Nem nagyon követem Gyurcsány Ferenc irodalmi munkásságát, mert az időm kevés, és vannak jobb olvasmányaim is, de a héten annyiszor találkoztam azzal, hogy leírta valahol, hogy „Készülünk!”, hogy gondoltam, megnézem mire készül a mi Ferink.
Nos, elolvasva a vonatkozó Facebook-bejegyzést, valahogy úgy értettem, hogy arra készül, hogy az orosz–ukrán háború és a katasztrofális nyugati szankciók következtében kialakuló gazdasági válság által reményei szerint generált társadalmi elégedetlenség hullámait meglovagolva átveszi a hatalmat, és ő fog kormányozni. Tervezi ezt tenni a teljes 10-15 százalékos támogatottságával, valahogy úgy, ahogyan ezt a kommunista elődei is csinálták az elmúlt bő száz év csaknem felében, akik mindig kihasználták a háborúk okozta zűrzavart a hatalom megragadására.
Mit mond erre egy, az átlagnál erősebben motivált jobboldali szavazó, egy olyan, amilyen van a több mint hárommillió Fidesz-szavazó között körülbelül fél-egymillió. Először is felidéz néhány káromkodást, amit még a nyolcvanas évek elején tanult Kanalas Bandi bácsitól, a tiszaalpári halásztól, aki már évekkel a rendszerváltás előtt igen változatos szövegkörnyezetben tudta emlegetni a kommunistákat, valahogyan azonban minden esetben összekötve őket egy ősi női foglalkozás gyakorlóival és azok vállalkozói jogosultságát igazoló papírjával (bárca). Kanalas Bandi bácsi ezzel egyébként a korát jelentősen megelőzte, mert abban az időben a kommunistákat még más szövegkörnyezetben volt illendő emlegetni, különben könnyen magára vonta az ember Feri későbbi felesége nagypapájának a haragját, ami nem volt ajánlatos.
Ezután pedig azt gondolja az egyszeri, az átlagnál erősebben motivált jobboldali szavazó, hogy rendben, Feri, de nem árt, ha tudod, hogy mi is készülünk. Nem leszünk olyan lúzerek, mint bő száz évvel ezelőtt, amikor az elődeink csak legyintettek a ti elődeitekre, majd utána 1918–19-ben szegény béka módjára megbabonázva nézték, ahogyan a kommunista kígyó felzabálja a múltjukat, az országukat, majd végül őket magukat is.
Nem, ezúttal nem lesz 1918–19, mert eltakarítunk benneteket az első pillanatban, amikor a hatalmat magatokhoz akarjátok ragadni. Mert már pontosan tudjuk, hogy milyenek vagytok, és milyen az, amikor a hatalom a ti kezetekben van. Mert tanultunk ez elmúlt több mint száz évből. És ha utcára hívjátok a támogatóitokat, azt a két-háromezer drogost, aki most is ott szerencsétlenkedik a kutyapárti hídfoglaló bohóckodásokon, mi, fél-egymilliónyian – közöttünk egyébként sokan katások, de ez most teljesen lényegtelen – is odamegyünk. A nyugodt, de hatalmas élőerő látványától nyilván úgy inukba száll a bátorságuk, hogy mint oldott kéve hullanak szét, vagy ijedtükben esetleg beleugranak a Dunába, aztán közülük az a néhány, aki eljutott az egyedfejlődés azon szintjére, hogy egyáltalán megtanult úszni, majd valahol a Kvassay-zsilip környékén mászhat partra.
És még egy jó tanács Feri: mielőtt ezzel megpróbálkozol, még egyszer, utoljára bérmálkozz meg, azt úgyis gyakran szoktál!
(Felföldi Zoltán, magyarnemzet.hu)
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
