos áradatától, és ebben kire lehet számítani. Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy ebben a kérdésben csak a Fidesz és a KDNP a biztos pont, mindenki más már számtalanszor elárulta ezt az ügyet.
A nemzet ügyét eláruló ellenzéki szervezetek, valamint pártoknak nem nevezhető politikai klubok egyre agresszívebbé váltak. Vezetőik a közelgő nemzeti ünnepünkön nem titkoltan utcai erőszakra, zavargásokra készülnek. Nem akarnak várni tavaszig, az ’56-os forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján tervezik fiatalok tömegeit utcai harcosként a békés többségre ráküldeni.
A Soros-hálózat Soros György kottájából játszik. Fenyegetőzik, forró őszt, törvénytelen és erőszakos akciókat emleget. Gulyás Márton agitátor és véleményvezér már májusban a Hír TV-nek nyilatkozva elsütötte a „Gulyás-ágyút”: „Abban vagyunk érdekeltek, hogy a történet legkésőbb az év végéig révbe érjen. Ám ha a kormány ősszel sem tér jobb belátásra, akkor olyan szinten fogjuk felbontani az együttműködést az államhatalommal, hogy Orbán Viktoréknak kikerülhetetlenül fel kell ismerniük: ha nem hátrálnak ki az álláspontjuk mögül, annak olyan súlyos ára van, amelyet nem éri meg vállalni” – magyarázta a terveik szerint október 23-án kezdődő akciósorozatot.
Vágó Gábor, a Soros-birodalomhoz tartozó Átlátszó korábbi újságírója, távozása óta hivatásos civil aktivista Gulyás Márton áprilisi festékdobálása kapcsán egy alkalommal arról beszélt, hogy egyre radikálisabb, erőszakosabb eszközökkel kell fellépni: „Hagyjuk már, radikális, tényleg?! Ez a radikális!? Ez a radikalizmus Magyarországon ma?” Szerinte ezeknek az akcióknak ki kell fejezniük a bennük rejlő dühöt is, például „amikor bedobálták klaviatúrával a Fidesz-székház ablakát. Ilyen szimbolikus, kvázi erőszakos akciókra van szükség” – mondta Vágó indulattól átszellemülve.
Schilling Árpád rendező, aki egyben a Krétakör alapítója is, szintén bedobta magát. Áprilisban, egy sajtónyilatkozatában azt mondta: „Nem lehet törvényes eszközzel nyomást gyakorolni a parlamentre. Vége annak a kormányzásnak, amikor az ellenzék akciói visszahatnak a kormányzati működésre.” Majd máskor így szólt: „Törvényes eszközökkel nem lehet jobb belátásra késztetni a kormányt, ezért van bennünk valamiféle határátlépési vágy.” A Momentum nevű egyszázalékos viccpárt főbohóca, Fekete-Győr András nem átallott a napokban hivatásos koldussá válni: támogatásokért kuncsorog az október 23-i rendezvényük megszervezéséhez, mert ígérete szerint tömegeket visznek majd ki az utcára.
Az LMP azonban biztosra akar menni. Nem elégszik meg Soros György kottájával, Ron Werber gyűlöletkarmester dirigálására is igényt tart. Werber, a gyűlöletkampányok visszatérő karmestere újból hazánkban rontja a levegőt. Ismert, hogy 2002-ben penetráns stílusban hergelte, fanatizálta az MSZP-aktivistákat.
Tóbiás József akkori kampányfőnök jelleméhez hűen azt mondta, hogy ne foglalkozzanak a szabályokkal, a büntetéseket majd elrendezik a választások után. Az LMP-nek azonban gusztusa támadt a maga borzalmában korábban már megtapasztalt Werber-féle negatív választási kampányra. Szél Bernadettnek fontosnak tűnik, hogy már most, ’56-os ünnepünk évfordulóján az utcára küldhesse a Werberjugend aktivistáit.
Ezt a hisztérikus harcos kampányt a napokban már meg is hirdette a parlamentben az LMP Jeanne d’Arcja. Szél Bernadett ugyanis néhány nappal ezelőtt hirtelen támadt küldetéstudatától megvilágosodva azt nyilatkozta, hogy már mozgósítják is az embereket, mert szerinte neki, mint miniszterelnök-jelöltnek és az egész ellenzéknek ez a küldetése.
