„Most éppen Tóth Gabi a kiszemelt áldozat, aki nem mellesleg, véleményem szerint, az egyik legszebb hangú magyar énekesnő, és persze az egyik legmegosztóbb egyéniség is. De éppen ettől az, aki, éppen ettől más. Különleges.”
Olvasónk, Pók Szilvia írása
Tudom, pusztán naivság azt feltételezni, hogy ezt a Bibliából való intelmet a túloldali, balliberális barátaink ismerik. Az meg aztán különösen földtől elrugaszkodott elképzelés, hogy esetleg szem előtt tartják, nota bene, magukénak érzik, de, hogy is várhatnánk ezt el tőlük? Ők a globalizmus, az általuk képviselt fene nagy demokrácia és szólásszabadság hívei. Ne legyenek illúzióink, csak a szavak szintjén. Megengedők és elnézőek. Mindaddig, amíg valaki az ő kottájukból játszik és a liberális véleményterror híve. Jaj azonban annak, aki nem áll be a sorba. Annak, aki nem tagja a kánonnak, aki kicsit is eltér az általuk kijelölt iránytól, vége. Beindul a gépezet és a balliberális megmondóemberek rárontanak, a legaljasabb, pártállami időket idéző módon.
Most éppen Tóth Gabi a kiszemelt áldozat, aki nem mellesleg, véleményem szerint, az egyik legszebb hangú magyar énekesnő, és persze az egyik legmegosztóbb egyéniség is, de éppen ettől az, aki, éppen ettől más. Különleges. Olyan hanggal áldotta meg a Jóisten, és olyan kisugárzással, ami keveseknek adatik meg. Őstehetség. Az egyetlen hibája, már a másik oldal szemében, hogy van hite és értékrendje. Hogy szereti a hazáját és vannak gyökerei. Az meg aztán főbenjáró bűne, hogy egy normális országban szeretné fölnevelni a kislányát, az évezredes hagyományok szerint, biztonságban, mindenfajta propaganda befolyása nélkül. Szíve joga, viszi tovább azt a mintát, amit otthonról, egy vidéki kisvárosból hozott.
Vagyunk jó néhányan e hazában, akik ugyanígy gondoljuk. Nem értem, hogy mi ezzel a probléma? Hogy milyen jogon támadják és honnan veszik a bátorságot, hogy megalázzák? Tudnak róla egyébként bármit, ismerik az életét, a gondjait, a gyötrelmeit, magát az EMBERT? Ne legyenek kétségeink, számukra ez nem fontos. Egy dolog számít, legyalázni, megsemmisíteni mindenkit, aki szembe megy az ő elveikkel, elképzelésükkel. Mindenre képesek, hogy tönkretegyék azokat, akik nem értenek velük egyet. Az eszközökben, módszerekben nem válogatnak. Számukra a cél szentesíti az eszközt. Gabi elkövette azt a hibát, hogy felvállalta az értékrendjét, a hovatartozását. Úgy érezte, ennek is eljött az ideje. Az vesse rá az első követ, aki elítéli ezért.
Játsszunk el a gondolattal, hogy énekesnőnk a liberális mainstream véleményét érezné magáénak, vajon hol lenne most? Elárulom: a vállukra vennék és úgy hordoznák körbe az országban, a hozzájuk kötődő médiumokban, mint a véres kardot. De nem ezt tette; coming outolt, hogy trendi kifejezéssel éljek, és elárulta, hogy tetoválás ide vagy oda, hívő ember és magyar. Hisz a hazájában, az ezeréves kultúrában, a nemzet szuverenitásában. És abban, hogy mindezt megőrizhetjük a jövő generációi számára. Hihetetlen lelkierő és bátorság kellett ehhez! Üzenjük a kételkedőknek, hogy vannak még csodák, csak hinni kell bennük! A türelem, megbocsátás és elfogadás a legfőbb erények egyike. Mi, itt, a polgári oldalon, naponta gyakoroljuk.
Veled vagyunk, Gabi, köszönjük a kiállást!
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
(pestisracok.hu)
Add tovább!
