Míg a román hatóságok a világjárvány ellen küzdenek, a PSD „a parlament titkos irodáiban azért harcol, hogy Erdélyt odaadja a magyaroknak” – ezzel a kijelentéssel örvendeztette meg ma a nagyérdeműt Klaus Johannis, a románok szász államfője. Johannis agyműködésének szabályozóját az akasztotta ki, hogy a román alsóházban egy önrendelkezéssel kapcsolatos dokumentumot nem utasítottak el startból a szociáldemokraták (aztán ezt néhány órával később megtették a felsőházban). Az államfő televíziós nyilatkozatában észbontónak találta, hogy hova jutott a PSD, és milyen megállapodások köttetnek a román parlamentben. Hozzátette: „Nem akarom, hogy a nemzet fontos ügyeit a PSD döntse el Románia és a románok ellenében. Ez megengedhetetlen”.
Azt is megerősítette, hogy míg ő Románia elnöke, ilyen törvény nem létezhet. Johannis egyébként a televíziós beszédét magyar nyelvű „Jó napot, PSD!”-vel indította.
Hát akkor: „jó napot” mindenkinek!
Mellékesen jegyeznénk meg: ilyen virtigli aljas húzásra soha egyetlen hivatalban lévő román államfő nem vetemedett. Nemcsak példátlan és felelőtlen, hanem vérlázítóan kártékony. Ilyen jellegű hazugságon alapuló gyűlöletkeltésre legutóbb a náci Németország első számú vezetője, Johannis politikai elődjeinek akkori példaképe, a korabeli Románia legfontosabb szövetségese ragadtatta el magát.
Kevésbé közismert, hogy a románok sokat köszönhetnek az erdélyi szász vezetőknek! Az első világháború előtt és alatt Rudolf Brandsch vezetésével kiemelt szerepük volt Magyarország nemzetközi lejáratásában, telesírták a világot a leggusztustalanabb hazugságokkal a nem létező elnyomásukról, 1919-ben pedig azonnal meghirdették, hogy Romániához akarnak csatlakozni. Az álmuk valóra vált: a szászok Erdélyben a magyar fennhatóság alatt 700 éven keresztül lélekszámban és anyagiakban is szépen gyarapodtak, hogy aztán felszabadulva a magyar elnyomás alól 70 év alatt a román szabadságban megsemmisüljenek. És mi lett a jutalmuk a kollaboránsoknak? Nézzük csak a magyargyűlölő Rudolf Brandsch esetét: a második világháború után a kommunisták letartóztatták és a román börtönök vendéglátását élvezve úgy pusztult el, mint egy kutya, azt sem tudják pontosan, hogy hol.
Visszatérve a jelenkorra: az erdélyi magyarok csak azt követelik ma is, aminek alapjognak kellene lennie, hogy legyen egy uniós tagállamban. Azt az önrendelkezést, amit Johannis ősei is kértek maguknak 1919-ben. Mindenkinek azt, ami jár!
A történelem kerekei sokszor furcsán forognak, de kétsége ne legyen senkinek, hogy majd mindenki megkapja azt, ami jár. A békétlenkedők, a gyűlölködők és fontolva haladók és az építkezők is. De csak annak adatik, aki kamatoztatja a reá bízott tálentumokat. A szászok eltűntek a történelem színpadáról. Mi ezt nagyon sajnáljuk, de ez az ő döntésük volt! Már csak egy epeömlésben szenvedő karikatúrájuk kísérti a jelenkort, olyan aki románabb akar lenni a románoknál. És ez már tényleg szánalmas…
(Szakács Árpád, magyarnemzet.hu)
Oszd meg másokkal is!
