Bármiről szólt is az Európai Bizottság minapi sajtótájékoztatója, Jean-Claude Juncker már megint elvitte a show-t. Ezúttal azzal, ahogyan visszavonult – nem a politikától, csak a pulpitustól. Ez sem volt egyszerű. Videó rögzítette, amint elnök úr darabig gondterhelten toporgott a szószék körül, majd elindult előbb az egyik, majd a másik irányba, végül kis híján a falnak. Merész vállalkozása közben valahonnét egy riadt hölgy kerül elő, aki hol a totyorgó elnököt, hol annak nadrágját nézegette, majd aggodalmas tekintettel kitámogatta mindkettőt a teremből. (Pár napja a néppárt kongresszusán maga Orbán Viktor igazította útba a VIP-páholyban botorkáló, matrózjárású politikust.)
Csúnya kór az isiász. Ki ne emlékezne arra a pár hónappal ezelőtti jelenetre, ahol a cifra járású politikus egy fogadáson még a kerti lépcső megmászására is tagországi támogatókat volt kénytelen igénybe venni. A rosszindulatú feltételezést, miszerint Monsieur Juncker ilyen esetekben be van rúgva, az elnöki adminisztráció már többször is határozottan visszautasította. Tőlük tudjuk, hogy főnöküket régóta makacs isiász kínozza – innen az örökösen talajt kereső, akrobatikus mozdulatsor. (Hogy ez miért jár együtt folyamatos hülye vigyorgással, arra nem adtak választ.) Mindenesetre megható, hogy Európa első embere még ilyenkor, a heves fájdalmak ellenére sem mulasztja el megköszönni környezetének a támogatást – egyfolytában szenvedélyesen smárolja a közelében állókat, vagy egyéb módon jelzi szimpátiáját. Volt, hogy a rémült spanyol pénzügyminiszter torkát szorongatta, máskor az osztrák kancellár fejét csapdosta a jegyzetfüzetével, vagy Berlusconi kopaszodó fejét paskolgatta. Előfordult olyan is, hogy szelíden felpofozta az uniós klímabiztost, egy ízben a mi Orbán Viktorunkat is.
Európa betege vicces ember. Sőt röhejes.
(forrás: Pilhál György, magyaridok.hu)
