Jávor Benedeken már a kakival töltött postaládája sem segíthet

 

Jávor Benedek ablakát állítólag (ő állítja) bedobták egy kővel, megelőzően pedig ismeretlen eredetű kaki került az ablakába, illetőleg a postaládájába – utóbbiba kis híján belenyúlt, előbbit viszont le is fényképezte, okulásul. Látszik is az internetre föltett fotón: valami van az ablakban, de hogy pontosan mi, annak kivizsgálását én egy parlamenti bizottságra bíznám. Azért első körben nem zárnám ki, hogy arra reppenő szabad madarak könnyítettek magukon, netán a macskára jött rá a szapora. Mégiscsak valószínűbb, minthogy dühös hazafiak fejezték volna így ki véleményüket a Sargentini-jelentés megszavazásáért. 

 

 

Jámbor-szép hazánk legjelesebb ellenségei – például a körömletépő ÁVH-s tiszt, a sortüzeket vezénylő belügyminiszter, vagy az orosz tankokat behívó pártfőtitkárok – ágyban, párnák közt szokták kilehelni gonosz lelküket, mindenfajta számonkérés nélkül. Történelmileg így alakult. Ezért meglepne, ha manapság egy újkomcsi hazaárulót, hívják akár Jávor Benedeknek, bármilyen hátrány érné, mert a hazája ellenségeit segíti. Mindenesetre Jávor, röviddel az ürülékes ablak letörölgetése után, földúlt közleményben jelezte, nem fél, de azért bekamerázza a környéket, és feljelentést tesz. Továbbá Orbán és a gyűlöletpolitikája a hibás. (Mi más?) Egyebekben előadta, hogy talán a kőnél és az illetéktelen kakinál is jobban fáj neki, hogy a Sargentini-jelentés elfogadása miatt a magyarok hazaárulónak tartják őt, és ezt közlik is vele a megfelelő fórumokon, alkalmasint az interneten. Szerinte ezt a hangulatot Orbán Viktor és kormánya gerjesztette, ezért tegnapi Facebook-dörgedelmében fölszólította a miniszterelnököt, hagyjon föl a hazaárulózós hecckampánnyal.

 

Értjük, hogyne értenénk. Nem szart várt a postaládájába, hanem duzzadó borítékokat, esetleg üdvözlőkártyákat. Akinek annyi esze-becsülete van (illetve nincs), hogy hazája uniós szavazati jogának elvételén ügyködik, attól nem is várhatunk mást. Az egy agyatlan, becstelen gazember. Azt azért csendben megjegyezném, hogy a „hazaárulást”, mint eposzi kelléket ebben a történetben először Szakács László Maszop-alelnök emlegette az ATV-ben egy hónapja, amikor a pártaktíva még azon lamentált, megszavazzák-e a hazugsággyűjteményt, vagy sem. Azért is teszetoszáskodtak, mert tudták: ha igent nyomnak, akkor – Szakács szavai szerint – a fideszes média hazaárulózhatja őket.

• Honnan ez a bölcsesség, ez a jóstehetség? Vajon honnan vették a szocik, hogy a hazaárulást hazaárulásnak nevezi majd a fideszes média? Talán onnan: annyira még ők sem hülyék, hogy ne tudnák, mit jelent a hetes cikkely szerinti eljárás. Ebben segédkezni magyarként: főbenjáró bűn. 2015-ben még maga Ujhelyi is tisztában volt vele, s akkor még pont emiatt nem támogatta Magyarország meglincselését. 2018-ban már igen. És most ő is meg Jávor is hülyén pislog, és sajnáltatja magát.

Fölvenni a magzatpózt

Szakállas trükk: ha elkövetsz egy gazemberséget, akkor a gazemberségeden fölháborodottak hevesebb reakcióin te is háborodj föl, csimpaszkodj azokba bele, helyezd magad magzatpózba, áldozati szerepbe! Közben pedig könnyeiddel küszködve nyilatkozd tele a sajtót, milyen csúnyán bántanak itt téged. Régi recept, de sok hülye beveszi, működik.

Emlékeznek még Kertész Ákosra, a magyargyűlölő íróra, aki 2011-ben az Amerikai Népszavában a magyarságot „genetikusan alattvalónak”, a „diktatúra pocsolyájában dagonyázónak”, „moslékzabálónak” és a „holokauszt egyedüli felelősének” nevezte? Nos, Kertész Ákos náci fajelméletét nem fogadta kitörő lelkesedéssel a magyarság, pláne, hogy bocsánatot sem kért érte. Végül a fővárosi közgyűlés megvonta a „genetikustól” a díszpolgári címét. Ezen aztán annyira fölháborodott, hogy Kanadáig repült, és ott menekültstátust kért (és kapott). Közben elsírta a Népszavának, hogy azért kényszerült menekülésre, mert belekötöttek egy bevásárlóközpontban, vízbe akarták fojtani egy uszodában, leköpték a metrón, villamos alá akarták lökni, és háromszor is megkergették az utcán. (De ő volt a gyorsabb, bizony, 80 évesen sikerült elfutnia üldözői elől!) Megható történet – és majdnem olyan hihető, mint Jávor kakis postaládás sztorija. Mindenesetre ezzel az író máris nem holmi náci fajelmélet hirdetőjeként, hanem szegény, üldözött idős bácsiként állhatott a rivaldafényben. Támadóból áldozat lett. Bár félő, még a Népszava-olvasók zöme is csak röhögött a meséjén.

Vagy ott van a már emlegetett Ujhelyi, aki szintén a saját hazája ellen szavazott. Majd – miután a magyarok szembesítették bűnével – ő is összekuporodott a sarokban, és azon kezdett hüppögni, hogy valaki Ujhelyi-bábut akasztott a néhai Köztársaság téren. A nagy önsajnáltatás közben azt persze, nem tette hozzá, hogy a bábun eredetileg Orbán Viktor fényképe díszelgett, és a DK-tüntetésen napokig azt püfölték a rohamnyugdíjasok. Sebaj, Jávorhoz hasonlóan Ujhelyi is perrel fenyegetőzött, és Orbánt okolta mindenért. Ugyanabból a gagyi sorvezetőből dolgoznak… Közben a Sargentini-jelentést megszavazó gyurcsányisták is zokon vették, hogy a magyarok annak nevezik őket, amik, ezért a DK-s Molnár Csaba és Niedermüller Péter  az ügyészséget szekírozza, indítson már eljárást ellenük hazaárulás miatt. Ha engem kérdeznének: mi a fenét kell ezen nyomozni?

• Ám hiába duzzognak, fenyegetőznek, sajnáltatják magukat – rajtuk már nem segít. A magyarok nem Jávor leszart ablakára fognak emlékezni (azon legfeljebb röhögnek egyet), hanem arra, hogy a balliberálisok megint elárulták a hazájukat. Pedig nincs ebben semmi újdonság, Orbán Viktor is megmondta: „A baloldal, amikor csak tehette, rárontott a saját nemzetére”.

 

(forrás: Pilhál Tamás, pestisracok.hu)