Nem szabad hátradőlni, a harc csak most kezdődik – Hiába győzött zsinórban harmadszor elsöprő fölénnyel a Fidesz-KDNP, a külföldi és belföldi politikai támadások szemernyit sem csitultak

Ha csupán az ellenzéki pártokat vizsgáljuk, akkor azt mondhatnánk, hogy nincsen aggodalomra oka a nemzeti oldalnak, hiszen egyikük sincsen olyan állapotban, hogy bármilyen veszélyt jelentene a Fidesz-KDNP-re nézve.

A legnagyobb bajban mindenképpen az MSZP van, mely párt évről évre fokozatosan elveszítette korábbi domináns szerepét. Az egykor több milliós táborral rendelkező párt mára egy középpárttá zsugorodott, melynek csupán Budapest egyes körzeteiben és Szegeden maradtak fellegvárai. A többi balliberális rétegpárthoz hasonlóan nem képes minden társadalmi csoportban kimutatható támogatottságot szerezni.

Mára nem az a kérdés, hogy megszűnik-e az MSZP, hanem az, hogy mikor. A szocialistákat megszámlálhatatlan törésvonal feszíti szét és nem látni, hogy tudnák-e ezeket a konfliktusokat orvosolni. A választási kampányban is csupán saját egzisztenciális életben maradásukkal voltak elfoglalva a szocialista politikusok, a közösség érdeke számukra már egyáltalán nem fontos.

Az MSZP teljesen kiszolgáltatottá vált Gyurcsány Ferencnek, aki az ellenzéki térfélen egyedüli győztesnek számít az április 8-i választás fényében. A volt miniszterelnök ugyanis hosszú idő után saját frakcióval rendelkezik az Országgyűlésben, ráadásul az MSZP elnöki pozíciójának várományosa, Kunhalmi Ágnes korábban kijelentette: szívesen lenne ismét egy pártban Gyurcsány Ferenccel. Ennek fényében, ha a várakozásoknak megfelelően Kunhalmi Ágnes lesz az MSZP elnöke, akkor rövid időn belül egyesülhetnek az összefogás-párti szocialisták a Demokratikus Koalícióval, melynek köszönhetően ismét Gyurcsány Ferenc lehet a balliberális oldal elsőszámú vezetője. Erről a tervéről Gyurcsány már többször beszélt, ő Demokrata Pártnak hívná ezt az új formációt.

A Jobbik pedig egy totálisan egy identitását vesztett párt lett, mely Vona Gábor távozásával – az MSZP-hez hasonlóan – vezetési válságba is sodródott, nem igazán látni azt, hogy ki tudná irányítani az egykori nemzeti erőt. Mivel Vona Gábor a párt vezető pozícióiba és frakciójába saját embereit ültette, így a visszavonult pártelnök továbbra is komoly befolyással rendelkezik a párt döntéshozatalára. A Jobbik csúfos választási kudarca ugyanakkor megerősítette a cukiságkampánnyal szemben kritikus erőket, így a májusi tisztújításon éles vitákra kell számítani. Ha ezen a kongresszuson nem jut közös nevezőre a két tábor, akkor itt is elkerülhetetlen lesz a pártszakadás, a csalódott radikálisok vagy a néppártosodást támogató politikusok várhatóan új pártot alapíthatnak majd. A társelnöki szisztéma bevezetése semmiképpen sem fogja elfedni a törésvonalakat, de a pártszakadást sem fogja megakadályozni. Jó példa erre az LMP, ahol hiába van társelnöki rendszer, az ellentétek miatt már a fizikai erőszaktól sem riadnak vissza a párt vezető politikusai.

A leglátványosabb belső harc mindenképpen az LMP-ben zajlik. A rendszerváltás óta nem fordult elő olyan Magyarországon, hogy azonos színben politizáló politikusok összeverekedtek volna. A zöldpárt három frakcióra oszlott: a Sallai R. Benedek fémjelezte tábor senkivel sem szeretne együttműködni, a Szél Bernadett által képviselt irányvonal bizonyos pártokkal taktikai együttműködésre hajlandó lenne, míg a Hadházy-féle vonal még Gyurcsány Ferenccel is összefogna. Ilyen komoly törésvonalak láttán csupán idő kérdése, hogy mikor lesz újabb pártszakadás az LMP-n belül.

Mindezt annak köszönhetik az ellenzéki pártok, hogy a hatalomtechnikai alkudozáskon kívül nem tudtak felmutatni semmit a választási kampányban. Az európaiakat leginkább érdeklő bevándorlás ügyében pedig folyamatosan változtatták álláspontjukat, vagy a legtöbbször egyszerűen csak hallgattak az ezzel kapcsolatos terveikről.

