Surányi György az elmúlt hónapokban úton-útfélen »komoly« szakértői szerepben nyilatkozik az inflációról, az aranytartalékról, Magyarország államadósságszintjéről, a magyar gazdaság teljesítményéről, teszi mindezt úgy, hogy tevékenységéhez olyan kiváló »eredmények« kötődnek, mint a majdnem harminc százalék (!) körüli infláció vagy a magyar gazdaságtörténelem legnagyobb megszorítása, a Bokros–Surányi-csomag.
Surányi György szerint a jegybanknak már 2020-ban is szigorítania kellett volna, miközben mindenki az enyhítés fegyverével küzdött a pandémia következtében leállt gazdasági szegmensek hatásai, majd az újraindítás nehézségei ellen. Surányi György szerint egy jelentős szintű nemzeti aranytartalék tartása pedig egyenesen hazárdjáték. Jelen írásomban ez utóbbi témát járom körül, s miképpen a végén, már az elején is szögezzük le, hogy nincs olyan adat, nem létezik olyan közgazdasági elmélet, amelyek alátámasztanák ezen állítását.
Ennek következtében gondolhatnánk, hogy ez a kérdés fel sem fog merülni a már régen elstartolt választási kampány során vagy annak farvizén, hiszen, amiről nem lehet megfelelően alátámasztott kritikát megfogalmazni, amit nem lehet érdemben bírálni, azt nem is érdemes össztűz alá venni. Legalábbis nincs olyan értelmes ember, aki erre vállalkozik. Aztán kiderül, hogy mégis van ebben az országban valaki, aki képes a nyilvánvalót is tagadni. Személye korántsem meglepetés, Surányi György korábbi jegybankelnökről van szó, akinek az arany szó hallatán illene mélységesen hallgatnia. Ám mivel nem ezt teszi, felmerülhet a kérdés, hogy vagy nem ismeri az önkritikát, vagy céljai lehettek az arany eladásával. Szavaiból bizonyosra vehetjük, hogy amint bármikor ismét lehetősége adódna, nem rajta múlna nemzeti aranykészletünk felszámolása.
(Siklósi Barnabás, magyarnemzet.hu)
Add tovább!
1 Comments