Soros felismerte, hogy jogállami keretek között, vagyis parlamenti választás útján az emberei nem tudnak hatalomra kerülni Magyarországon, ezért ennél többre van szüksége. A Project Syndicate hasábjain megjelent véleménycikkében egészen nyilvánvalóvá tette terveit és azt is, hogy ő a törvények fölött áll: „A nyílt társadalmak megőrzéséhez nem elég a jogállamban bízni: ki kell állni azért, amiben hiszünk. A CEU és az alapítványaim támogatottjai ezt teszik.
A létük a tét” – fogalmazott a tőzsdespekuláns. Most új varázsszóval kezdte el mosni az emberei agyát: ez pedig a polgári engedetlenség. Azonban az általa elképzelt, és más országokban már megvalósított polgári engedetlenségi mozgalmaknak hazudott akciók köszönőviszonyban sincsenek a Mahatma Gandhi és a Martin Luther King által fémjelzett erőszakmentes polgári engedetlenséggel.
Az emberei által már Macedóniában és Szerbiában is alkalmazott módszerek megalkotója Saul Alinsky. Magyarországon kevéssé ismerik a baloldali, szélsőséges és agresszív megélhetési aktivisták koronázatlan királyát. Az 1972-ben elhunyt „mester” a Vörös becenévre hallgatott, nyilván nem a hajszíne miatt, és magát szerényen csak baloldali radikális aktivistának, forradalmi gondolkodónak tartotta. Ő alkotta meg a provokatív közösségi szervezés módszertanát, amelynek a kulcsfigurája a harcos és agresszív, a törvényeken is átgázoló aktivista.
Modelljében a radikális aktivista politikai, társadalmi és médiaeszközökkel nyomást gyakorol a kormányzati szervekre, és eközben a célok elérése érdekében bármilyen eszközt felhasználhat. Hirdette, hogy mellőzni kell mindenféle morális megfontolást, amikor az aktivista cselekszik: a hazugság, a megtévesztés, az erőszak teljesen legitim eszközei ennek a módszernek. Werber tevékenysége is tipikusan Alinsky modelljére épül, annak módszereit kelti életre.
A gyűlöletaktivisták a fentiek alapján várhatóan minden eszközt be fognak vetni, hogy az ünnepi hangulat helyett a kormány politikája elleni hisztéria uralja el az utcát és a közhangulatot. Eközben a nagyobb ellenzéki pártok a háttérben megbújva már előre a kormányt teszik felelőssé az esetlegesen bekövetkező zavargásokért. Figyelemre méltó az az igyekezet, ahogyan az ellenzék a törvénytelen akciókkal fenyegető szervezeteket előre felmenti és mentegeti.
Miután ezek élén külföldi zsoldban álló megélhetési gyűlöletaktivisták állnak, a magyar titkosszolgálatok úgy látják, komoly kockázatot jelentenek azok a külföldről pénzelt szervezetek, amelyek többek között az ünneppel kapcsolatos tömegmozgásokat kihasználva megkísérelhetik Magyarország belső rendjének szétzilálását, amely nem lenne más, mint lázadás.
Ugyanis, aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy az Országgyűlést, a köztársasági elnököt, a Kúriát vagy a kormányt jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy akár csak ezzel fenyegetve is akadályozza vagy intézkedésre kényszerítse, a lázadás bűntettét követi el, és kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Nehéz idők következnek. Az ünneprontók saját maguk ünneplésére készülnek. A Soros-hálózat és a Werberjugend nem fogja tisztelni nemzeti ünnepünk tisztaságát. Provokálni, bekiabálni, sípolni és fütyülni fognak, és bevallottan nyílt háborút indítanak a kormányzat ellen. Az államnak viszont joga, sőt kötelessége védekezni a békétlenséget, anarchiát és törvénytelenséget hirdetőkkel szemben.
A szerző jogász
(Petrin László, magyaridok.hu)
