A liberálisok humorérzéke párját ritkítja. S ők maguk is párjukat (gyermeküket) ritkítják. A momentumos Cseh Katalin friss EP-képviselő rendkívül viccesnek találja, hogy a megfogant gyermeki életet egy botmixerhez hasonló eszközzel gyilkolják meg. Évente 30 ezer magyar kisgyermek életét oltják ki hazánkban az „abortusz” nevű sátánista rituálé során, ami igazi nemzeti tragédia. Persze, Cseh és a hasonszőrű liberálisok szerint ez nem tragédia, csupán megoldás a „terhességre” mint „problémára”. Azt mondom: ideje lenne érvényt szerezni a magzati életet (elvileg) a fogantatásától kezdve védő alaptörvényünknek – még ha a Cseh Katalin-félék nyilván tombolásba kezdenek majd a tömeggyilkosságok korlátozása miatt!
Már azzal állást foglalunk, ahogyan nevén nevezzük a „dolgot”. A liberális korszellem mindannyiunkba belénk sulykolta az „abortusz” meg a „terhességmegszakítás” szó használatát. Mintha csak egy telefonbeszélgetést szakítanánk meg. Ám a telefont újra fölvehetjük, folytathatjuk a félbehagyott beszélgetést – a szikével, harapófogóval s egyéb szerszámokkal darabokra szabdalt kis emberpalánta élete viszont soha többé nem fog folytatódni. Neki ott és akkor vége van. Elvágják az alig megkezdett életfonalát, pedig a legtöbbször már végtagjai, működő szervei vannak, apró szívecskéje dobog és az ultrahangos felvételek tanúsága szerint menekülni próbál a gyilkos eszköz elől. (Lásd: Bernard N. Nathanson amerikai orvos filmjét, a Néma sikolyt.)
- Nem abortusz ez, nem is terhességmegszakítás, hanem egy megfogant élet erőszakos elvétele. Előre kitervelt, szándékos gyilkosság.
Ugyanez igaz a „terhesség” nevű szóborzadályra: azokban az időkben, mikor még nem ment el teljesen az emberek esze, áldott állapotnak nevezték a gyermekvárás csodálatos hónapjait. Ma már sokaknak ez is csak felesleges nyűg, „teher”, hiszen a liberalizmusban elhülyült anyukát kikészíti, hogy ideiglenesen elveszti az alakját, nem bulizhat/alkoholizálhat/füstölhet annyit, mint egyébként. Az új élet akadályozza őt az önmegvalósításában…
Ezernyi műanyag magzatot tesz egymás mellé egy fiú a hágai Het Plein téren 2010. április 28-án egy abortuszellenes tüntetésen. (Fotó: MTI/EPA/Robin Utrecht)
Hát akkor öljük meg!
Korunk leghátborzongatóbb és mindennapos tömeggyilkosságaiban nem csupán a kivégzés módja, szenvtelen precizitása sokkoló, hanem azok a magyarázatok is, amelyekkel a gyermekgyilkosságok leglelkesebb hívei, a liberálisok indokolni próbálják az egészet. Ennek lényege: a nő azt csinál a testével, amit akar, a magzat pedig nem ember, csupán egy „sejtcsomó”. Nagyjából ebben a stílusban boncolgatta (szó szerint) a témát Cseh Katalin és Papp Réka Kinga liberális hiperaktivista is abban a bizonyos 2015-ös klubrádiós beszélgetésben, amelyet a Magyar Nemzet bányászott elő szerdán. Papp egy botmixerhez hasonlította a műtéti magzatgyilkosságot, mire Cseh hülyén rötyögött egy sort, majd közölte:
„Ezt még nem hallottam. Majd elterjesztem én is a kis körömben.”
E döbbenetes érzéketlenség nem csak azért érdekes, mert egyik elkövetője Cseh Katalin, az új SZDSZ frissen megválasztott EP-képviselője, hanem mert ma Magyarországon a magzatgyilkosságok gyakorlatilag zökkenőmentesen, a szélsőséges liberálisok legnagyobb megelégedésére folyhatnak. Ám van itt egy „aprócska” probléma. Magyarország Alaptörvénye szerint
„a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”.
Bár az alaptörvény a legmagasabb szintű jogforrásunk, a valóságban ez a védelem mégsem érvényesül. Ugyanis a magzati élet védelméről szóló, az alaptörvénynél alacsonyabb szintű jogszabály „súlyos válsághelyzet” esetén mégiscsak engedélyezi a gyermekgyilkosságot, ráadásul állami támogatással. A súlyos válsághelyzet valódiságát azonban senki nem vizsgálja, a hatóságnak azt szó nélkül tudomásul kell vennie. Így magyar életek ezrei vesznek el évente, noha a gyakran beszűkült tudatállapotban hozott, elhamarkodott döntést utólag sokan megbánják. De akkor már nincs visszaút. Sok nőnél soha be nem gyógyuló lelki sebeket, másoknál meddőséget okoz a beavatkozás.
(Forrás: erdelyinaplo.ro)
Csavarjuk ki a kezükből a botmixert!
Az Egyesült Államok több közép-nyugati és déli államában (Arkansasban, Georgiában, Kentuckyban, Ohióban, Louisianában, Missouriban és Alabamában) szigorították az abortusz-törvényeket az utóbbi hónapokban, és további 16 államban terveznek hasonló korlátozásokat. Ez kellő felhajtóerőt jelenthetne nekünk is, hogy végre érvényt szerezzünk saját alaptörvényünknek, és megvédjük a megfogant életeket az oktalan gyilkosságoktól. (Három kivétellel: ha nemi erőszakkal vagy vérfertőzéssel fogant a gyermek, illetve ha az anya életét veszélyezteti a várandósság.) Már csak a mostanában sokat (és helyesen) hivatkozott keresztény hagyományok védelme miatt is indokolt lenne a magzatok fokozottabb védelme. Ám kampányidőszakban ilyesmibe nem lehet belevágni. Majd utána.
Hogy a liberálisok őrjöngeni fognak, az borítékolható. De amikor épp nem őrjöngenek, akkor sem sokkal elviselhetőbbek (lásd a botmixeres viccelődésüket). Valamikori észhez térésük hiú reményében addig is sok szeretettel küldjük nekik Ronald Reagan néhai amerikai elnök megunhatatlan bon mot-ját:
„Észrevettem, hogy mindenki, aki az abortuszt támogatja, egyszer már megszületett.”
(Pilhál Tamás, pestisracok.hu)
