A szentek életében megcsodáljuk, de követni már alig tudjuk az erkölcsi erőkifejtést, az aszkézist. Miért csak csodáljuk, és nem követjük őket? Ők más anyagból vannak gyúrva, másféle emberek voltak, nekik könnyebb volt? Nem! A mi szemléletünkben van a hiba.
A keresztény erkölcs és aszkézis náluk csak következmény: válasz Isten szeretetére. A szentek Istent, és Isten tetteit csodálták. Döntéseik rugói nem erkölcsiek, hanem teológiai jellegűek. Nem az lebegett előttük, hogy valamit elérjenek, megkaparintsanak, nem az a céljuk, hogy önmegtagadással valamit megkapjanak, megszerezzenek, kiérdemeljenek Istentől, az sem, hogy önerőből tökéletesedjenek, hanem Isten szeretetére akartak válaszolni. Egyébként az „Uram, nem vagyok én méltó…” lelkülete a jellemző reájuk.
A szentek legmélyebb és legszemélyesebb titka: Isten, és Istennek nagy tettei. Lelkiségükre az a jellemző, az bennük a sajátos, ahogyan ezeket a titkokat, Isten tetteit megközelítik.
Assisi Szent Ferencnek nagy élménye a megtestesülés műve.
Hogyan lehet, hogy az Isten Fia eljön közénk, egy lesz közülünk, vállalja embersorsunkat, annak minden korlátjával együtt, beleértve még a földi élet megszűnését, a halált is? Micsoda szeretet az, amely megnyilvánul Jézus Krisztus születésében, amikor az Isten Fia testté lesz?
Greccio története
Halála előtt három évvel szent Ferenc különös gonddal készítette elő a megváltó születésének ünneplését. Greccio nevű falu határában egy barlangban el akarta játszani a betlehemi jelenetet. „Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit.
Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán. A fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében” – írja szent Ferencről az életrajzíró Celanói Tamás.
Meg is történt. Egy istállóban, a testvérek és a környékbeliek jelenlétében, a jászolba egy kisdedet formázó babát fektetve ünnepelte szent Ferenc a karácsonyt, ezzel megindítva a betlehemes ünneplés szokását.
Majd így folytatja a krónikás: „És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni. Amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna.
És nem is volt egészen alaptalan ez a látomása. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült. Most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül belevésődött az emberek emlékezetébe.” Ez a kifejezés, hogy „a kisded Jézus sokak szívében feledésbe merült”, azt jelenti, hogy a megtestesülés, Jézus emberré levése merült feledésbe.
Szent Ferenc elindította a betlehemezés szokását. De nem az történt csupán, hogy egy alkalmi ötlettel előállította a betlehemi jelenetet.
Elgondolása mögött nem infantilizmus, gyermekeknek szóló ügyes bemutató, didaktikus szándék áll, hanem nagyon is mély teológiai megfontolás. Érdemes felidézni, az első keresztény évezred Krisztus-élményét. Jézus Krisztusban elsősorban a földre szállt Istent szemlélik. Megmutatkozik ez a különböző ábrázolásokban.
Ne felejtsük el, hogy a kereszténység a zsidó környezetből indul. Szigorúan tilos a „faragott képek” készítése éppen azért, hogy a monoteista közösségbe nehogy beszűrődjék a pogány sokistenhit. Tiltott az emberi alakok megfestése, szobrok állítása.
Amikor a kereszténység megerősödik és kinövi a pogány környezetet, akkor már természetessé válnak a Jézust ábrázoló képek, mozaikok.
De az első évezredben a keresztre feszített Jézust is inkább csak császári, aranyos ruhában ábrázolják, glóriával a fején, tehát isteni méltóságában. A reneszánsz idők eredménye – éppen Assisi Szent Ferenc intuíciója nyomán –, hogy megvalósul Jézus emberségének hangsúlyos ábrázolása, gyermekségétől kezdve a kereszthaláláig.
Gondoljunk csak Raffaello madonnáira, vagy az isenheimi oltár golgotájára. A művészet jelzi azt, hogy Szent Ferenc élménye nyomán a keresztény vallásosságban előtérbe kerülnek azok a mozzanatok, amelyek Jézus földi életéhez, tehát a megtestesülés titkához kötődnek.
(magyarforum.hu)
