Az Alapjogokért Központ ismét Magyarországra, Budapestre hozza a jobboldali politikusok, újságírók, gondolkodók és agytrösztök legnagyobb nemzetközi dzsemboriját, a Konzervatív Politikai Akció Konferenciát (CPAC). Fontosnak tartjuk, hogy a woke ideológia által megfertőzött, magából kifordult nyugati világ visszatérjen a józan ész talajára. „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség” – ezt választottuk az idei konferencia mottójának. Ez a magyar jobboldal sikerét garantáló vezérelv, és ennek megfelelően idén is mindent megteszünk annak érdekében, hogy kivegyük a magunk részét a nemzeti erők minél szélesebb körű nemzetközi összefogásának megteremtéséből is. A CPAC Hungary által okozott, májusban is várható balliberális hisztériahullám pedig csak a hab a tortán.
Az elmúlt bő egy évtizedben a magyar jobboldal a nyugati világ legsikeresebb politikai közösségévé nőtte ki magát. Nem csupán arra gondolok, hogy a keresztény-konzervatív nemzeti kormány immár zsinórban negyedik alkalommal kapott kétharmados felhatalmazást a választóktól, habár ez már önmagában megismételhetetlen eredménynek tűnhet. Túlzás nélkül állítható, hogy Magyarország ma a konzervatív gondolkodás reneszánszának központja.
A nemzetközi konzervatív tábor ezért példaként tekint a magyar jobboldalra, ugyanis hazánk megmutatta, hogy lehetséges több egymást követő cikluson keresztül, óriási legitimációval, az Isten, haza, család hármas értékegység mentén sikeresen vezetni egy országot. Orbán Viktor miniszterelnök úrra világszerte felnéznek a konzervatívok az általa elért eredmények, bátorsága és rendíthetetlensége miatt.
Mondhatni, hogy a nemzetközi jobboldali táborban világsztárnak, idolnak számít. Itt természetesen a valódi konzervatívokra gondolok, akik kiállnak a zsidó–keresztény civilizációs értékeink mellett, akik a nemzeti szuverenitásért harcolnak és büszkék a hazájukra. Látják, hogy a magyar miniszterelnök szavaira érdemes odafigyelni, hasznos meghallgatni a tanácsait – példának okáért azt a tizenkét pontos „sikerreceptet”, amelyet a CPAC Hungaryn elhangzott beszédében adott át tavaly. Nem véletlen, hogy ezt követően republikánus barátaink felkérték a CPAC Dallas nyitóbeszédének megtartására is. Reméljük, hogy a CPAC Hungaryre idén is elfogadja a meghívást, és ismét megosztja gondolatait és tanácsait a nemzetközi konzervatív közösséggel.
Bár a magyar nyelv véleményem szerint a legszebb a világon, kevesen értik rajtunk kívül. Ezért mindent meg kell tennünk, hogy megértessük magunkat, céljainkat és érdekeinket pedig közvetíteni tudjuk a nemzetközi konzervatív közösségnek, hiszen ők is csak így tudnak kiállni mellettünk.
A tavalyi CPAC Hungaryn Orbán Viktor főszónokként elmondott beszédében megfogalmazta a konzervatív sikerrecept tizenkét pontját, többek között azt is, hogy a saját szabályaink szerint kell játszanunk, barátokat kell keresnünk és közösséget kell építenünk.
Az idén is megrendezendő nemzetközi konferencia éppen erre ad lehetőséget. Az alkalommal pedig élni kell, hiszen hiába vagyunk itt, Közép-Európában egyedül is igazán erősek mint konzervatív bástya, ahogy a mondás tartja, egy fecske nem csinál nyarat. Kellenek a jó szövetségesek. Tekintve, hogy Magyarország ezer éve a nyugati civilizációhoz tartozik, hazánk érdekeit a leghatékonyabban a transzatlanti szövetségi rendszer részeként tudjuk érvényesíteni – ezért is különösen fontos számunkra, hogy jó kapcsolatot ápolunk amerikai partnereinkkel.
