Áll ez a három egyenember a Gyorskocsi utcai rendőrségi fogdánál, és azt ígérik: ott végzi majd az összes „fideszbűnöző”. Arról hablatyolnak, hogy fölfejtik a „fideszes korrupció mindent beszövő hálózatait”. Persze, csak azután, hogy hatalomra kerültek. Ha és amennyiben.
Ott áll ez a három szakállas bácsi, és tök egyformák, szinte meg sem lehet őket különböztetni egymástól. Mint három kígyótojás. A gyűlölet teszi őket egyformává. Meg talán ugyanott fröccsöntötték, ugyanott pántlikázták föl őket magyarországi bevetésükhöz.
Annak idején Szamuelyék voltak ilyen egyenfizimiskájúak, ahogyan álltak az éppen kivégzett bíró, jegyző, közhivatalnok, kispap holtteste felett, egyik lábukkal az elhunyton tapodva, kígyóvállukon géppisztollyal, képükön vérszomjas vigyorral. A gyűlölet és a vérszomj korokon átívelően összeköt, hasonít.
Szamuelyék is leszámolást ígértek. Aztán ki is irtottak pár száz magyart. „Burzsujt”, „kulákot”, „klerikálfasisztát”: az akkori „fideszbűnözőket”. Aztán húzták a belüket Bécsbe. Igaz, volt, aki csak Lichtenwörthig jutott.
Gyorskocsi utcai fogda: itt végzik majd a fideszbűnözők! Ma nyújtottam be a Korrupcióellenes Főügyészségről szóló törvényjavaslat-csomagot. Megvédjük a közérdekű bejelentést tevőket, hogy felfejthessük a fideszes korrupció mindent beszövő hálózatait!”
– írja fészbukoldalán Tordai népbiztos. Jobbján Fekete-Győr, balján Berg feszít a porszívóügynökök (vagy bármilyen ügynökök) elégedettségével, felsőbbrendűségével.
Érdekes ez a korrupció-dolog. A módszerváltás óta nem nyertek annyi közbeszerzést magyar cégek, mint az utóbbi tizenegy évben. Persze, a külföldi cégek még így is többet nyernek, mint kéne, s sokkal többet, mint magyar cégek az ő hazájukban – de a helyzet akkor is világos, a folyamat egyértelmű. Magyarország a magyaroké, a magyar cégeké. A baloldali, liberális magyarok cégeié is. A megtermelt haszon java részét itt kell tartani, nem pedig külföldiekkel kitalicskáztatni. Leisztinger, Bige vagy Kóka is ragyogóan megvolt az elmúlt évtizedben. Mi az hogy!
Az eredmények pedig önmagukért beszélnek. A gazdasági növekedés hat-hét százalékos, az államadósság folyamatosan csökken, a költségvetési hiány három százalék alatt, a családok megtakarításai nőnek, történelmi béremeléseket hajt végre a kormány az oktatásban, egészségügyben, 27-ről 8 százalékra csökkent a mélyszegénységben élők aránya, duplájára nőtt az állami vagyon, harmincszorosára az aranytartalék, Magyarország visszavásárolta a MOL-t és számos stratégiai vállalatot, közműcéget. Bármerre megyünk az országban, mindenhol építkezéseket látunk. Alig találni szabad építési vállalkozót, olyan temérdek a megrendelés. Akár a statisztikákat, akár a gombamód szaporodó toronydarukat nézzük: egy rohamléptekben fejlődő, gyarapodó országot látunk. Csak az nem látja ezt, aki a fenti fotón pózoló három porszívóügynök szakállából szemléli a világot.
- Azt hiszem, Bergék valójában azt értik korrupción, hogy túl sok magyar, és túl kevés külföldi nyer közbeszerzést. Hogy miért fájhat ez a New Yorkban világra jött Bergnek, a Németországban betanított Fegyőrnek? A kérdés költői. Talán ugyanazért, amiért nem akarták, hogy olimpiát rendezzünk, s francia zsoldban megfúrták azt. Vagy ugyanazért, amiért az atlétikai világbajnokságot is elgáncsolnák. Nem Magyarország érdekében működnek. Zsoldosok ők, idegen érdekek kiszolgálói. Helytartó-jelöltek.
HOGY MI A KORRUPCIÓ?
Ha Bergék korrupciót keresnek, célszerűbb lenne a saját házuk táján körülnézni. Bergnek a szó szoros értelmében odahaza. Újdonsült neje ügyében éppen most indított nyomozást a NAV, vizsgálatot az OLAF. Tudniillik Cseh Katalin excége és haverjai a gyanú szerint százmilliókat nyaltak föl az uniótól nem éppen a legszabályosabb módszerekkel. (S közben pont ő követelte a brüsszeli pénzcsapok elzárását, mondván: ne kaphassanak belőle fideszesek…)
- Korrupció? Gyurcsányék családi cége is is több százmilliós megbízást kapott Brüsszeltől pályázatok átvilágítására, vagy mire. Hát nem érdekes? A legerősebb ellenzéki párt vezetőjének családi cégét degeszre tömi pénzzel az unió. Cserébe Gyurcsányék nulla huszonnégyben nyomják idehaza az uniós propagandát, követelik a nagy Európai Egyesült Államokba való beolvasztásunkat, szuverenitásunk maradékának elvételét. Mi a korrupció, ha nem ez?
Ha lenne pár szabad hetem, elkezdhetném fölsorolni a kedves Olvasónak, hány korrupciós ügye volt a Berg ügynökékkel frigyre lépett baloldalnak az elmúlt két évtizedben. Ám sem időm, sem helyem nincs erre. Meg türelmem sincs előbányászni az összes umbuldájukat Zuschlagtól, Veróktól, Hunvaldtól kezdve Simon Gáboron, Weiszenberger Lászlón, Benedek Fülöpön, Szalai Eleonórán, Hagyó Miklóson, Fapál Lászlón át az autópályakoncessziós mutyikig, Czeglédy Csabáig, Kolompár Orbánig, vagy épp a minap négyéves börtönbüntetésre ítélt Galambos Lajosig. Nem, nem és nem!
2002 és 2010 között azért nőtt az államadósság, azért kellettek a folyamatos lakossági megszorítások („Nem kell félni, nem fog fájni…”), azért döglődött minden, mert az elvtársak túl sokat loptak. Amit tudtak, eladtak külföldieknek, amit meg nem, azt ellopták ők. Nem megnyírták, hanem megnyúzták a bárányt – ezért buktak 2010-ben retteneteset.
Szóval hiába feszítenek a Gyorskocsi utcai fogda előtt korunk vágy-Szamuely Tiborjai, odabent sokkal több baloldali haverjuk fordult már meg és fog még megfordulni, mint fideszes. További különbség: a Fidesz mindig elhatárolódott a bűncselekményen ért tagjaitól (lásd: Mengyi Roland), a baloldal viszont pajzsra emeli, képviselőjelöltként indítja, mártírnak állítja be és büszke a százmilliókat elsíboló kasszafúróira. Ennyit a korrupcióról.
(Pilhál Tamás, pestisracok.hu)
Add tovább!