Mindezek ellenére a támadások intenzitása a korábbiaknál is hevesebb. Amint azt már a választási kampány során is megtapasztaltuk, a Soros-féle szervezetek 2014-gyel ellentétben már nem az ellenzéki pártokon keresztül igyekeznek érvényesíteni politikai érdekeiket, hanem a különféle NGO-hálózatokon keresztül. Ezek a civilnek nevezett szervezetek hívták utcára az embereket múlt szombaton és a mostani hétvégén is.

Az sem véletlen, hogy a Soros-kötődésű Együtt kevesebb mint egy hét alatt közel 100 millió forintot kalapozott össze. A választásokon 1 százaléknál is kevesebb támogatói voksot begyűjtő párt példanélküli módon sikeres „adománygyűjtése” rávilágít arra, hogy bizonyos hazai vagy külföldi pénzügyi körök továbbra is érdekeltek abban, hogy a rendbontásairól és radikálisan bevándorláspárti politikájáról elhíresült Együtt jelen legyen a magyar politikai életben. Juhász Péter azt nyilatkozta, ha megszűnik a párt, akkor az Együttet mozgalomként építik tovább, tehát betagolódnak a Soros-féle szervezetek világába.

Jól látszik tehát, hogy pénzt nem sajnálva erősítik ezeket a mozgalmakat Magyarországon, így továbbra is hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb akciókra kell számítani, melyeknek kizárólagos céljuk a rombolás és a stabilitás megdöntése.

E tekintetben már nem is a hazai folyamatokat érdemes szemlélni, hanem a határainkon kívüli eseményeket. Soros György ugyanis egy héttel az országgyűlési választás után máris Brüsszelbe rohant annak érdekében, hogy új tervet dolgozzon ki hazánk ellehetetlenítésére. A jelek szerint a korábbiaknál is komolyabb eszközöket igyekeznek majd bevetni Brüsszelben a magyar bevándorláspolitika megváltoztatása érdekében. Az idő ugyanis sürgeti őket: egy év múlva itt az európai parlamenti választás, melyen várhatóan az európai választópolgárok megbüntetik Soros György megbízható szövetségeseinek számító EP-képviselőket, akik az európaiak érdekei helyett sokkal inkább az amerikai spekuláns elvárásait teljesítették.

Emiatt igyekeznek felgyorsítani a korábban megkezdett folyamatokat. Már kimondott céljuk, hogy a Lengyelországgal és Magyarországgal szemben folyó, 7-es cikkely szerinti eljárást vonják össze, megakadályozva ezzel, hogy a két ország vétózni tudjon a másik védelme érdekében. Ugyanebbe a folyamatba illeszkedik bele, hogy a tervek szerint az új uniós ciklusról szóló költségvetési tervben összekötnék a bevándorlók befogadását az uniós források elosztásával. Mindezzel párhuzamosan pedig a nemzetközi sajtóban és a közösségi médiafelületeken igyekeznek megbélyegezni és karanténba zárni a nemzeti oldal képviselőit, sőt a Facebookon sorra cenzúrázzák és letiltják a jobboldali véleményvezéreket.

A céljuk ezzel az, hogy a júniusi uniós csúcson kisebbségbe szoruljon a kvóta-ellenes álláspont és elfogadhassák azt a tervet, melynek keretében több tízezer migránst kellene befogadnia Magyarországnak. Sokan azt mondják arra, hogy ez nem valós veszély, úgysem fognak migránsokat kényszerrel telepíteni sehova. Világosan látszik azonban a brüsszeli vezetők nyilatkozataiból, hogy a veszély valós.

Dimitrisz Avramopulosz a Berliner Morgenpost című lapban nemrég közölt interjúban például elmondta, hogy „júniusig megállapodásra kell jutni, mert a jelenlegi szabályozás, az úgynevezett dublini rendszer nem működik, és nem nézhetjük tovább, hogy néhány tagállam egyedül viseli a terheket”. Arról is beszélt, hogy „egyes tagállamok nagyon vonakodnak, kormányaik csak a hazai publikumra figyelnek, és nem Európára”.

Ezek a mondatok két dolgot jelentenek. Az első általánossá váló jelenség, hogy mára a bevándorlásra ezek a politikusok európai értékként tekintenek, illetve nem tartják európainak azokat a politikusokat és országokat, melyek nemet mondanak a bevándorlásra. A másik üzenet pedig az, hogy hiába döntöttek a magyarok április 8-án arról, hogy kétharmados parlamenti felhatalmazást adnak a bevándorlás-ellenes nemzeti kormánynak, ők különböző hatalmi eszközökkel mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a kötelező betelepítési kvótákat ráeröltessék minden tagállamra.

Mindezek fényében egyértelmű, hogy az ellenzéki pártok katasztrofális helyzete ellenére a Soros-hálózat, illetve a bevándorláspárti brüsszeli elit soha nem látott elszántsága miatt az igazi küzdelem csak most kezdődik. Az elkövetkezendő hónapok talán még a választási kampánynál is keményebbek lesznek, melynek során a magyar emberek által nyújtott kiállás adhatja a legnagyobb fegyvertényt a magyar kormánynak.

Figyelő