Karácsony Gergely – elképesztő, elemi erejű meglepetést okozva – a minap bejelentette, hogy indul az ellenzéki miniszterelnök-jelölti előválasztáson. Némileg bonyolította a helyzetet a The Economistnak adott interjúja és az abból fakadó botrányok sorozata, hiszen ez a bejelentés talán már hetekkel korábban is megtörténhetett volna, ha nincs az újságban elsütött óvodás szintű sértegetés, illetve az is kiderült, hogy nem fedi le az igazság minden szeletét mindaz, amit Karácsony a nyelvtudásáról állított.
Meg eleve, van itt egy talán ennél is fontosabb tényező, ami véletlenül sem teszi zárójelbe Karácsony body shaminges mondatát – ami eddig főbenjáró bűn volt, de már elmúlt – vagy a hazugságait: a tény, hogy eddig még nem nagyon láttunk olyan demokráciákat, ahol egy jelölt elsőként a megbízóinak jelentené, mégpedig nyilvánosan, hogy megméretteti magát, nem pedig lehetséges választóinak.
Sajátos döntés, nemde? Azt már megszokhattuk, hogy a nyugati tótumfaktumok minden kritikájukkal úgy tesznek, mintha a jelenlegi kormány nem a negyedik Orbán-kabinet lenne, sorrendben pedig a harmadik olyan, amely a választóktól kétharmados felhatalmazást kapott sokkal-sokkal arányosabb választási rendszerben, mint a jenki, a brit vagy a francia, de azért az mégiscsak nóvum, hogy innentől kezdve az ellenzéki vezetők már színleg sem tesznek úgy, mintha olyan sokat számítanának nekik a magyar választók érdekei, véleménye.
A nyugati, progresszív sajtót megfelelő módon ellátták mondanivalóval. Vagy ha nem is – mert a hivatkozott cikk valami borzasztó színvonalú volt, nem mintha olyan sokat várna már az ember a balos heccsajtó européer kiadásaitól –, a megfelelő helyeken, a megfelelő embereket és persze a megfelelő közönséget megnyugtatták arról, hogy igen, a nagy ígéret meghajlik akaratuk előtt. Jó, akkor ezt esetleg a magyarokkal is közölhetnénk.
No, de ez az egész a színházi része a sztorinak. Tavaly ilyenkor sem volt kétséges, hogy Karácsony Gergely elindul az előválasztáson. Mi több, tavaly ilyenkor sem volt kétséges, hogy ő lesz a befutó. Hogy neki vagy nekik miért érte meg erről hazudozni az elmúlt időszakban, az legyen az ő problémájuk, de ennek elsikálása mára rutinfeladat az Új Múlt Kft.-nek. A bejelentés megtörtént, ezen se a botrány, se annak bármilyen felgöngyölítése sem változtat egy jottányit sem. Most lassan ideje lesz azzal foglalkozni, hogy pontosan milyen műsort is akarnak nekünk eladni, kik a résztvevők és mi a feladatuk lényegi része.
Azt már rögtön a kezdetek kezdetén nyilvánvalóvá tették, hogy Karácsony kampányát egy új szervezkedés is végigkíséri majd, ez a bizonyos 99 mozgalom. A szervezet, amiről a függönyök felgördülése után kiderült, hogy kétszeresen táplálkozott – hogy is mondjuk egészen finoman? – külföldi ihletforrásokból. Egyrészt volt egy szlovák mozgalom, aminek egészen hasonlatos volt a képi világa Karácsonyék elképzeléséhez, nota bene, hasonló támogatottságot is értek el, mint a Párbeszéd bármikor, másrészt ugyanezzel a 99 százalékos tematikával kampányolnak Amerika különféle újbalos, még plasztikusabban leírva régibolsi galerijei.
Szóval rögtön csillagos ötöst érdemelnek Karácsony píárosai!
És tudják, még ez is mellékes körülmény. Megemlítendő, tematizálandó, de végül is mellékes. Sokkal érdekesebb az álarc mögött kibontakozó elképzelés. Mert amit ott látunk, az egészen pontosan a Demokratikus Charta 2022-re újrakoreografált verziója. Nézzük csak meg, kik állnak már bejelentett módon Karácsony mögött! Olyan régi, bizonyított, igazi demokraták, mint Kis János, Alföldi Róbert, Kenedi János vagy Haraszti Miklós, és akkor a jobboldali árulókról, Bod Péter Ákosról vagy Mellár Tamásról szót sem ejtettünk. Az üzenet sem változott: íme, itt a fasiszta önkény világa, az árvalányhajas horthyzmusé, az uram-bátyám világ, amitől meg kell védeni a kitaszított, szegény, elhanyagolt, egyszeri magyar embereket.
