Megint „Takaróznak”
A mai Magyar Narancs egyik cikkében azon kesereg, hogy június végén otthagyta az új Nemzeti alaptanterv előkészítésével megbízott kutatócsoportot a magyar nyelv és irodalom tantárgyon dolgozó valamennyi szakértő, mind a hat. Azért távoztak, mert a tanterv összeállításában részt vesz Takaró Mihály irodalomtörténész is. Belőle pedig nem kérnek. Megtudtuk, Takaró már eddig is „számos kisebb-nagyobb botrányt keltett a szélsőjobboldali, antiszemita szerzőket magasztaló vagy az általa nem elég magyarnak tartott írókat gyalázó kijelentéseivel”.
De az is lehet – ezt már én mondom –, hogy az ismert irodalomtörténész (akinek előadásait rendre véget nem érő vastapssal méltatja telt házas publikuma) csak olyanokat mond, amilyenekhez nem szokott hozzá a liberális fejtágításokon nevelkedett „szakértői” gárda. A komáromi Jókai Mór Nyári Egyetem egyik eseményén például képes volt azt állítani, hogy nagyobb eséllyel marad magyar, aki elől elzárják a nemkívánatos külső hatásokat. Ő tanárként csak azt hajlandó tanítani, ami építi a diákjait – ami rombolja, azt nem. (Utóbbira példával is szolgált, Esterházy Péter Így gondozd a magyarodat! című szövegéből idézett. Brrr!) Meg olyat is mondott a „szélsőséges” irodalomtörténész, hogy ő bizony a liberális óhajok ellenére sem fogja eltüntetni Katona József, Berzsenyi vagy Jókai nevét és munkáit a tankönyvekből olyan kortárs írók kedvéért, akik még nem mérettek meg az idő mérlegén. Máskor arról beszélt, hogy a kommunista korszak elhazudta, perifériára szorította a nemzeti-konzervatív szerzőket.
Nehéz lehet ilyen bogaras emberrel együtt dolgozni. Ezért is mentek el a régiek. (Egy kommentelő reméli: szántani.)
(Pilhál György, magyarnemzet.hu)