Nem sokkal Tommy Robinson gyanús körülmények között történt bebörtönzése után, az egyik legbefolyásosabb Soros-szervezet most hosszú publicisztikában próbálja befeketíteni a jobboldali aktivistát. Nézzük, miről is van szó!
Tommy Robinson esete mostanra bejárta a teljes világsajtót. Az aktivista tudósítani akart a muzulmán erőszakoló bandák tárgyalásáról, de „uszítás és a köznyugalom megzavarása” vétsége miatt letartóztatták. Gyorsított eljárásban 13 hónap börtönbüntetésre ítélték, ami óriási visszhangot keltett, több ezren tüntettek a szabadon bocsátásáért, még online petíciót is indítottak ennek érdekében.
Furcsamód a Hope not Hate nevű álcivil szervezet igen gyorsan közzétett egy publikációt,amelyben hosszasan értekeznek arról, hogy Tommy Robinson voltaképpen egy szélsőjobboldali iszlamofób radikális.
Bár mindenképp örvendetes, hogy a publicisztika legalább nem akarja Robinsont nácinak, fasisztának és „fehér felsőbbrendűnek” titulálni, ám amikor a szélsőjobboldaliság definíciójába olyan dolgokat említ, mint a liberális politikai rendszer iránti kritikus hozzáállás, vagy a bevándorlásnak a brit társadalom állapotára tett hatása, az azért mégiscsak elég meredek.
Ez azonban nem annyira meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a Soros alapítványa által pénzelt Hope not Hate igazgatótanácsában aktív tagként szerepel egy munkáspárti parlamenti képviselő, Ruth Lauren Smeeth is. Ezt megfontolva már érthető, miért kell Tommy Robinsonra a szélsőjobboldaliságot rábizonyítani, hisz a munkáspárti kormány volt az, amely 1997-es elsöprő győzelme után Tony Blair vezényletével gyakorlatilag bevándorlóországgá tette Nagy-Britanniát. A brit munkáspárt abban bízott, hogy a bevándorlók majd rájuk szavaznak, de láthatóan katasztrofális eredménye volt ennek a politikának.
Nem érdeke tehát a sorosista szervezetnek, hogy a Tommy Robinson-féle emberek hallassák hangjukat. Főleg akkor nem, amikor a Munkáspárthoz fűződő viszony mellett a szervezet oroszlánrészt vállal abban, hogy definiálja az iszlamofóbiát a brit parlament számára. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Hope not Hate muszlim szervezetekkel együtt döntheti el, kire használja majd a brit parlament az „iszlamofób” jelzőt.
Apropó iszlamofóbia, természetesen ezzel is vádolják Robinsont. Itt csak azt az esetet kell megemlíteni, ahol több mint 1500 ember vált azoknak a bandáknak az áldozatává, amelyek Rotherhamban ténykedtek 1997 és 2013 között. A nyomozás során kiderült, hogy az áldozatok (akik között volt olyan, aki mindössze 11 éves volt!) javarészt nem muszlimok voltak, míg a bandatagok iszlámhívő pakisztániak.
Hogy értsük, miről van szó: ez magyar viszonylatban olyan, mintha egy Kecskemét méretű városban átlagosan évente 94 lányt erőszakolnának meg.
Tommy Robinson szabadon engedését követelő tüntető.
Fotó: AFP
És ha ez nem elég, az áldozatokat évtizedeken át nem vették komolyan sem a rendőrök, sem a tanáraik, sem a szociális gondozók. Volt olyan, hogy egyenesen kinevették a szerencsétlenül járt briteket; a pakisztáni bandák tehát hosszú éveken keresztül mindenféle következmény nélkül folytathatták tevékenységüket. A tárgyalás, amelyet Tommy Robinson tudósítani akart, az egyik első eset volt, hogy a bevándorló bűnözőket bíróság elé citálták.
Tommy Robinson ezekre az állapotokra akart rávilágítani. Mindenki eldöntheti magában, hogy Robinson hazafinak számít-e, vagy szélsőjobboldali radikálisnak.
Ami azonban mindenképp elgondolkodtató: a tudósítása miatt rendőrök állták körbe, letartóztatták, megtagadták a jogi képviselő kirendelését, és gyorsított eljárásban 13 hónap börtönbüntetésre ítélték.
Ha ez így megy a liberális demokráciákban, akkor lehet, hogy a valódi demokrácia nem is liberális?
(forrás:888.hu)