Kik lehetnének erre alkalmasabbak, mint azok az arcok, akik már harminc éve is pontosan ugyanazt, ugyanúgy, ugyanazokkal mondták, mint ma? Hát nem egyértelmű, hogy Haraszti vagy Kis, aki évtizedekkel ezelőtt is gyűlölt mindent, ami jobboldali, valahogy mégis talál valami azonos utálnivalót az MDF- és a Fidesz–KDNP-kormányokban? Vagy ahogy akkoriban is voltak spiclik, úgy ehhez a gárdához is csapódhatnak egykor konzervatívnak tartott arcok, akik szívesen eljátsszák a jól idomított jobboldali szerepét, pont úgy, ahogy azt a baloldal elképzeli?
Emberek, ez egy klasszikus 1993-as akció: minden egyes elemében másolják a Demokratikus Chartát. Ugyanazok a rigmusok, ugyanazok a panelek és kommunikációs formulák. Már csak ebből kiindulva is egyértelmű, hogy miért tudnak ezek az emberek, ha másban nem is, de a patológiás Fidesz-gyűlöletben egyesülni: mert a Fidesz volt az, amelyik az 1990-es évek elején azt mondta, hogy ők biztosan nem segédkeznek abban, hogy felhasználva ezt a kamu szervezkedést, kiengedjék a karanténból a komcsikat. Abból az elzárásból, ami tényleg csak pár évig tartott, nem is volt valami komoly, de na, azért mégiscsak zsenánt volt akkoriban egy az egyben kvaterkázni egykori fő-MSZMP-sekkel. A Demokratikus Chartának pedig semmilyen egyéb célja sem akadt, csak az, hogy ezt az állapotot megszüntessék, és kiegészülhessenek a liberálisokkal, átvéve a Magyarország feletti uralmat.
A Fidesznek is felajánlották annak idején a csatlakozás lehetőségét, akik ezt felismerték, és kategorikusan nemet mondtak. Az eredmény? Az akkori egyik legerősebb pártból páriákká váltak, éppen csak bekerültek 1994-ben a parlamentbe, és teljesen nyilvánvalóan tönkre akarták tenni őket. Ahogy azóta is sokszor idézték, vissza akarták dobni a pártot a kukába. Nem sikerült. Nem is elég kifejező szó ez arra, ami történt, hogy nem sikerült, hát hadd mondjam érthetőbben! A Fidesz azóta többszörösen a sz…rt is kiverte az egykori chartásokból, aztán meghentergette őket benne, és a végén kicsit még jobban elverte őket. Totálisan, teljesen, visszavonhatatlanul.
Szubjektíven nézve érthető tehát, hogy honnan ez az elemi erejű gyűlölet. Hiszen addig szinte minden sikerült ennek a balos gárdának, de ez nem. Ez nagyon nem. Azóta akárhányszor is próbálkoznak, csak azért sem sikerül. Nagyon szomorú dolog lehet ennyire megkeseredett, megszégyenült komcsinak lenni, és még szomorúbb, ha ehhez valaki úgy csatlakozik, hogy neki személyesen az 1990-es években nem volt arrafelé semmi dolga.
Csak így, később csatlakozni a lúzerekhez extrémen speciális mazochizmus.
No, ez a legújabb terv, amivel sikert szeretnének elérni. Nevetséges, átlátszó, de nem veszélytelen. Nem veszélytelen, mert 1994-ben is meglehetősen nagy sikert arattak ezzel, hiába volt egyértelmű, mi a cél. Úgyhogy mi is legyünk résen, mert a történelmi élmények nem véletlenül váltak tapasztalattá. Még egyszer nem emelhetik fel sikeresen az ernyőt a barna eső ellen.
Már csak azért sem, mert ezúttal mi is ott leszünk.
A szerző újságíró, műsorvezető
(Trombitás Kristóf, magyarnemzet.hu)
Oszd meg a barátaiddal is!