A CPAC ezért nem más, mint a liberális globalista elit legszörnyűbb rémálma: a nemzeti erők nemzetközi együttműködésének megtestesítője. Hosszú évtizedeken keresztül az internacionalista baloldal el akarta hitetni velünk, hogy a nemzeti oldal egyes képviselői nem képesek egymással összefogni, hiszen mindegyikőjük a saját hazája érdekeit helyezi előtérbe. Ám elfeledkeztek arról, hogy ha mindenhol ugyanazon kihívások elé állítanak minket, akkor lesz, ami ellen közösen küzdhetünk.
A „CPAC-család” és a konferenciasorozatok erre a szervezkedésre, eszmecserére és hálózatépítésre nyújtanak kiváló lehetőséget. Fontos, hogy legyenek barátaink, szövetségeseink a nagyvilágban, hiszen a nemzetközi baloldal folyamatos támadásainak vagyunk kitéve. A legalapvetőbb erkölcsi, etikai normák viszonylagossá tétele, a nemzeti döntéshozatal nemzetközi szintre való kiszervezésének kísérletei, kulturális identitásunk és értékeink relativizálása, a hagyományos családmodell dekonstruálása – ezekkel a problémákkal a konzervatívok mindenhol szembesülnek. Ez pedig közelebb hoz és összekovácsol minket, még akkor is, ha egyébként még a számunkra fontos főbb kérdésekben sem mindig értünk egyet.
Egyetlen választásunk maradt tehát: együtt kell „fegyvert” ragadnunk a globalista progresszív baloldaliak támadásaival szemben. Egymás felé kell fordulnunk, és vállvetve állni a sarat a szellemi csatákban. Nekünk, konzervatívoknak össze kell gyűlnünk, közösen kell stratégiát alkotnunk, levonni a tanulságokat győzelmekből és vereségekből, valamint megvitatni a mindannyiunkat érintő ügyeket, hogy tanulhassunk egymástól. De nem csak a minket érő támadások elleni felkészülésről szólnak az olyan konferenciák, melyek között a legfontosabb az évente több alkalommal, számos különböző helyszínen megrendezett CPAC. A rossz mellett meg kell emlékezni a jó dolgokról is: örülni egymás győzelmeinek, legyen az politikai, jogi vagy akadémiai siker.
A CPAC a konferenciasorozatot az 1970-es évek óta megrendező Amerikai Konzervatív Uniónak köszönhetően világméretűvé vált. Azóta az Egyesült Államokon kívül megtartották már Japánban, Dél-Koreában, Ausztráliában, Brazíliában, Izraelben, Mexikóban és hazánkban is, nagy sikerrel.
Egy gyanútlan baloldaliban felmerülhet: „Mégis mi köti össze ezeket az embereket, kontinenseken átívelően? Hiszen annyira más a kultúrájuk, az életmódjuk, esetenként a vallásuk is.” A válasz az, hogy az értékrendszerünk, melyet megőrzésre és továbbadásra méltónak tartunk, azonos, és ugyanazok az erők támadják szerte a világon. Van mit megvédenünk, van mi mellett kiállnunk, és ehhez együtt van a legnagyobb erőnk. A CPAC azért is fontos, hogy híre menjen annak: van alternatíva a baloldali elhajlású, fősodratú gondolkodással szemben. Azok, akik átlátnak a liberális média és az egyre fősodratúbbá váló szélsőbaloldali gondolkodás hazugságain, itt értékközösségre lelhetnek.
Úgy tekintünk a CPAC Hungaryre, mint nem pusztán az Alapjogokért Központ, hanem az egész magyar jobboldali közösség sikerére. Büszkék vagyunk arra, hogy Európában először Magyarországon rendezték meg a CPAC konzervatív seregszemléjét, amelyet idén megismételhetünk. Ne feledjék, május 4–5. között ismét Budapestre szegeződik a világ konzervatívjainak tekintete – a balliberális oldal legnagyobb bánatára.
A szerző az Alapjogokért Központ elemzője
(Párkányi Eszter, magyarnemzet.hu)
[pj-news-ticker]
LEGYÉL NAPRAKÉSZ!
